Wikipédia

Tetanusz

A tetanusz (magyarul merevgörcs) egy gyakran halállal végződő fertőző betegség, ami leginkább az izommozgató idegeket érinti. Kórokozója a Clostridium tetani nevű anaerob baktérium. Spórái mindenütt előfordulnak az utca porában, vagy a kerti földben. Ha a spórák nyílt sebbe kerülnek, akkor a fertőzés bekövetkezett. Levegőtől, oxigéntől elzárt helyen a baktérium elszaporodik és toxinokat termel, amik károsítják az izommozgató idegeket, ezzel bénulást és görcsöket okoznak, és károsítják a szívet is. Görcsöt okoz az állkapocsban, és a test más helyein.[1] A fertőzés védőoltással megelőzhető, a betegség kialakulása profilaxissal megakadályozható.[2]

Tetanusz
Tetanuszos hátizommerevgörcs
Tetanuszos hátizommerevgörcs
Leírás
Főbb tünetekláz
fejfájás
légzési elégtelenség
DiseasesDB2829
MedlinePlus000615
A Wikimédia Commons tartalmaz Tetanusz témájú médiaállományokat.
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.

Kórokozója szerkesztés

A tetanuszt gyakran a rozsdával kapcsolják össze, de ez az elgondolás félrevezető. A rozsdás objektumok, drótok, szegek gyakran kint találhatók, de a rozsda önmagában nem okoz tetanuszt. A rozsdás fém felülete jó helyet kínál a C. tetani spóráinak, és a hegyes végek átszúrhatják a bőrt, lehetőséget nyújtva a baktériumoknak a fertőzésre.

A sebbe jutva a spórák felélednek, beindul az anyagcseréjük és szaporodni kezdenek. Így a szeg szúrása tetanuszfertőzést okozhat, akár rozsdás, akár nem, mivel ugyanaz a tárgy kínálja az oxigénmentes környezetet, mint ami a sebet okozza.

Elterjedése szerkesztés

A tetanusz elterjedt az egész Földön. A betegség majdnem kizárólagosan azokat érinti, akik nincsenek, vagy nem megfelelően vannak beoltva ellene.[1] Gyakoribb a meleg, nedves éghajlatú vidékeken, ahol a talaj szerves anyagokban gazdag. Ez részben a szerves trágyával dúsított talajokra is igaz, mivel a tetanusz spórái sok állat beleiben, így ürülékében szintén fellelhetők. Mezőgazdasági vidékeken jelentős számú ember is hordozójuk. A spórák megtalálhatók a bőr felszínén és a szennyezett heroinban is,[2] intravénás használói külön kockázati csoportot alkotnak.

A nem iparosodott országokban a tetanusz máig jelentős egészségügyi probléma, különösen az újszülöttek tetanusza. Évente egymillió tetanuszfertőzést jelentenek, és a betegségben meghaltak számát a különböző becslések 300 ezer és 500 ezer közé teszik.[2]

Tünetei szerkesztés

A tetanusz az akarattal mozgatható vázizmokat bénítja. A szívizmot nem bénítja annak önálló ingerületvezetési rendszere miatt. A különböző beszámolók szerint a halálozási arányszám 48 és 73% között változik. Legmagasabb az arány a nem oltottak és a 60 évnél idősebbek között.[2]

A lappangási idő 8 nap és több hónap között változik.[3][4] Minél messzebb van a sérülés helye a központi idegrendszertől, annál később jelentkeznek a tünetek. Minél hamarabb jelentkeznek a tünetek, annál súlyosabbak.[5] Az újszülöttek tetanuszában a születéstől számított lappangási idő 4 és 14 nap között változik, de átlagosan 7 nap. A klinikai leletek alapján a tetanusz négy megjelenési formája különíthető el.[2]

  • Az általános tetanusz a tetanusz leggyakoribb formája (80%). Első jele az állkapocs megmerevedése által létrejött szájzár, és a mimikai izmok görcse miatt beálló akaratlan mosoly, a risus sardonicus. Ezt követi a nyak megmerevedése, nyelési nehézségek, majd a mellkasi és a hátizmok görcse. A további tünetek közé tartozik a hőemelkedés, az enyhe láz, az izzadás, és a heves szívdobogás. Gyakoriak a percekig tartó görcsök. A görcsök hatására a hát homorúvá feszül. Négy héten belül elmúlnak a görcsök, de a teljes gyógyulás több hónapot is igénybe vehet.
  • Az újszülöttek tetanusza az általános tetanusz újszülötteken megjelenő formája. Oka a köldökcsonk megfertőződése. Az áldozatok olyan újszülöttek, akik anyjuk oltatlansága miatt nem szerezhetnek passzív immunitást. A fejlődő országokban ez a betegség felelős az újszülöttkori halálozás 14%-áért. A fejlett országokban ritka.[6]
  • A helyi tetanusz a tetanusz ritka formája, amit a fertőzés helyén levő izmok állandó összehúzódása jellemez. Ez hetekig is eltarthat. Enyhébb, mint az általános tetanusz, de könnyen átalakulhat azzá. 1%-os valószínűséggel halálos.
  • Az agyi tetanusz a betegség egy ritka formája, amit fejsérülés, vagy középfülgyulladás okozhat. Ekkor az agyidegeket támadja meg, különösen az arcideget.

