The Wash
A Wash az Északi-tenger egyik öble Anglia keleti partvidékén, Norfolk és Lincolnshire megye találkozásánál.
| The Wash | |
 | |
| Országok |  Egyesült Királyság |
| Hely | Északi-tenger |
| Elsődleges források | Witham, Welland, Nene, Great Ouse. |
| Felszíni terület | 620,456[forrás?] km2 |
| Települések | Skegness, Kings's Lynn, Hunstanton |
| Elhelyezkedése | |
 The Wash
Pozíció Anglia térképén
| |
 é. sz. 52° 55′, k. h. 0° 15′Koordináták: é. sz. 52° 55′, k. h. 0° 15′ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz The Wash témájú médiaállományokat. | |
Földrajza szerkesztés
A Wash a kelet-angliai partvonal egy többé-kevésbé négyszögletes beöblösödése, amelynek mindegyik oldala kb. 25 km hosszú. Az öböl délkeleti partja teljes egészében Norfolkhoz tartozik, és Hunstantontól kissé északra kezdődik és a Great Ouse folyó torkolatáig tart, ahol King's Lynn is fekszik. A délnyugati oldal a Great Ouse-tól a Welland folyó torkolatáig tart (közben található a Nene folyó is) és egynegyed részben Norfolk, háromnegyedben pedig Lincolnshire része. Az északnyugati part a Wellandtól egészen a Skegnesstől délre található Gibraltar Point-ig fut.
Az öböl környéki vidék alacsony fekvésű síkság, valamikor itt húzódott a három grófságra (Lincolnshire, Cambridgeshire és Norfolk) kiterjedő lápvidék, a The Fens, aminek nagy részét mára lecsapolták és szántófölddé alakították. A folyók hordaléka és a partfeltöltés miatt az öböl partvonala jelentősen megváltozott, egyes városok (elsősorban King's Lynn), amelyek valamikor közvetlenül a tengerparton feküdtek, mára a szárazföld belsejébe kerültek.
A Wash a legtöbb helyen nagyon sekély, a partok mentén több nagy homokpad is ismert (Breast Sand, Bulldog Sand, Roger Sand, Old South Sand), amelyek apálykor felszínre kerülnek. Emiatt a hajóközlekedés nem egyszerű. A nyílt tengertől a déli partig vezető biztonságosan hajózható Lynn Channel bejáratát világítóhajó mutatja.
A víz hőmérséklete rendkívül változékony. Az Északi-tenger áramlatai télen a fagyponthoz közelítik az öböl vizének hőmérsékletét, míg nyáron a sekély víz a napsütésben 20 °C fölé is melegszik.
Az utolsó eljegesedés végén, amikor Angliáról már visszahúzódott a jégtakaró, de a tengerszint még alacsony volt, a Washt tápláló folyók egy nagy folyóba egyesültek, amely a mai öböl árkában haladt. Ezt a völgyet nem a folyó vájta, hanem a jégkorszak gleccserei.
Élővilág szerkesztés
A Wash az Európai Unió madárvédelmi irányelvének megfelelően kialakított különleges védett terület (Special Protection Area, SPA). A sós mocsarak, apálykor előbukkanó nagy kiterjedésű homokpadok nagyszámú madarat vonzanak, elsősorban gázlómadarakat. Freistonnál szándékosan áttörték a partvédelmi falat, hogy megnöveljék a sós mocsarak területét. A széles természetvédelmi terület pufferzónaként is viselkedik, amely zátonyaival, növényzetével megvédi a szárazföld belsejét a viharok által felduzzasztott tengervíz áradásával szemben. King's Lynntől északra terül el a snettishami madárvédelmi terület, az öböl partvidékéhez pedig délkeletről az Észak-norfolki tengerpart SPA, északnyugatról pedig a Gibraltar Point SPA csatlakozik.
A homokpadokon nagy számban tenyésznek a kagylók és a rákok, amelyek a csigaforgatók táplálékát képezik. Állandó fészkelő a küszvágó csér és a barna rétihéja. Az északról érkező vadrécék, vadludak és gázlómadarak nagy tömegekben telelnek itt át; az öbölben mindig legalább 400 ezerre található és az évszak során mintegy kétmillió madár használja a Wash vizét és partját vándorlása idején. A vándormadarak között megtalálható a rövidcsőrű lúd, örvös lúd, bütykös ásólúd, nyílfarkú réce, csigaforgató, parti lile, ezüstlile, aranylile, bíbic, sarki partfutó, fenyérfutó, havasi partfutó, nagy goda, kis goda, nagy póling, piroslábú cankó és kőforgató.
Története szerkesztés
Már a római időkben töltéseket emeltek a tengerpart mentén, hogy a szántóföldeket megvédjék a tengeráraktól. A római kivonulás után azonban ezeket már nem tartották karban.
865 és 1066 között a dán vikingek hajóztak át rendszeresen az öblön, hogy Kelet- és Közép-Angliát fosztogassák, többek között a Cambridge elleni 875-ös támadás idején is. A normann hódítás idején a helybeliek szívósan ellenálltak Hódító Vilmos katonáinak.
1216-ban Földnélküli János király röviddel halála előtt King's Lynnből (akkori nevén Bishop's Lynn) Lincolnshire-be tartott és amíg ő maga kerülővel a szárazföldi úton ment, málhás szekereit a rövidebb, tengerparti úton küldte előre. A szekerek egy folyó (feltehetően a Nene) gázlójában belesüppedtek az iszapba és az érkező dagály elmosta őket. Állítólag a koronázási ékszerek is odavesztek.
A Wash környéki lápvidéket a 12. században kezdték el lecsapolni és feltölteni a kolostorok szerzetesei. A munka igazán a 16. század közepén kezdődött el holland mérnökök segítségével és egészen az 1970-es évekig folytatódott. Ma az öböl mindhárom oldalán mesterséges partvédelmi töltésekkel van körülvéve. Az 1970-es években két nagy kör alakú töltés épült, egy nagyobb terv kezdeteként, amelynek célja az volt, hogy az egész öblöt édesvizű tározóvá alakítják. A terv félbemaradt, mert a töltéseket sós mocsarakból származó földből építették, amelyből kioldódott a só a tárolt édesvízbe.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a The Wash című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Waterbirds in the UK 2004/05: the wetland bird survey. Banks, Collier, Austin, Hearn and Musgrove. ISBN 1-904870-77-5
- N. Walker, T. Craddock: The history of Wisbech and the Fens
- A. L. Poole, "Domesday Book to Magna Carta, 1087-1216" Oxford History of England. (1955) ISBN 0-19-821707-2
- Cook, J. & Ashton, N. High Lodge, Mildenhall Current Archaeology No. 123 (1991)
- West, R.G. & Donner, J.J. The Glaciation of East Anglia and the Midlands Quarterly Journal of the Geological Society of London vol.112 (1955)
