Turóczy Mózes
Turóczy Mózes (más írásmódok szerint Turóczi, Túróczi) (1813. január 23. – 1896. május 13.) kézdivásárhelyi rézműves mester. 1849-ben ő öntötte Gábor Áron rézágyúit.
| Turóczy Mózes | |
 | |
| Turóczy Mózes szobra Kézdivásárhelyen | |
| Született | 1813. január 23.[1] Kézdivásárhely[1] |
| Elhunyt | 1896. május 16. (83 évesen)[1] Kézdivásárhely[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Jancsó Karolina Szőcs Ilka |
| Foglalkozása | rézműves |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Turóczy Mózes témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Származása szerkesztés
.jpg)
.jpg)
A kézdivásárhelyi Turóczy család a Felvidékről, Turóc vármegyéből, közelebbről Nagyjeszenből (ma Turócjeszen) származik, és a nagyjeszeni Jeszenszky család egyik ága. Jeszenszky István 1647-ben került Kézdivásárhelyre mint aranyműves, és hamarosan felvette a turóci származásra utaló Turóczy nevet.
Élete szerkesztés
Mesterségét apjától tanulta. 1848–49-ben Gábor Áron útmutatása alapján saját műhelyében öntötte rézágyúit a Bem József vezette erdélyi sereg számára.
A Gábor Áron-féle ágyúkból összesen 70 db készült, ebből 64 db három- és hatfontos ágyú Turóczy Mózes műhelyében. A székely székekből több mint háromszáz harangot hoztak ide, ezek anyagából készültek az ágyúk (Marosszék: 93 harang, 2 nagy üst, 1 mázsa réz, 914 forint készpénz; Udvarhelyszék: 55 mázsa ágyúfém, 14 harang; Aranyosszék: 25 harang, 4 mázsa réz és ólom; Háromszék: 125 harang).
.jpg)
Mivel csőfúrójuk nem volt, eleve lyukasra öntötték az ágyúcsöveket. Ez elvileg sokkal kisebb pontosságott tett volna lehetővé, de az ágyúk olyan jól sikerültek, hogy a találati pontosság alapján, az ellenség azt hitte, Bem seregének kiváló minőségű francia ágyúi és francia tüzérei vannak.
Kézdivásárhely a szabadságharc idején a hadianyaggyártás egyik erdélyi központja volt. Az ágyúöntő műhely mellett volt golyóöntő, puskaporgyártó, gyutacskészítő műhely is. Az ágyúcsöveket a kovács- és kerekesműhelyekben szerelték ágyútalpra. Bem igen nagyra értékelte a kézdivásárhelyiek hadianyaggyártásban elért sikereit és a harcokban tanúsított hősiességét. Kossuth 1849 májusában Gábor Áront honvédőrnaggyá, és az önálló székely tüzérség főparancsnokává, Turóczy Mózest pedig honvéd tüzérszázadossá, és az ágyúgyár igazgatójává nevezte ki.
A gyártás 1849 januárjától egészen június 25-éig folytatódott, amikor a cári csapatok Ojtoznál betörtek Erdélybe, bevonultak Kézdivásárhelyre, feldúlták a várost és az ágyúöntő műhelyt is.
A szabadságharcban játszott szerepén kívül életéről elég keveset tudunk. Kétszer házasodott: első felesége Jancsó Karolina, második felesége Szőcs Ilka volt. 1850 után rézműves mesterségét folytatta.
Emléke szerkesztés
Haláláról beszámolt a Vasárnapi Ujság 1896. május 24-i számában.[2]
Kézdivásárhelyt utcát neveztek el róla. Sírja ma is megtalálható a városi temetőben.
Egykori háza, amelynek telkén az ágyúöntő műhely volt, ma emléktáblával van megjelölve. 1993-ban, születésének 180. évfordulója alkalmával a háza előtti kis téren ünnepélyesen leleplezték a mellszobrát, Vetró András szobrászművész alkotását. A szobor patinázott gipsz változatát a Petőfi- és a Bem-mellszoborral együtt a művész a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumnak adományozta.
Az akkor öntött ágyúk közül egyetlen eredeti példány került elő, 1906-ban egy építkezés alkalmával Kézdivásárhelyt, a hajdani Kapitányi szállás, a mai kórház udvarán. Ezt jelenleg Bukarestben őrzik. Az ágyú hű másolatát kézdivásárhelyi mesterek öntötték 1971-ben a Céhtörténeti Múzeum számára.
A kézdivásárhelyi Turóczi Mózes Általános Iskola 1993 óta viseli nevét.[3]
Emlékét ápolja a Turóczy Nemzetség Egyesület is, mely 2002. szeptember 16-án alakult szintén Kézdivásárhelyt (elnöke Turóczy Botond, alelnöke ifj. Turóczy Árpád, tiszteletbeli elnöke dr. Jeszenszky Géza).
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2022. augusztus 22.)
- ↑ Halálozások. Vasárnapi Ujság, XLIII. évf. 21. sz. (1896. május 24.) 11. o.
- ↑ A Turóczi Mózes Általános Iskola honlapja
Külső hivatkozások szerkesztés
Források szerkesztés
- Bakk Ende: A Jancsó családok története
- Egyed Ákos: Háromszék 1848–1849. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978
- Kovács Endre: Bem József. Hadtörténeti Intézet, Budapest, 1954
- Kovács István: Így élt Bem József. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1983
- Sombori Sándor: Gábor Áron. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979
- Sylvester Lajos–Incze László (szerk.): Kézdivásárhely, Kovászna megye szocialista művelődési és nevelésügyi bizottsága. Sepsiszentgyörgy, [1972]
.svg){kind=small}