Tajvan földrajza
Tajvan () (régebben Formosa) a kínai szárazföldtől 180 kilométerre elterülő 35 980 km² területű sziget Kelet-Ázsiában.[1] Áthalad rajta a Ráktérítő. Közigazgatásilag a vitatott politikai státuszú Kínai Köztársasághoz tartozik. Hozzá tartoznak még a Kinmen-, Macu- () és Penghu-szigetek, amelyek együtt teszik ki az összterület 1%-át.
| Tajvan | |
 | |
| A NASA műholdfelvétele Tajvan szigetéről | |
 é. sz. 23° 30′, k. h. 121° 00′ | |
| Kontinens | Ázsia |
| Szubrégió | Kelet-Ázsia |
| Főbb területi jellemzők | |
| Területi helyezés | 137. |
| Teljes terület | 35 980 km² |
| Partvonal | 1 139 km |
| Környező országok | |
| Extrém területi jellemzők | |
| Legmagasabb pont | Yushan, 3952 m |
| Legalacsonyabb pont | 0 m |
| Leghosszabb folyó | Csuosuj, 187 km |
| Legnagyobb szárazföldi vízfelület | Rijüetan, 8 km² |
| Használatban levő terület | |
| Megművelhető terület | 24 % |
| Állandó termőföld | 1 % |
| Állandó legelő | 5 % |
| Erdő, erdős terület | 55 % |
| Egyéb terület | 20 % |
| Egyéb jellemzők | |
| Éghajlat | szubtrópusok |
| Domborzat | hegyvidék |
| Természeti veszélyek | erős szelek, tájfunok, Földrengések |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tajvan témájú médiaállományokat. | |
Tajvan szigetének nagy része (70%-a[2]) hegyvidéki jellegű, kétszáznál is több, 3000 méternél magasabb hegy található rajta.[3]
Kialakulása és geológiai jellemzői szerkesztés
Tajvan szerkezetileg, a Japán-szigetekhez hasonlóan, a Cirkumpacifikus-hegységrendszer, népszerű nevén a Tűzgyűrű része. Az Eurázsiai-lemez és a Fülöp-lemez határán lejátszódó alábukási folyamatok során keletkezett szigetív, a kínai földrajz hagyományos értelmében vett „külső lépcsőjének” része. A sziget gerincét alkotó hegyvonulatok a paleogénban gyűrődtek fel, de a geológiai aktivitás azóta is folyamatos. A Fülöp-lemez az Eurázsiai- lemeznek ütközik, aminek következtében Tajvan felszíne emelkedik. Ennek következtében gyakoriak a földrengések, különösen a sziget keleti részén.[2] A pleisztocénban indult és ma is tartó emelkedés jelenleg 100 évenként 18 cm. Emiatt a sziget legnagyobb része magas hegyvidék. A szerkezeti mozgásokat kisebb mértékben vulkánosság is kísérte.[4]
Domborzat szerkesztés
A szigetet északról a Kelet-kínai-tenger, keletről a Filippínó-tenger, délnyugatról a Dél-kínai-tenger határolja. Észak-déli irányban körülbelül 400 km hosszan terül el, szélessége a legszélesebb ponton 145 km. A sziget az ország területének 99%-át adja, a maradék egy egy százalék több kisebb szigetet jelent. Tajvan keleti része erdős hegyvidék, mely a szigetnek körülbelül kétharmadát foglalja el, nyugat felé síkság terül el. A szigeten több mint kétszáz, 3000 méter feletti magasságú hegycsúcs található. Legmagasabb pontja a Jusan-hegy () (más néven a Jáde-hegy), mely 3952 méter magas. Ezen kívül az 1000 méternél magasabb hegyek a sziget területének 31%-át teszik ki. A szigeten alvó illetve kihunyt vulkánok is találhatóak, az itt fakadó meleg vízű források évente több ezer turistát vonzanak.[3] A területen számos fumarola, iszapvulkán és hőforrás tanúskodik az utóvulkáni tevékenységről.[4]