Hatásmechanizmusa szerkesztés

A tetanusz a Clostridium tetani pálcika alakú baktérium spóráinak sérült szövetbe jutásával kezdődik. A spórák felélednek, és tetanospasmint termelnek. Ez a toxin inaktív a baktériumban, de annak pusztulásával kikerül a szövetekbe, ahol proteáz hatására aktiválódik. Az aktív toxin a sejtek belső szállítási rendszerével, axonális transzporttal szállítódik a gerincvelőbe és az agytörzsbe.[5][7] Irreverzibilisen kötődik az idegsejtek végződéseihez,[5] beburkolva azok felszíni fehérjéit, ezzel blokkolja az ingerület továbbadását.[8] Így kiváltja a betegség tüneteit.

Az így megsérült központi mozgatóidegek nem tudják átadni az ingerületet a környéki mozgatóidegeknek, és a reflexeket sem tudják irányítani.[5] Ezek a mechanizmusok izommerevséget és görcsöket okoznak. A mellékvesék az idegi kontroll alól kikerülve több hormont választanak el, ami hiperszimpatikus állapotot okoz, ezzel további zavarokhoz vezet.

A kórokozó tetanolysint is termel, aminek még nem tisztázott a szerepe a tetanusz megjelenésében.

Felismerése szerkesztés

Jelen ismereteink szerint a tetanuszt nem lehet vérteszt alapján felismerni. A baktériumok jelenléte szintén nem ad támpontot, mivel csak a betegek 30%-ából mutatható ki. A C. tetani laboratóriumi azonosítása csak egérkísérlettel lehetséges. Ezért a diagnózis minden esetben a tüneteken alapul.[2]

A spatulateszt klinikai vizsgálat, amiben egy spatulával benyúlnak a garat hátsó részébe. A teszt eredménye pozitív, ha a beteg ráharap a spatulára. A teszteredmény negatív, ha normál, a spatula kiköpését célzó reflexek mutatkoznak. A The American Journal of Tropical Medicine and Hygiene egy jelentése szerint a teszt nem ad hamis pozitív eredményt, és a hamis negatív eredmény valószínűsége 6%.[9]

Kezelése szerkesztés

A sebet ki kell tisztítani, és az elhalt, vagy fertőzött szövetet eltávolítani. Az antibiotikumok közül inkább metronidazolt adnak, mint penicillint, mert az utóbbi növeli a görcsöket. Így csak akkor használják, ha nincs kéznél metronidazol. Az emberi anti-tetanospasmin immunoglobulinnal vagy tetanusz immunoglobulinnal való passzív immunizálás gyötrelmes. Ha a specifikus immunglobulin nem érhető el, akkor normál emberi immunglobulint adnak. A tetanusz minden áldozata beoltandó a betegség ellen, vagy emlékeztető oltást kell, hogy kapjon.

Enyhe tetanusz szerkesztés

Az enyhe tetanusz kezelésére használt szerek:

  • tetanusz immunoglobulin, IV vagy IM
  • metronidazol, IV 10 napig
  • diazepam
  • tetanuszoltás

Súlyos tetanusz szerkesztés

A súlyos betegeket az intenzív osztályokon kezelik. Az enyhe tetanusznál felsoroltakon kívül használt szerek, eszközök és módszerek:

A diazepam és az izomrelaxánsok a görcsök enyhítésére valók. Extrém esetekben kuráreszerű drogokkal lebénítják a beteget, és géppel biztosítják a lélegeztetést.

A túléléshez a lélegzés biztosításán kívül szükséges a megfelelő táplálás. A napi 3500-4000 kalóriát és 150 gramm fehérjét tartalmazó tápszert gyakran közvetlenül a gyomorba, vagy vénásan adagolják folyékony formában. Erre a görcsök miatt megnövekedett izommunka miatt van szükség. A teljes gyógyulás 4-6 hetet vesz igénybe, mivel a szervezetnek le kell cserélnie a sérült sejtmembránokat.

Megelőzése szerkesztés

Sok fertőző betegségtől eltérően a tetanuszfertőzés túlélése nem biztosít egész életre szóló védelmet, mivel a toxinok nem váltanak ki immunválaszt még halálos adagban sem.

