Tormay Cécile

Nádudvari Tormay Cécile (Budapest, 1875. október 8. – Mátraháza, 1937. április 2.) írónő, műfordító, közéleti szereplő, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének megalapítója és örökös országos elnöke, a "Kormányzó Úr Ő Főméltósága teljes elismerésének" birtokosa és a Korvin-Koszorú tulajdonosa, a Népszövetség Szellem Együttműködési Bizottságának a tagja, a Napkelet szerkesztője, alapítványi hölgy.

Tormay Cécile
Pesti Hírlap (1878-1944) 1938. Az év halottai.
Élete
Született	1875. október 8. Budapest
Elhunyt	1937. április 2. (61 évesen) Mátraháza
Sírhely	Farkasréti temető
Nemzetiség	magyar
Szülei	Tormay Béla
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	regény
Első műve	Apródszerelem
Fontosabb művei	A régi ház Bujdosó könyv Az ősi küldött Emberek a kövek között
Kitüntetései	Corvin-koszorú (1930) Magyar Örökség díj (2012)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tormay Cécile témájú médiaállományokat.

Torma Cecile portréja a Napkelet lexikonában

Származása, tanulmányai

Édesapja Tormay Béla (1839–1906) mezőgazdász, állatorvos professzor, számos állatgyógyászati alapmű szerzője, az MTA tagja, államtitkár, aki 1896. október 10-én nemességet és a "náduvari" nemesi előnevet szerezte meg adományban I. Ferenc József magyar királytól. Édesanyja munkácsi Barkassy Hermine (1846–1920). Apai nagyapja, Krenmüller (Tormay) Károly (1804–1871) szekszárdi orvos, állatorvos, aki honvédőrnagyként vett részt az 1848–49-es szabadságharcban, apai nagyanyja Huber Antónia (1811–1893). Az anyai nagyszülei munkácsi Barkassy Imre (1805–1871), 1848-ig magyar királyi udvari ágens és álgyesti Tüköry Hermine (1817–1902) voltak. Az anyai nagyanyai dédapja Spiegel (Tüköry) József (1787–1842) építési vállalkozó, Széchenyi István munkatársa a Lánchíd építésében, aki 1831. április 8-án I. Ferenc magyar királytól nemességet és az "álgyesti" nemesi előnevet szerezte adományban. Tormay Cécile ősei mind apai, mind anyai ágon német származású polgárok voltak; a Barkassy másképp Munkácsy család pedig régi nemesi család, amelynek az első ismert őse Barkassy János, aki 1675-ben Miskolc város kapitánya volt.

Iskolai tanulmányait magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat. 1900 és 1914 közötti külföldi utazásai elősegítették nemzetközi ismertségét.

Munkássága

Első könyvei az Apródszerelem (1899) című novelláskötet és az Apró bűnök (1905) elbeszéléskötet. Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), amely egy horvát pásztorlány és egy magyar vasutas fiú tragikus szerelmét beszéli el. Megjelent angol, német, olasz, francia és svéd nyelven is. A régi ház (1914) családregény, a biedermeier kori Pest ábrázolása. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját nyerte el, amellyel a legjobb történelmi regényeket díjazták. Ez a könyv is számos nyelven megjelent: németül, svédül, dánul, angolul, finnül, hollandul, olaszul, észtül és franciául. Bujdosó könyv (1920–1921) című naplószerű regénye az 1918. október 31-étől 1919. augusztus 8-áig terjedő időszakról (őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság) szól. Német, angol és francia nyelven is megjelenve világsikert aratott. Klebelsberg Kuno felkérésére latinból magyarra fordította középkori legendáinkat Magyar Legendárium (1930) címen. Útiélményeiről szólnak a Firenzét bemutató A virágok városa (1935), és a Szirének hazája (1935) szicíliai útirajzok. Az ősi küldött című regénytrilógiája a tatárjárás korában játszódik: a Csallóközi hattyú (1933) és A túlsó parton (1934) után A fehér barát (1937) az írónő halála következtében félbeszakadt, azt végül Kállay Miklós író fejezte be.

1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet című folyóiratot. Az 1920–1930-as években induló fiatalok közül sokan ennél a lapnál kezdték pályájukat, többek között Halász Gábor, Szerb Antal, Németh László, Szentkuthy Miklós, Rónay György, Thurzó Gábor, Szabó Zoltán. Gyakran publikált a Napkeletben Pais Dezső, Szekfű Gyula, Eckhardt Sándor és Horváth János is.

