Wikipédia

Thallóczy Lajos

(1857–1916) magyar történész, az MTA tagja, a Magyar Történelmi Társulat elnöke, politikus

Thallóczy Lajos (született: Strommer Lajos) (Kassa, 1857. december 8.[3] – Herceghalom, 1916. december 1.) magyar történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1913-tól 1916-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke, politikus, valóságos belső titkos tanácsos, a császári és királyi közös pénzügyi minisztérium osztályfőnöke.[4]

Thallóczy Lajos
A Magyar Történelmi Társulat elnöke
Hivatali idő
1913 – 1916
ElődTeleki Géza
UtódKlebelsberg Kuno
Születési névStrommer Lajos
Született1857. december 8.[1][2]
Kassa
Elhunyt1916. december 1. (58 évesen)
Herceghalom
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Foglalkozástörténész
Halál okavonatgázolás
A Wikimédia Commons tartalmaz Thallóczy Lajos témájú médiaállományokat.

Életpályája szerkesztés

Apai részről aradi és budai, anyai részről württembergi gyökerű, német ajkú polgári családba született, Strommer Benedek Lajos név alatt.[5] Szülei Strommer Benedek és Uhl (Van der Well) Margit (1835–1895) voltak,[6]. Anyja a württembergi Zipplingenben született, és egy budai nőnevelőintézet tanítónője volt, mielőtt 1857. február 24-én férjhez ment Strommer Benedekhez. Apja 1831-től a budai Helytartótanács, 1848/1849-ban a Közlekedésügyi Minisztérium, majd a Pénzügyigazgatóság hivatalnoka volt. 1854-től a kassai Pénzügyigazgatóságon, 1866-tól pedig ismét Budán, 1867-től a Pénzügyminisztériumban dolgozott.

Fia így 1864-ben Kassán kezdte meg az elemi iskolát, majd 1866/1867-ben Budán fejezte be. Gimnáziumi tanulmányait is Budán, az egyetemi katolikus gimnáziumban végezte 1867 és 1875 között. Már akkor érdeklődést tanúsított a történelem iránt, mert 6. osztályos korában önképzőköri pályadíjat nyert „Richelieu bíboros világtörténelmi jelentősége” című dolgozatával.[7]

Egyetemi tanulmányait 1875 és 1879 között a budapesti egyetemen folytatta, ahol középiskolai tanári és bölcsészdoktori címet szerzett. Ekkor, 1875-től magyarosította nevét Strommerről Thallóczyra. 1879-ben magyar gazdaságtörténetből magántanári képesítést szerzett. Már az egyetem befejezése előtt, 1877-től a Magyar Országos Levéltár tisztviselője volt. Emellett élénk történettudományos tevékenységet is folytatott. 1874–1884 közt a Századok, 1876–1880 közt az Archaeologiai Értesítő segédszerkesztője, majd 1877–1878-ban a Magyar Gyorsíró szerkesztője.

 
A herceghalmi vasútállomás várótermében levő emléktáblája.
 
Thallóczy Lajos sírja Budapesten. Fiumei Úti Sírkert: 10/1-1-14. Horvay János 1920-ban készített szobra.

1885-től a közös Pénzügyminisztériumhoz tartozó bécsi udvari kamarai levéltár igazgatója, a Theresianumban a magyar történet és közjog, a Konzuli Akadémián a magyar közjog tanára volt. Ekkor már, 1883-tól az MTA levelező, 1895-től rendes tagja volt. 1913-tól a Magyar Történelmi Társulat elnöke lett.

1901-től a közös Pénzügyminisztérium osztályvezetőjeként a megszállt Bosznia-Hercegovina oktatási, művelődési és kultuszügyeinek felelőse lett, és e minőségében elkötelezetten dolgozott az ország modernizációjáért. A magyar Balkán-kutatás megalapozója volt. Gróf Tisza István miniszterelnök Thaly Kálmánt és Thallóczyt bízta meg Rákóczi hamvai hazahozatalának lebonyolításával (1906 októbere). 1912-től valóságos belső titkos tanácsossá, 1916-tól a világháború során megszállt Szerbia polgári kormányzójává nevezték ki. 1916. december 1-jén Ferenc József temetéséről hazajövet Magyarország legsúlyosabb vasúti szerencsétlenségének áldozata lett.

Művei szerkesztés

Történelmi regényeinek és útleírásainak némelyike Deli álnéven jelent meg.