A tetanusz elleni oltás a toxinhoz hasonló anyagokat, toxoidokat tartalmaz.[10] A CDC (Center for Disease Control and Prevention, Amerikai Egyesült Államok) az emlékeztető oltások tíz évenkénti adását javasolja.[11] Sok helyen elterjedt gyakorlat, hogy fertőzésgyanús sérülés esetén is emlékeztető oltást adnak, ha bizonytalan, hogy a sérült mikor kapta az utolsó emlékeztetőt. Azonban ez az oltás nem véd meg biztosan az aktuális sebtől kiinduló fertőzéstől, mert az antitesttermelés megindulása akár két hétbe is telhet.[12]

Hétéves kor alatt a tetanusz elleni oltást kombináltan adják a Di-Per-Te vakcinában, ami diftéria és szamárköhögés ellen is véd. Hétéves kor fölött diftéria ellen kombinált oltással, vagy acelluralis pertussis ellen is védő oltással oltanak.[10]

Története szerkesztés

Már az ókorban ismert volt a kapcsolat a sebek és az életveszélyes izomgörcsök között.[13] 1884-ben Arthur Nicolaier izolálta a tetanusztoxint szabadon élő anaerob talajbaktériumokból. A betegség okát 1884-ben Antonio Carle és Giorgio Rattone olasz orvosok ismerték fel, akik először vittek át tetanuszt emberről nyúlra. 1889-ben Kitaszato Sibaszaburó japán kutatóorvos kimutatta a tetanusz egy emberi áldozatából a C. tetanit, és később azt is megmutatta, hogy az organizmus képes állatokba injekciózva betegséget kiváltani, és hogy specifikus antitestekkel a toxin ártalmatlanná tehető. 1897-ben Edmond Nocard antitoxinnal passzív immunitást váltott ki emberekben. 1924-ben P. Descombey kifejlesztette a toxoid vakcinát, amit elterjedten használtak a második világháborúban a tetanuszfertőzés kivédésére.[2]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Wells CL, Wilkins TD.szerk.: Baron S, et al: Clostridia: Sporeforming Anaerobic Bacilli, Baron's Medical Microbiology. Univ of Texas Medical Branch (1996). ISBN 0-9631172-1-1 
  2. ↑ a b c d e f g Tetanus (PDF). CDC Pink Book. (Hozzáférés: 2007. január 26.)
  3. ↑ Vandelaer J; Birmingham M; Gasse F; Kurian M; Shaw C; Garnier S (2003. július 28.). „Tetanus in developing countries: an update on the Maternal and Neonatal Tetanus Elimination Initiative”. Vaccine 21 (24), 3442–5. o. DOI:10.1016/S0264-410X(03)00347-5. PMID 12850356.  
  4. ↑ Brauner JS; Vieira SR; Bleck TP (2002. July). „Changes in severe accidental tetanus mortality in the ICU during two decades in Brazil”. Intensive Care Medicine 28 (7), 930–5. o. DOI:10.1007/s00134-002-1332-4. PMID 12122532.  
  5. ↑ a b c d Farrar JJ; Yen LM; Cook T; Fairweather N; Binh N; Parry J; Parry CM (2000. September). „Tetanus”. Journal of Neurology, Neurosurgery, and Psychiatry 69 (3), 292–301. o. PMID 10945801.  
  6. ↑ World Health Organization: Maternal and Neonatal Tetanus Elimination by 2005, 2000. november 1. [2007. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 26.)
  7. ↑ AU Lalli G; Gschmeissner S; Schiavo G (2003. november 15.). „Myosin Va and microtubule-based motors are required for fast axonal retrograde transport of tetanus toxin in motor neurons”. Journal of Cell Science 116 (Pt 22), 4639–50. o. DOI:10.1242/jcs.00727. PMID 14576357.  
  8. ↑ Schiavo G; Benfenati F; Poulain B; Rossetto O; Polverino de Laureto P; DasGupta BR; Montecucco C (1992. október 29.). „Tetanus and botulinum-B neurotoxins block neurotransmitter release by proteolytic cleavage of synaptobrevin”. Nature 359 (6398), 832–5. o. DOI:10.1038/359832a0. PMID 1331807.  
  9. ↑ Nitin M. Apte and Dilip R. Karnad: Short Report: The Spatula Test: A Simple Bedside Test to Diagnose Tetanus. Am. J. Trop. Med. Hyg. pp. 386–387, 1995. október 1. (Hozzáférés: 2007. október 11.)
  10. ↑ a b Hopkins, A. (1991). „Diphtheria, tetanus, and pertussis: recommendations for vaccine use and other preventive measures. Recommendations of the Immunization Practices Advisory committee (ACIP).”. MMWR Recomm Rep 40 (RR-10), 1–28. o. DOI:10.1542/peds.2006-0692. PMID 1865873.  
  11. ↑ CDC Features - Tetanus: Make Sure You and Your Child Are Fully Immunized. [2010. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 30.)
  12. ↑ Porter JD, Perkin MA, Corbel MJ, Farrington CP, Watkins JT, Begg NT (1992). „Lack of early antitoxin response to tetanus booster”. Vaccine 10 (5), 334–6. o. DOI:10.1016/0264-410X(92)90373-R. PMID 1574917.  
  13. ↑ Pearce JM (1996). „Notes on tetanus (lockjaw)”. J Neurol Neurosurg Psychiatry 60 (3), 332. o. DOI:10.1136/jnnp.60.3.332. PMID 1073859.  

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tetanus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tetanusz&oldid=26488927”