Bujdosó könyv című művében leírt több gondolata kifejezetten antiszemita meggyőződéséről árulkodik.

Halálát szívbénulás (szívizomelfajulás) okozta.

Közéleti szerepe és magánélete

Francesca d’ Orsay grófné, Tormay Cécile barátnője.

1919 januárjában létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) nevű konzervatív-keresztény szellemiségű női szervezetet, amelynek célja Károlyi Mihály ellenzékének (főképp Bethlen István új pártjának) támogatása az 1919 tavaszára tervezett választásokon. Később a szervezet hivatalosan is támogatta a numerus clausus fenntartását, és 1932-ben „Magyarország asszonyai nevében” az írónő személyesen köszöntötte, üdvözlő beszéddel és ajándékkal, Benito Mussolinit és az olasz fasizmust. Magáról kijelentette, hogy ő már Mussolini előtt fasiszta eszméket vallott.

Tormay Cécile közeli viszonyban állt őrgróf Pallavicini Eduardina (Budapest, 1877. április 24.- Alhaurín de la Torre, Spanyolország, 1964. február 15.) asszonnyal, zicsi és vázsonykői Zichy Rafael (1877–1944) grófnak az egykori feleségével. Pallavicini Eduardina őrgrófnő cs. és kir. palotahölgy, csillagkeresztes hölgy, a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége, valamint az Országos Katolikus Nővédő Egyesület elnöke is volt. Zichy Rafael gróf a válása után, 1925-ben megvádolta, hogy leszbikus kapcsolatot tartott fenn volt feleségével, Pallavicini Eduardina őrgrófnővel (Pallavicini Ede őrgróf és székhelyi Majláth Etelka lányával). A kapcsolatot részletesen tárgyalta a korabeli baloldali sajtó. A botrány kirobbantója ellen végül a két nő rágalmazási pert indított. A bíróság – Horthy Miklós kormányzó személyes közbelépésére – nekik adott igazat, Zichyt másfél év börtönbüntetésre ítélte. Tormay radikálisan jobboldali beállítottsága sajátos ellentmondásban volt leszbikus irányultságú magánéletével.

Tormay életében nem a Pallavicini őrgrófnő volt az egyetlen nő: a háború előtt tizenöt évig fűzte gyengéd viszony Francesca d’ Orsay grófné olasz főnemes asszonyhoz; Francesca Notarbartolo De Villarosa d'Orsay grófné (1873–1938) az 1900-as évek elején találkozott először Tormay Cecilével, akit mindjárt kegyeibe fogadott: nővére, Margherita és Enrico Visconti-Venesti márki mellett a magyar írónővel volt legtöbbet. Francesca d’ Orsay grőfné legkedvesebb olvasmányai közé tartoztak Tormay Cécile könyvei. Együtt mentek Viareggióba és együtt töltöttek egész délutánokat Puccini, illetve D’Annunzio villájában. D’Annunzio „nővérkének“ nevezi Cécile-t és olaszra fordítja két remekbe készült elbeszélését (Nostra Donna in Arcadia, Laude e la dramma). A nagyműveltségű magyar leánnyal járni a múzeumokat „nagy művészi öröm volt“ — mondta Francesca." Francesca d’ Orsay grófné szerint a magyarok, mint a szicíliaiak, lovagiasak, nemesek, zenészek (Francesca nagyon élvezi a cigányzenét), értelmesek, kifinomultak és vadak, és a szolgák és parasztok is nagyurak benyomását keltik a magyarországi utazásaiban Cecilével. Azonban a házassága nem boldog: férje gróf Maximilian d'Orsay Grimaud (1858–1943), aki idősebb feleségénél, féltékenységével gyötörte és végül bele kellett törődnie a különélésbe. Francesca egyedül marad Firenzében, álmai városában és erős baráti szálakkal Tormay Cecilével.

Tormay Cecile élete utolsó évtizedében pedig özvegy gróf Ambrózy-Migazzi Lajosné felsőalmási Fábry Nóra (1892–1986) asszonnyal közösen vásárolt villájukban Mátraházán éltek; özvegy gróf Ambrózy-Migazzi Lajosné tökéletesen ismerte az írónő terveit, a regény elgondolásait, fonalait az elejétől a végéig, valamint a látomásos erejű befejezést is. Mindkettő hölgy a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) igen tevékeny tagja volt, amelynek hosszú évekig a társelnökeként is szolgált özvegy Ambrózy-Migazzi Lajos grófné; Ambrózy-Migazzi Lajos Gobert gróf (1897–1925) nagybirtokos korán hunyt el 28 évesen, 4 és fél év a házasságkötése után Fábry Eleonórával.

1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként a Corvin-koszorú tulajdonosa lett. 1935-ben egyhangúlag választották a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába, a Marie Curie halálával megüresedett székbe. Az év július 16-ai megnyilatkozásában síkra szállt Trianon igazságtalanságai ellen. 1936-ban Hankiss János, Horváth János, Pap Károly és Pintér Jenő, 1937-ben ugyanez a négy ajánló és Fredrik Böök jelölték a Nobel-díjra.

Emlékezete

Tormay Cécile szobra a Szent Rókus Kórház előtt, 2012

Tormay Cécile-emléktábla, Józsefváros, Kőfaragó utca 3. szám

Sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) által 2005 óta védettséget kapott. 2012. március 31-én avatták fel Tormay Cécile szobrát a budapesti Józsefvárosban, a Szent Rókus Kórház előtti parkban. Az írónő innen nem messze, a Kőfaragó utca 3. szám alatti házban lakott, amelynek falán szintén megemlékeznek róla. 2012. április 15-én avatták fel Mátraházán, a Hotel Ózon Residence parkjában az írónő emlékoszlopát, melyet Tóth Péter szobrász készített.

2012-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.

2012-ben a Magyar Írószövetségben és a Magyar Művészeti Akadémián is emlékkonferenciát tartottak az írónő halálának 75. évfordulója alkalmából.

2013 nyarán felmerült, hogy Budapesten utcát neveznek el róla, de erről az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának állásfoglalása alapján letettek.

2014 januárjában Balassagyarmaton elhatározták, hogy a villában, ahol Huszár Aladár bújtatta az írónőt a Tanácsköztársaság alatt, múzeumot alakítanak. A balassagyarmati felkelésnek emléket adó múzeum helyet fog adni még Huszár Aladár és Tormay Cécile emlékét ápoló kutatóhelynek is.

Művei

A régi ház angol nyelvű kiadásának címlapja (1922)

• Apród-szerelem. Novellák; Athenaeum, Bp., 1900 (Az Athenaeum olvasótára) – novelláskötet
• Apró bűnök (1905) – elbeszéléskötet
• Emberek a kövek közt (1911) – regény
• A régi ház (1914) – regény (a 4. kiadás online)
• Viaszfigurák; Singer-Wolfner, Bp., 1918 – elbeszéléskötet
• Álmok. A M. O. V. E. 1920. évi naptára részére írta Tormay Cecile; MOVE, Bp., 1920
• Bujdosó könyv. Feljegyzések 1918–1919-ből, 1-2. PDF; Rózsavölgyi–Pallas, Bp., 1920–1922
• Megállt az óra. Novellák; Magyar Irodalmi Társaság, Bp., 1924 (Napkelet könyvtár) – novelláskötet
• Assisi Szent Ferenc kis virágai (1926) – Assisi Szent Ferenc Fiorettijének első magyar fordítása
• Magyar legendárium; vál., ford. Tormay Cecile; Singer és Wolfner, Bp., 1939 (Tormay Cécile művei) – fordítás latinból
• Virágok városa / Szirének hazája; Genius, Bp., 1935 – útirajz
• Az ősi küldött regénytrilógia:
  • A csallóközi hattyú; Genius, Bp., 1934 (Tormay Cécile: Az ősi küldött)
  • A túlsó parton; Genius, Bp., 1934 (Tormay Cécile: Az ősi küldött)
  • A fehér barát; Genius, Bp., 1937 (Tormay Cécile: Az ősi küldött) – befejezetlen
• Küzdelmek; Genius, Bp., 1937 (Tormay Cecile műveinek gyűjteményes emlékkiadása)
• Küzdelmek / Emlékezések; Genius, Bp., 1937
• Görög mesék; Singer-Wolfner, Bp., 1939 (Tormay Cécile művei)
• Két forradalom. Részletek Tormay Cécile Bujdosó könyvéből; Stádium, Bp., 1942 (Nemzeti könyvtár)
• Aeterna Hungaria – örök Magyarország; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2006
• Találkozás alkonyatkor; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2009
• Boldogasszony Arkádiában. Nagy novelláskönyv; Kráter, Pomáz, 2009
• Petneházy. Kisregény és elbeszélések; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2010
• Korinthoszi szerelem; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2010
• Hordozom azt is, ami másoknak fáj; vál., szerk. Fazekas Sándor és Hajdú Beáta; Lazi, Szeged, 2010
• A művészet földjén; Fapadoskonyv.hu, Bp., 2010

