Tiszafaiújbánya
Tiszafaiújbánya (románul: Baia Nouă, csehül: Ujbánie vagy Nové doly) bányásztelepülés Romániában, a Bánságban, Mehedinți megyében, az Almás-hegységben.
| Tiszafaiújbánya (Baia Nouă) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Dél-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Mehedinți |
| Rang | falu |
| Községközpont | Dubova |
| Irányítószám | 227171 |
| SIRUTA-kód | 112922 |
| Népesség | |
| Népesség | 107 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 100 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 33′ 16″, k. h. 22° 07′ 44″Koordináták: é. sz. 44° 33′ 16″, k. h. 22° 07′ 44″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nevének eredete szerkesztés
A helységnévrendezéskor Tiszafa község kérte az Újbánya nevet, de az azonos nevű Bars vármegyei (ma Szlovákiában fekvő) Újbányára tekintettel nem adták meg neki. A nevet csehül is így használják.
Története szerkesztés
Jó minőségű feketekőszén-telepeit 1840-ben kezdték kitermelni. A lelőhelyet Szöllösy Albertintől 1872-ben a Lyall et Comp. vette bérbe és 1874-re 56 ezer mázsára emelte a kitermelést. A bányánál 1867-ben harminckét fő, 1879-ben 75 férfi, négy nő és 24 gyermek dolgozott.[1] 1889-ben az angolok a telepek kihasználására létrehozták a The Danube Collieries and Minerals Company Ltd. nevű társaságot, amelytől a századvégen az osztrák Beocsini Cementgyári Unió vette át.
A bányatelep a 20. század első harmadában vált ki Tiszafából. 1948 és 1994 között azbesztet és krómércet is bányásztak benne.[2] Akkor kisvasút szállította a kitermelt ásványkincseket a Dunáig, amelyet később megszüntettek. A bánya két aknájának legnagyobb mélysége 240 méteres volt. A termelést fokozatosan lecsökkentették. 2006. augusztus 7-én két bányász meghalt egy tárnaomlásban. Ezután a kétszáz alkalmazottból száznyolcvan felmondott, és a bányát bezárták.[3]
Népessége szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 128–29. o. és Guttmann Oszkár: Magyar bánya-kalauz. Bécs, 1881
- ↑ Desideriu Gecse: Istoricul comunităților cehe din România (Timișoara, 2011), 196. o.
- ↑ Cristian-Liviu Mosoroceanu: Steierdorf-Anina: Minerul, într-al sorții joc! (2010). [2013. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 1.)
Források szerkesztés
- Vajda Lajos: Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok. Bukarest, 1981
Külső hivatkozások szerkesztés
- Tiszafa webhelye (csehül)
- Fényképek a www.karpatenwilli.com webhelyen (németül)