A szigetet négy párhuzamos, nagyon keskeny és ugyancsak keskeny tektonikus árkokkal elválasztott ÉÉK-DDNy-i csapású hegylánc szeli át- A legrövidebb, legkeletibb, 1682 m-ig magasodó hegylánc főként miocén vulkanitokból épül fel. A központi lánc két vonulata közül a keletebbi főként idősebb metamorf, a nyugatabbi paleogén üledékes kőzetekből épült. A legfiatalabb a neogén kőzetekből álló, 2000 m-ig magasodó legnyugatibb lánc, mely töréslépcsőkkel, majd keskeny hegylábfelszínnel ereszkedik le a maximálisan is alig 50 km széles nyugati parti síkságra. A sziget legészakibb részén kisebb vulkáni övezet található, több kialudt vulkánkúppal, melyek közül a legmagasabb 1087 m-ig emelkedik. A tagolatlan keleti part szinte függőlegesen szakad le, it a tenger több ezer méter mély, míg nyugaton sekély, lagúnákkal tagolt self-tenger helyezkedik el.[4]
Tajvan keleti oldalán fut végig a Központi-hegység (中央山脈, csung jang san mo ()), mely az ország fő vízgyűjtő területe is egyben. Tőle északnyugatra terül el a Hszüe ()-hegység (雪山山脈 hszüe san san mo ()). A Központi-hegységtől délnyugatra húzódik a Jáde-hegység (玉山山脈, ju san san mo ()), mely a legmagasabb pontjáról kapta a nevét. Tőle nyugatra terül el az Alisan ()-hegység (阿里山山脈, a li san san mo ()) 1000–2000 méteres csúcsokkal, a Központi-hegységtől keletre pedig a Keleti-parti-hegység húzódik. A sziget legnagyobb síksága a Csianan ()-síkság (嘉南平原, csia nan ping jüan ()), mely a megművelhető fölterület 12%-át adja. Az összes megművelhető földterület Tajvanon 23%.[3]
Vízrajz szerkesztés
Tajvanon 151 folyó és patak található. A leghosszabb folyó a Csuosuj () (187 km), a legnagyobb vízgyűjtő területtel pedig a Kaoping () folyó rendelkezik. A folyók többsége a hegyvonulat fő iránya miatt vagy keleti, vagy nyugati irányban ömlik a tengerbe.
A tavak többsége a sziget nyugati oldalán fekszik, a legtöbbjüket víztározóként is használják. A legnagyobb tó a Rijüetan (), amely 8 km² területű és 30 méter mély.[3]
Éghajlat szerkesztés
Tajvan szubtrópusi éghajlatú ország, a nyarak hosszúak és párásak, a telek rövidek és enyhék. Az átlaghőmérséklet télen 15 és 20 °C között mozog, nyáron 28 °C. Az éghajlatra hatással van a kelet-ázsiai monszun, ami jelentős csapadékot hoz októbertől egészen márciusig, főképp a sziget északkeleti részére, míg a középső és a déli területeken a tél általában napos. A nyári monszunidőszak során májustól júniusig a sziget déli részén esik többet az eső, míg az északi rész viszonylag száraz marad. Tajvanon gyakoriak az erős szelek, évente három-négy alkalommal tájfunok is kialakulnak. A csapadék éves átlagmennyisége 2500 mm. A legszárazabb Tajvan szigetén a novembertől februárig tartó időszak.[3]
| Éghajlati adatok 1977–2008[3] | |||||
| Város | Éves átlaghőm. (°C) |
Januári átlaghőm. (°C) |
Júliusi átlaghőm. (°C) |
Átlagcsapadék (mm) |
Esős napok száma |
|---|---|---|---|---|---|
| Tajpej () | 22,9 | 16,1 | 29,5 | 2412,9 | 165 |
| Csilung () | 22,6 | 15,9 | 29,3 | 3758,3 | 199 |
| Kaohsziung () | 25 | 19,2 | 29,1 | 1832 | 90 |
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Worldatlas: Taiwan. WorldAtlas.com. (Hozzáférés: 2011. január 3.)
- ↑ GIO: Geography. 2009 Yearbook, Government Information Office. [2011. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 8.)
- ↑ NTNU: The Geology of Taiwan. National Taiwan Normal University. [2008. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 8.)
- ↑ Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 9789632840215
További információk szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Tajvan földrajza témájú kategóriát.