  • I. Apafi Mihály udvara (1878)
  • Magyar várak 1437 körül (1878)
  • Lucrum Camerae (A kamara haszna) (Bp., 1879)
  • Utazás Levanteban (Bp., 1882); lefordítva bolgárra: Пейковска, П., Пътепис на Лайош Талоци за България от 1881 г. Известия на държавните архиви, Т. 64, с. 202–232.
  • A keleti kereskedelem története Magyarországon (1882)
  • Vasvári Pál és a pesti egyetemi ifjúság 1844–1849 (Bp., 1882)
  • Oroszország és hazánk (Bp., 1884);
  • Zay Ferenc (Bp., 1884)
  • Csömöri Zay Ferenc 1505–1570 (1885)
  • Az "illyr" címergyűjtemények (1888)
  • Magyarország és Raguza (1888)
  • Horvát szokásjog (Bácsy Jakab álnéven, Bp., 1896)
  • Regényes történet a XVII. századi hajdúvilágból (Bácsy Jakab álnéven, 1896)
  • Blagay család oklevéltára (1897, Barabás Samuval)
  • Tanulmányok a Blagay-család történetéből. Adalék Szlavonia történetéhez (1897)
  • Die Geschichte der Grafen von Blagay (1898)
  • Gyepün innen, gyepün túl (Deli álnéven, Bp., 1898)
  • Magyar–bulgár összeköttetések. Századok, 1898, II. füz., 113–123; lefordítva bolgárra: Л. Талоци, Унгарско-български връзки (fordítás P. Peykovska) In: Унгарски учени за България, Съст. П. Пейковска. С., 2003, с. 106–120.
  • Oklevelek a magyar–bulgár összeköttetések történetéhez. 1360–1369. Történelmi Tár, II. füzet, 1898, N IV, 355–367; lefordítva bolgárra: Л. Талоци, Грамоти за историята на унгарско-българските връзки, 1360–1369 (fordítás P. Peykovska, S. Lekova). In: Унгарски учени за България, Съст. П. Пейковска. С., 2003, с. 121–142.
  • Nagy Lajos és a bolgár bánság (1900); lefordítva bolgárra: Л. Талоци, Лудовик Велики и българското банство (fordítás P. Peykovska, S. Lekova) In: Унгарски учени за България, Съст. П. Пейковска. С., 2003, с. 143–202.
  • Bosznia története (1900)
  • Gróf Benyovszky Móric haditengerészeti és kereskedelem-politikai tervei 1779–1801 (1901)
  • Gróf Szécsen Antal (1901)
  • Magyarország melléktartományainak oklevéltára című sorozat 4 kötete:
  1. A horvát véghelyek oklevéltára (Hodinka Antallal, Bp., 1903)
  2. Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára (Áldásy Antallal, Bp., 1907)
  3. Alsó-Szlavónia okmánytára 1244–1710 (Horváth Sándorral, Bp., 1912)
  4. Jajcza története (Monum. Hung. Hist., Bp., 1915)

Források szerkesztés

  1. Thallóczy Lajos emlékének : a Thallóczy Lajos Társaságban az 1928-1935. években elmondott emlékbeszédek, szerk. Traeger Ernő, Budapest, [1936].
  2. Mészöly Gedeon: Thallóczy Lajos mint nyelvművész : a Thallóczy Lajos-Társaságban 1936. dec. 4-én elmondott emlékbeszéd, Budapest, 1937.
  3. Károlyi Árpád, Thallóczy Lajos élete és működése, Budapest, 1937
  4. Nagy Miklós, Takáts Sándor emlékének, 1860-1932, Budapest, 1937.
  5. Kary Béla, Thallóczy Lajos a szociológus, a közjogász és az elméleti politikus, Budapest, 1938.
  6. Medgyaszay István, Thallóczy Lajos művészlelke, ill. Edvi-Illés Aladár, Budapest, 1938.
  7. Eckhart Ferenc, Thallóczy Lajos, a történetíró, Budapest, 1938.
  8. ifj. Némethy Károly, Emlékezések Thallóczy Lajosról, Budapest, 1940.
  9. Szüllő Géza, Emlékbeszéd Thallóczy Lajosról, Budapest, 1940.
  10. Horánszky Lajos, Magyarok Bécsben : Károlyi Árpád és Thallóczy Lajos köre, Budapest, 1941.
  11. Suhay Imre, Thallóczy Lajos mint a megszállt Szerbia országos polgári biztosa, Budapest, 1941.
  • Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár, in Levéltári Közlemények 47(1976), 25–60.
  • Унгарски учени за България (ХІХ – средата на ХХ в.). София, 2003. Съставител, научна редакция, превод, предговор, библиография и показалци П. Пейковска.
  • Пейковска, П., Българо-унгарски научни взаимоотношения (ХІХ – средата на ХХ век). София, 2005, с. 40-49, 79-85.
  • Thallóczy Lajos, a történész és politikus: Bosznia és Hercegovina múltjának felfedezése és a modern történettudomány / Lajos Thallóczy, der Historiker und Politiker: Die Entdeckung der Vergangenheit von Bosnien-Herzegowina und die moderne Geschichtswissenschaft. / Lajos Thallóczy, historičar i političar: Otkriće prošlosti Bosne i Hercegovine i moderna istorijska nauka. Ed. Dževad Juzbašić–Imre Ress, Sarajevo–Budapest, 2010.
  • „Kedves Lajosom!”: Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916, s. a. rend. Reisz T. Csaba, Budapest, 2017.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ születési anyakönyv
  2. ↑ BnF források (francia nyelven)
  3. ↑ Kassa r.k. keresztelési anyakönyv, 1858. év.
  4. ↑ familysearch.org Thallóczy Lajos gyászjelentése
  5. ↑ familysearch.org Strommer Lajos keresztelője
  6. ↑ familysearch.org Thallóczy Benedekné gyászjelentése
  7. ↑ Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár, in Levéltári Közlemények 47(1976), 26-28; Kedves Lajosom!”: Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916, s. a. rend. Reisz T. Csaba, Budapest, 2017, 24-26.

Külső hivatkozások szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Thallóczy Lajos témájú médiaállományokat.

További irodalom szerkesztés

  • Szilágyi Ágnes Judit (2007): Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 49-54.
  • ifj. Némethy Károly 1940: Emlékezések Thallóczy Lajosról. Budapest
  • "Kedves Lajosom!". Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz, 1879–1916; sajtó alá rend., bev. Reisz T. Csaba; Magyar Történelmi Társulat–MTA BTK TTI, Bp., 2017 (Századok könyvek)
  • Segítség nehéz időkben. Levélválogatás Thallóczy Lajos hagyatékából; sajtó alá rend. Zichy Mihály; Írott Szó Alapítvány–Országos Széchényi Könyvtár, Bp., 2018
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Thallóczy_Lajos&oldid=26775694”