Források

• Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő, Tormay Cécile; Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2010 ISBN 978-963-88450-8-5
• Varga Virág: A nőiség, nyelv és a kulturális identitás összefüggései Tormay Cécile Emberek a kövek között című regényében. (Életünk 2010/10., 66–70. o.)
• Kollarits Krisztina: A biedermeier Pest regénye. Tormay Cécile: A régi ház = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról (Szerk.: Varga Virág – Zsávolya Zoltán, Budapest, Ráció, 2009, 232–247. o.)
• Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő. Tormay Cécile = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról (Szerk.: Varga Virág – Zsávolya Zoltán, Budapest, Ráció, 2009, 248–263. o.) ISBN 978-963-9605-73-2
• Kádár Judit: Az antiszemitizmus jutalma. Tormay Cécile és a Horthy-korszak (Kritika 2003/3., 9–12. o.)
• Királyi Könyvek
• Fazekas Sándor: Tormay Cécile ismeretlen arcai (Forrás, 2011. 3. sz.)
• Szigeti Csaba: Tormay Cécile Bujdosó könyvének műfaja. (Forrás, 2011. 5. sz.)
• További írások Tormay Cécile-ről
• Gerlóczy Márton: Így gondozd antiszemitádat. hvg.hu, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2013. december 14.)
• Tormay és a Horthy-korszak
• Tormay – Magyar katolikus lexikon
• Hanzl Péter, Nagy Sándor - Az üldöztetéstől a büszkeségig / A magyar LMBTQ emberek története a kezdetektől az ezredfordulóig (Háttér Társaság, 2023) ISBN 978-615-5707-27-8

További információk

• Tormay Cécile az Írónők a hálón (1880–1945) oldalon
• Reményik Sándor: TORMAY CECILE, Napkelet 15. évf. 6. sz. (1937. június 1.)
• (Ezen a lapon számos Tormay Cécile-ről szóló tanulmány található összegyűjtve), tormaycecile.com
• Tormay írásai (magyar nyelven). [2007. november 21-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)
• Tormay írásai (magyar nyelven). [2007. november 23-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)
• Szerb Antal (1937). „Tormay Cécile”. Nyugat 30 (5).  
• Szerzői adatlapja a Molyon, moly.hu
• Társadalmi viták Tormay megítéléséről, nol.hu
• Tormay Cécile különös vonzódásai, nepszava.hu
• An Exceptional Case of Women’s Self-Advocacy in Interwar Hungary: Cécile Tormay, ahea.pitt.edu
• Brisits Frigyes: Tormay Cécile; Pallas Ny., Bp., 1922
• Hankiss János: Tormay Cécile; Studium, Bp., 1928 (Kortársaink)
• Tormay Cecile. 1876–1937; szerk., bev. Kállay Miklós; Genius, Bp., 1937
• Pankotay Ella: Tormay Cécile; Szt. János Ny., Eger, 1938 (Magyar irodalmi dolgozatok a debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem magyar irodalomtörténeti szemináriumából)
• Hankiss János: Tormay Cécile; Singer-Wolfner, Bp., 1939
• Ravasz László: 1940. április hó 6-án, a fővárosi Vigadó termeiben tartott Tormay Cecile országos emlékünnepély ünnepi beszéde; Stephaneum Ny., Bp., 1940
• "nem csak a magam terhét hordom...". Tormay Cécile és a Napkelet; szerk. Kollarits Krisztina; Orpheusz, Bp., 2013
• Tormay Cécile-emlékkonferencia. 2012. október 5.; MMA, Bp., 2013 (A Magyar Művészeti Akadémia konferenciafüzetei)
• Döme Attila: Egy "nyomdafestéket el nem bíró" ügy. A Tormay Cécile per; Balaton Akadémia, Keszthely, 2013 (Más kor könyvek)
• Zsávolya Zoltán: Elágazó ösvényen. Tanulmányok a magyar modernség női irodalmáról; Orpheusz, Bp., 2016