A Tamo daleko (cirill betűkkel Тамо далеко) szerb népdal, mely az első világháború alatt, 1915-ben keletkezett. A dalt egy meg nem nevezett szerb katona énekli, tagja annak a szerb hadseregnek, amely Szerbia lerohanása idején Albánián keresztül menekült, majd francia segítséggel Korfu szigetére települt át. A menekülés több mint tízezer halottjának végső nyughelyévé a tenger vált, emiatt a sziget körüli vizeket Plava Grobnica ("Kék Sírbolt") néven tartja nyilván a szerb kollektív emlékezet. Korfuról azután a maradék sereget Szaloniki környékére szállították, ahol a katonákat felfegyverezték, majd 1916-ban a macedón fronton újra bevetették őket.

Tamo daleko
szerb népdal
Szerb visszavonulás Albánia, illetve a tenger felé. A visszavonuló szerb csapatokat útközben is hatalmas veszteségek érték.
Szerb visszavonulás Albánia, illetve a tenger felé. A visszavonuló szerb csapatokat útközben is hatalmas veszteségek érték.

Megjelenés1916

A második világháború után emigrációba kényszerült szerbek, illetve jugoszlávok szinte nem hivatalos himnuszává vált, a hazatérés vágyának motívuma miatt. (Ugyanakkor a királyi Jugoszláviában nem számított tiltott dalnak, csak a kommunista időkben lett azzá.) 1943-ban Nikola Tesla, világhírű szerb tudós New York-i temetésén is lejátszották, az elhunyt saját kérésére.[1]

A sláger korabeli előadói voltak többek között: Edo Ljubić, Mijat Mijatović és Dušan Jakšić.

Az eredeti szöveg szerkesztés

Szerbül (latin betűkkel): Magyarul (nyersfordítás):
Tamo daleko, daleko od mora,

Tamo je selo moje, tamo je Srbija.
Tamo je selo moje, tamo je Srbija.

Tamo daleko, gde cveta limun žut,
Tamo je srpskoj vojsci jedini bio put.
Tamo je srpskoj vojsci jedini bio put.

Tamo daleko gde cveta beli krin,
Tamo su živote dali zajedno otac i sin.
Tamo su živote dali zajedno otac i sin.

Tamo gde tiha putuje Morava,
Tamo mi ikona osta i moja krsna slava.
Tamo mi ikona osta i moja krsna slava.

Tamo gde Timok pozdravlja Veljkov grad,
Tamo mi spališe crkvu u kojoj venčah se mlad.
Tamo mi spališe crkvu u kojoj venčah se mlad.

Bez otadžbine na Krfu živeh ja,
Ali sam ponosno klic'o, živela Srbija!
Ali sam ponosno klic'o, živela Srbija!

Ott messze, messze a tengertől,

Ott van a szülőfalum, ott van Szerbia.
Ott van a szülőfalum, ott van Szerbia.

Ott messze, ahol a citrom virágzik,
Ott volt a szerb sereg számára az egyetlen útvonal.
Ott volt a szerb sereg számára az egyetlen útvonal.

Ott messze, ahol a fehér liliom nyílik,
Ott adták életüket együtt: apa és fia.
Ott adták életüket együtt: apa és fia.

Ott, hol csendesen folydogál a Morava,
Ott maradt a családi szentkép és a védőszentem ünnepe.
Ott maradt a családi szentkép és a védőszentem ünnepe.

Ott, hol a Timok üdvözli Veljko városát,[2]
Ott égették fel a templomot, melyben fiatalon házasodtam.
Ott égették fel a templomot, melyben fiatalon házasodtam.

Hazámat elhagyván Korfu szigetén éltem,
De büszkén kiáltottam: éljen Szerbia!
De büszkén kiáltottam: éljen Szerbia!

Változatok szerkesztés

Számos változatban ismerjük, részben azért, mert a háborúból hazatért egyéb délszláv származású (pl. horvát vagy szlovén) katonáknak is megtetszett a dallam, illetve a távoli otthonról és a véres csatákról szóló utalások miatt egyfajta háborús nosztalgia is kötődött hozzá, de a Szerbiára vonatkozó részekkel nem tudtak azonosulni, így megváltoztatták őket. A živela Srbija! ("éljen Szerbia!") felkiáltásból živela domovina! ("éljen a haza!") lett, a tamo je Srbija ("ott van Szerbia") sorvégből pedig tamo je ljubav moja ("ott van a kedvesem"). Sőt, a titói idők emigránsai nem ritkán a tamo je Jugoslavija ("ott van Jugoszlávia") változattal helyettesítették ezt a részt, ami egyfelől az 1915-ös eseményekre vetítve anakronizmus, másfelől ritmikailag egyáltalán nem illeszkedik bele a szövegbe, ezért meglehetősen furcsán hangzott.

 
Hajduk Veljko halála. Stevan Todorović (1832-1925) festménye

  Korabeli gramofonfelvétel?*

Érdekességek szerkesztés

  • A dalnak számos további változata létezik, melyek már egészen korán kialakultak, köztük olyan részekkel, melyek az eredeti szövegből teljesen hiányoznak. Az egyikben pl. a fent közölt verzió minden (vagy minden második) versszaka után az alábbi refrént éneklik:

O zar je morala doć', ta tužna nesrećna noć,
Kada si dragane moj, otiš'o u krvav boj.

(Ó, hát miért jött el ama bús, szerencsétlen éjjel,
Amikor te, kedvesem, a véres csatába mentél el.)

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Boszniai Szerb Köztársaság állami televíziójának (RTRS) a dalról szóló műsora[halott link] alapján.
  2. A Belső-Szerbia északkeleti részén, Bor közelében található Negotin településről van szó, ahol az első szerb felkelés végén, 1813. júliusában Veljko Petrović hajdúkapitány (más néven: Hajduk Veljko) a törökökkel vívott vesztes csatában életét vesztette.

Források szerkesztés