Wikipédia

TRAPPIST-1

A TRAPPIST-1 ultrahűvös vörös törpe csillag a Vízöntő csillagképben, amelyet 2010-ben a TRAPPIST chilei robotteleszkóp segítségével fedeztek fel. A megfigyelésben a Spitzer űrtávcső is részt vett, mivel a csillag az energiája nagy részét az infravörös tartományban sugározza.

TRAPPIST-1
A TRAPPIST-1 és a hét Földszerű exobolygója (fantáziarajz)
A TRAPPIST-1 és a hét Földszerű exobolygója (fantáziarajz)
Megfigyelési adatok
CsillagképVízöntő
Rektaszcenzió23h 06m 29,283s
Deklináció–05° 02′ 28,59"
Távolság40,662 fé,
12,4669 pc
Látszólagos fényesség18,8
Abszolút fényesség18,4
Színkép típusaM8V
Pályaadatok
Évi parallaxis80,2123 milliívmásodperc
Radiális sebesség−52,003101 km/s
Sajátmozgás
rektaszcenzióban930,788 mas/év
deklinációban-479,038 mas/év
Fizikai adatok
Sugár0,114 ± 0,006 R☉
Tömeg1,6×1029 kg,
0,080 M☉
Hőmérséklet
Felszín2559 ± 50 K
Luminozitás+0.00000373 L☉
Korkb. 8 milliárd év
Forgási adatok
Forgási periódus1,40 ± 0,05
Forgási sebesség21 600 ± 7200 km/h

A TRAPPIST-1 bolygórendszere szerkesztés

2017. február 22-én a NASA bejelentette, hogy a TRAPPIST-1 csillag körül hét földszerű exobolygót fedeztek fel. Ezt 34 bolygóátvonulás fényességmérése alapján számították ki, az első három bolygót 2016 májusában azonosították.

A csillag körül keringő bolygó mind kőzetbolygó, ezekből három (TRAPPIST-1 e, TRAPPIST-1 f, TRAPPIST-1 g) a TRAPPIST-1 lakható zónájában kering, azaz a felszínén folyékony víz jelenléte valószínű, bár a víz jelenléte mind a hét bolygón lehetséges. A víz kimutatása valószínűleg az ESO vagy az E-ELT teleszkópok feladata lesz. A bolygók a saját csillagjukhoz közel keringenek, és a pályáik is közel helyezkednek el egymáshoz. A bejelentés időpontjában ez a bolygórendszer tartalmazta a legtöbb földszerű bolygót.

A bolygók keringése „kötött”, azaz ugyanazt az oldalukat fordítják a központi csillag felé, illetve egymással is rezonanciában vannak. Ez azt jelenti, hogy a csillag felé forduló oldalon nagy a forróság, az átellenes oldalon nagy a hideg. A kettő közötti átmeneti régióban heves szelek áramlanak a napos oldal felől a hideg oldal felé.

A TRAPPIST-1 csillagrendszer adja az egyik legjobb lehetőséget arra, a felfedezést követő tíz évben, hogy a Föld-méretű bolygók körül lévő légkört tanulmányozzuk.

A 2021. decemberében felbocsátott James Webb Space Telescope nagyobb érzékenységgel rendelkezik, képes lesz a víz, a metán, az oxigén, az ózon és más összetevők kimutatására az exobolygók légkörében. Ugyancsak képes lesz az exobolygók felszíni hőmérsékletének és nyomásának mérésére - ezek kulcsfontosságúak a biológiai lakhatóság szempontjából. Már 2017 szeptemberében földi távcsövekkel is igazolták 3 bolygón, az E, F és G-n a víz jelenlétét, de mind a kötött forgás, mind a központi csillag sugárzása miatt az élet jelenlétét kétségesnek tartják.[1]

Az egyik bolygóról nézve a következő bolygón felismerhetők a felhők és a felszíni geológiai formációk, és a bolygó esetenként nagyobbnak látszik, mint a Földről nézve a Hold.

A TRAPPIST-1 bolygórendszere[2][3]
Jelölés
(a csillagtól való távolság szerint)		 Tömeg Fél nagytengely
(CsE)		 Keringési idő
(nap)		 Pálya excentricitása Inklináció
b
0,85 ± 0,72 M⊕
0,01111
1,51087081 ± 0,00000060
<0,081
89,65 ± 0,25°
c
1,38 ± 0,61 M⊕
0,01522
2,4218233 ± 0,0000017
<0,083
89,67 ± 0,17°
d
0,41 ± 0,27 M⊕
0,021 ± 0,006
4,049610 ± 0,000063
<0,070
89,75 ± 0,16°
e
0,62 ± 0,58 M⊕
0,028
6,099615 ± 0,000011
<0,085
89,86 ± 0,11°
f
0,68 ± 0,18 M⊕
0,037
9,206690 ± 0,000015
<0,063
89,680 ± 0,034°
g
1,34 ± 0,88 M⊕
0,045
12,35294 ± 0,00012
<0,061
89,710 ± 0,025°
h
 —
0,063 ± 0,027
20 ± 15
 —
89,80 ± 0,07°

A TRAPPIST projekt szerkesztés

A TRAPPIST projekt célja a Naprendszerhez közeli, halvány objektumok keresése, ez a csillag mindössze 39 fényév távolságra van. A rövidítés a The Transiting Planets and Planetesimals Small Telescope elnevezésből származik.

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=TRAPPIST-1&oldid=25707459”