Tornya

falu Romániában, Arad megyében

Tornya (románul Turnu): falu Romániában, Arad megyében.

Tornya (Turnu)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeArad
Rangfalu
KözségközpontPécska
Irányítószám317235
Körzethívószám0x57
SIRUTA-kód11628
Népesség
Népesség1055 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság229 (2011)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 15′ 25″, k. h. 21° 07′ 34″Koordináták: é. sz. 46° 15′ 25″, k. h. 21° 07′ 34″
A Wikimédia Commons tartalmaz Tornya témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Aradtól 15 km-re északnyugatra fekszik, Pécskához tartozik. Határátkelőhely Battonyán át Magyarországra.

Nevének eredete szerkesztés

Nevét arról a lakótoronyról kapta, melyet birtokosa emelt itt egykor.

Története szerkesztés

1446-ban Thoron néven említik először. 1511-ben urai a délszláv származású Jaksicsok szlávokat telepítettek ide és kúriát építettek maguknak. A török 1552. évi hadjáratában elpusztult, ekkor még magához tért, de a krími tatárok 1596-ban végleg elpusztították. A XVII. század végén román és szerb családok költöznek ide. Marczibányi Lőrinc, kinek kastélya volt a faluban, 1752-ben felvidéki katolikus magyarokat és szlovákokat, illetve bánáti falvakból (Németszentmártonból, Szemlakról) svábokat telepített Tornyára. A szlovákok és németek hamarosan a magyarságba olvadtak, csak családneveik alapján mutatható ki egykori jelenlétük. A Marczibányi család 1753-ban szép, barokk stílusú templomot építtetett a Szt. Kereszt felmagasztalása tiszteletére, alatta családi kriptával.

A XVIII. sz. első éveiben Szent Lukács tiszteletére emelt ortodox templomot 1879-ig a szerbek és románok közösen használták, majd 1879-ben a szerbek a falu főterén saját templomot építettek Szűz Mária születése tiszteletére. A trianoni békeszerződésig Csanád vármegye Battonyai járásához tartozott.

 
A tornyai Marczibányi-kastély, melynek utolsó tulajdonosa Justh Gyula országgyűlési képviselő volt. Az épületet 1938-ban rombolták le.[2]

Lakossága szerkesztés

A falut három nemzetiség: románok, magyarok és szerbek lakják (ezért három temploma is van). Lakossága 1910-ben 2.537 fő (1.485 magyar, 666 román és 355 szerb).

1930-ban: 2081 lakosából 607 román, 1182 magyar, 258 szerb, 29 német, 1 roma és 1 szlovák nemzetiségű volt. 1992-ben 1.664 fő (ebből 649 magyar).

2002-ben 1251 lakosából: 833 román, 352 magyar, 53 szerb, 5 ukrán, 2 német, 2 szlovák, és 1 roma nemzetiségű. Ezek közül 837 ortodox, 347 római katolikus, 21 református, 20 baptista, 18 pünkösdista, 1 görögkatolikus és 1 adventista.

Gyakoribb családnevek:

Román családnevek: Banes, Mot, Igrisan, Ponta, Stan, Cornea, Maier, Ardelean, Pacurar stb. Magyar családnevek: Babella, Bozóki, Faragó, Kiss, Kőrösi, Marosi, Deák, Budai, Takács, Simon, Kádár, Czukros, Pálffy, Köles, Hegedűs, Dániel, Gaál, Pintér, Katona, Kósa stb. Szlovák családnevek: Boldis, Budacsek, Borócsik, Nemczóczki, Vólent, Verik, Belkó, Mikuska, Kajgyák, Szimcsák, Csernyik, Koválik, Gyuricza, Suttyák, Lipták, Krizsán, Ozsda stb. Szerb családnevek: Jaksity, Bajity, Uglesity, Tévin, Lungulov, Milin, Sztojanov, Arzenov, Orgovits, Heljanov, Timotity, Gluvakov, Lupsity stb. Német családnevek: Schneider, Zimmermann, Eckel, Rieger, Rück, Fiegel, Heitler stb.

Látnivalók szerkesztés

Határában a mai Vizespusztán feküdt az egykori Vizes falu, amely monostorral is rendelkezett. 11–13. századi templomát 1968-ban tárták fel. 1567-ben már pusztaként szerepel.

Tornyáról a Pécska felé vezető mellékút mellett, a falu szélén található a Szűzanya kis kápolnája és a gyógyító Szentkút. 1896-ban, a magyar Millennium évében történt itt egy Mária-jelenés, egy Dusik Erzsike nevű 8 éves libapásztorlányka előtt. A kislány állítása szerint a Szűzanya nyolc alkalommal jelent meg neki. A jelenés helyét hamarosan hatalmas tömegek kezdték látogatni. Előbb kis lombsátor, majd fakápolna épült e helyen, ahová a környék népe fogadalomból szentképeket, szobrokat helyezett el és gyertyákat, mécseseket gyújtottak.

A falu híres szülöttei szerkesztés

  • Czakó Margit (1932. február 2.), újságíró
  • Kiss János (1941. január 20.) tanár, újságíró
  • Péterszabó Ilona (1957. július 2.), újságíró[3]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
  2. Archivált másolat. [2013. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 28.)
  3. Kötete: 56 után 57-en a temesvári perben (2002).

Irodalom szerkesztés

  • Czudar Mihály: Nagy jelenség, Mikép jelent s jelenik meg a Boldogságos Szűz Isteni anya Tornyán, 18??
  • Hajcsár Ferencz: A Tornyai nyolcz éves kis leány előtt megjelent égi jelenetről írt versek, A Tornyai nép elbeszélése szerint, Kiadja Kopcsó István Bács-Földvári lakos, Arad 18??
  • Bálint Sándor: A szögedi nemzet, A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1978/79 2., Szeged, 1980.
  • Májusi misék a Mária-kútnál, A tornyai csoda kapcsán, szerző: -r -a, Aradi Napló, 1995. május 19.
  • Messze, messze jár már a híre a Tornyának, A tornyai Mária-jelenésekről, in: Harangozó Imre: Sokat gondolkoztam a régi atyákról, Turán Könyvek 4., Magyar Őstörténeti Kutató és Kiadó Kft., Budapest, 2003, ISBN 9638608471
  • Toroczkai László: Boldogasszony jelenés az elhagyott vidéken, in: Magyar Jelen, 2007. június 14.

További információk szerkesztés