Totik Vilmos

(1954) magyar matematikus, egyetemi tanár, a MTA tagja

Totik Vilmos (Mosonmagyaróvár, 1954. március 8. –) Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területei az ortogonális polinomok, az approximációelmélet és a potenciálelmélet. Több approximációs (közelítési) elmélet kidolgozása fűződik nevéhez. 1993 és 1996 között a József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézet igazgatója.

Totik Vilmos
Született1954. március 8. (70 éves)
Mosonmagyaróvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései

SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

1973-ban kezdte egyetemi tanulmányait a József Attila Tudományegyetem (ma: Szegedi Tudományegyetem) Természettudományi Karán, ahol matematikus diplomát szerzett 1978-ban. Diplomájának megszerzése után a József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézete halmazelméleti és matematikai logikai tanszékének gyakornoka lett, majd 1981-től adjunktusi, 1983-tól egyetemi docensi beosztásban dolgozott. 1988-ban vette át egyetemi tanári és tanszékvezetői megbízását. 1986–1987-ben a Természettudományi Kar dékánhelyettese, illetve 1993 és 1996 között a Bolyai Intézet igazgatója volt. Emellett 1989-ben a Dél-Floridai Egyetem matematika tanszékén kapott félállású professzori kinevezést.

1980-ban védte meg a matematikai tudományok kandidátusi. A címe Strong summability of Fourier series volt. Témavezetője Leindler László volt. 1987-ben akadémiai doktori értekezését. A Szegedi Akadémiai Bizottságnak és az MTA Matematikai Bizottságának lett tagja. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig rendes tagjává választották. A Bolyai János Matematikai Társulat és az Amerikai Matematikai Társaság (American Mathematical Society) tagja. Többek között a Journal of Approximation Theory, az Acta Scientiarum Mathematicarum, a Constructive Approximation, az Acta Mathematica Hungarica és a Surveys in Approximation Theory szerkesztőbizottságának tagja.

Munkássága szerkesztés

Fő kutatási területei az approximációelmélet, az ortogonális polinomok és a potenciálelmélet. Emellett a matematikai analízis több területével foglalkozik, így a klasszikus analízis és a harmonikus analízis egyes kérdéseivel.

Felfedezte és széleskörűen alkalmazta Zeev Ditzian izraeli származású kanadai matematikussal közösen az approximációelméletben az úgynevezett fi-simasági modulust. Emellett meghatározta a Bernstein-polinomok (pontos) approximációs (közelítési) rendjét. Herbert Stahl német matematikussal az általános ortogonális polinomok elméletét dolgozta ki. Edward B. Saff amerikai matematikussal közösen a logaritmikus potenciálok elméletét dolgozta ki külső térben.

Több mint százötven tudományos közlemény és öt monográfia szerzője vagy társszerzője. Komjáth Péterrel együtt egy halmazelméleti feladatgyűjtemény szerzője.

Díjai, elismerései szerkesztés

Főbb publikációi szerkesztés

  • Logarithmic Potentials with External Fields (Edward B. Saff-fal, New York, 1979, 1997, ISBN 3-540-57078-0)
  • Approximáció pozitív operátorokkal (1986)
  • Moduli of Smoothness (Zeev Ditziannal, New York, 1987, ISBN 0-387-96536-X)
  • General Orthogonal Polynomials (Herbert Stahllal, Encyclopedia of Mathematics and its Applications, Cambridge, 1992, ISBN 0-521-41534-9)
  • Weighted Approximation with Varying Weight (Berlin, 1994, ISBN 3-540-57705-X)
  • Változatok a Weierstrass-tételre (székfoglaló, 1994)
  • Halmazelméleti feladatok és tételek (1997, ISSN 1417-0590)
  • Egy versenyfeladattól az analízis egy módszeréig (székfoglaló, 2002)
  • Problems and Theorems in Classical Set Theory (Komjáth Péterrel, Berlin, 2006, ISBN 0-387-30293-X)
  • Metric Properties of Harmonic Measures (2006, ISBN 0-821-83994-2)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés