Ugljane

település Horvátországban

Ugljane falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Triljhez tartozik.

Ugljane
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségTrilj
Jogállásfalu
Irányítószám21243
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség336 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság390 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 34′ 29″, k. h. 16° 44′ 18″Koordináták: é. sz. 43° 34′ 29″, k. h. 16° 44′ 18″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Splittől légvonalban 26, közúton 39 km-re északkeletre, Sinjtől légvonalban 17, közúton 19 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re délkeletre a dalmát Zagora területén, a Kamešnica-hegység és a Cetina szurdokvölgye közötti karsztmezőn, a 60-as számú főút mentén fekszik.

Története szerkesztés

Területe a középkorban a Cetinai zsupánsághoz tartozott, ebből az időszakból azonban nem maradtak fenn írásos adatok. A török a 16. század elején szállta meg ezt a területet és uralma közel kétszáz évig tartott. Ismert, hogy a 17. században keresztény lakossága a gornja cetinai plébániához tartozott, melynek lelki gondozását Bartul Kačić Žarković makarskai püspök 1630-ból származó feljegyzése szerint a makarskai ferences kolostor szerzetesei látták el. Az 1699-es karlócai béke értelmében még török kézen maradt. Az 1718-ban megkötött pozsareváci béke azonban az új határt már a Kamešnica-hegységnél húzta meg, így a település végleg felszabadult. A Kamešnica környéki falvakat a velencei uralom első éveiben 1691 után telepítették be Hercegovinából érkezett keresztény lakossággal. Ekkor Ugljane lakosságának száma is jelentősen megnövekedett. Az egyházi átszervezés során 1732-ben önálló plébániája lett, melyhez ekkor még több környező település, Čaporice, Čačvina, Budimir és Biorine is hozzá tartozott. Ezek a falvak azonban később leváltak tőle. A plébániaházat 1764-ben építették. A településnek 1857-ben 659, 1910-ben 1152 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1990-es évek óta lakossága folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 398 lakosa volt.

Lakosság szerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
659 1.042 965 1.061 1.287 1.152 1.355 1.036 985 1.048 1.028 840 777 823 486 398

Nevezetességei szerkesztés

  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát már 1709-ben az egyházlátogatás során említi Cupilli érsek. A templom kőlapokkal volt fedve és körülötte temető volt. 1715-ben a velencei-török háború során a templom elpusztult. 1720 körül újjáépítették oly módon, hogy a régi falak megmaradtak. A hajót valószínűleg meghosszabbították, mert a templom alaprajza aránytalanul hosszú lett. Garagnin érsek 1768-ban a vizitáció során nagyon rendezettnek írja, csak azt jegyzi meg, hogy a főoltárhoz lépcsőt kell építeni a pap számára. Az épületet 1863-ban teljesen megújították, ekkor építették a szentély oldalához a sekrestyét. 1958-ban a homlokzatra harangtornyot építettek. A templomnak tagolt gótikus boltozata van. A főoltár színes márványból készült, alsó részét 1780-ban készítették. Szentségtartója szintén márványból készült. A hajóban még két márvány mellékoltár található Szűz Mária és Szent Antal tiszteletére szentelve. Hazai mesterek munkái 1778-ból, de művészi értéket nem képviselnek. A templom hosszúsága 22 méter, szélessége 5,50 méter. Utoljára 2002-ben renoválták.
  • A plébániaház melletti Gyógyító Szűzanya kápolnát 1808-ban építették a mindenkori plébános házi kápolnájának. Hosszúsága 3,60 méter, szélessége 2,60 méter.
  • A település központjában az út mellett még egy Szent Antal úti kápolna is áll.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés