United Press International

amerikai hírügynökség

A United Press International (UPI), nemzetközi hírügynökség, mely több ezer újságnak, rádiótársaságnak és médiacégnek szolgáltatott híranyagot a 20. században. 1907-ben az Amerikai Egyesült Államokban alapított United Press (UP) és az International News Service (INS) egyesülésével 1958-ban alakult meg a United Press International,[1] melynek működése csúcspontján 6,000 médiacég volt az előfizetője. 1982 óta több eladás és leépítések után, valamint 1999-ben médiapartnerei felé nyújtott hírszolgáltatásának az Associated Press számára történt eladása után a UPI a kisebb információs piacokra fókuszál.

United Press International
Típus
Alapítva1958
SzékhelyWashington
AlapítóE. W. Scripps
Iparágújságírás
TulajdonosNews World Communications
Formamagántulajdonban lévő vállalat
AnyavállalataNews World Communications
Az United Press International weboldala
SablonWikidataSegítség

Története szerkesztés

Az 1907-ben alapított társaság kezdeti hivatalos neve United Press Associations volt, általánosan United Pressként említették, rövidítve UP, melyet három kisebb szindikátus összeolvadásából hozott létre a közép-nyugati lapkiadó, E. W. Scripps.[2][3][4] Az így megalakult hírügynökség nem korlátozta szolgáltatásait, így azoknak az újságoknak is nyújtotta, melyek felé az akkor átszerveződött Associated Press (AP) visszautasította a hírszolgáltatást.

1912-ben a cég vezérigazgatójának Roy W. Howardot nevezték ki, ezután hamarosan már Európa fővárosaiban is létrehozták irodáikat.[5] 1935 és 1955 között a hírügynökség vezetője Hugh Baillie volt, vezetése alatt 1935-ben indították el rádiótársaságok felé is a hírszolgáltatást, egy évvel korábban, mint a rivális Associated Press. Hugh Baillie visszavonulása idején, 1955-ben a UP 2.900 ügyféllel rendelkezett az USA-n belül és 1.500 ügyféllel az Egyesült Államokon kívül.[6]

1958-ban egy másik hírügynökséggel, az International News Service-szel (INS) való egyesülése után lett United Press International néven bejegyezve. Mind a UP valamint később a UPI-ként a világ legjelentősebb hírügynökségei közé tartozott, az USA-n belül 90 éven át versenyezve az Associated Press-szel, valamint az Egyesült Államokon kívül a világ két másik legnagyobb angol nyelvű hírügynöksége, a Reuters és az Agence France-Presse is versenytársa volt.

 
A United Press sajószobája New Yorkban, 1933

A UPI működése csúcspontján 2.000 főfoglalkozású újságírót alkalmazott 92 ország 200 irodájában, valamint több mint 6.000 médiacég volt az előfizetője. A televíziózás elterjedése a UPI egyik jelentős ágazata, az esti lapok hírszolgáltatása leépüléséhez vezetett, így 1982-től a hírügynökség hanyatlása felgyorsult.[7]

A UPI tulajdonosi cége, az E. W. Scripps Company 1982-es eladása óta a hírügynökség tulajdonosai többször változtak, kétszer volt csődeljárás alatt. 1999-ben médiapartnerei felé történt műsorszolgáltatását a rivális amerikai hírügynökségnek, az Associated Pressnek (AP) adta el, ettől kezdve a UPI a kisebb információs piacokra fókuszál.[8]

2000-ben a UPI-t egy Dél-Koreában alapított egyház, az Egyesítő Egyház (Unification Church) tulajdonában lévő News World Communications, Inc. vásárolta meg.[9] A bejelentést követően a UPI-nál 57 éven át újságíróként tevékeny Fehér Házi tudósítója, Helen Thomas lemondott posztjáról.[10] A UPI-nak így ekkor sem a Fehér Házból sem az ENSZ irodáiból nem volt tudósítója. A hírügynökség jelenleg webes hírszolgáltatást nyújt, fotószolgáltatást, elektronikus csomagokban híranyagot kisszámú szerkesztő bázissal és külsős újságírók bevonásával.

Pulitzer-díj szerkesztés

A UPI Pulitzer-díjas riporterei és fotósai:

  • Russell Jones (International Reporting, 1957)
  • Andrew Lopez (News Photography, 1960)
  • Yasushi Nagao (News Photography, 1961)
  • Merriman Smith (National Reporting, 1964)
  • Kyoichi Sawada (News Photography, 1966)
  • Toshio Sakai (Feature Photography, 1968)
  • Lucinda Franks és Thomas Powers (National Reporting, 1971)
  • David Hume Kennerly (Feature Photography, 1972)
  • John H. Blair (Spot News Photography, 1978)
  • Jahangir Razmi, (Spot News Photography, 1980)[11]

Jegyzetek szerkesztés

  1. United Press International (UPI). Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.)
  2. UPI History Milestones 1921 - 1940. UPI - Centennial Anniversary. United Press International, 2007. (Hozzáférés: 2011. március 16.)
  3. UPI History Milestones 1941 - 1960. UPI - Centennial Anniversary: 1907 - 2007. United Press International. (Hozzáférés: 2011. március 15.)
  4. UPI History Milestones 1961 - 1980. UPI Centennial Anniversary. United Press International, 2007. (Hozzáférés: 2011. március 16.)
  5. United Press International (UPI). Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.)
  6. Eleonora W. Schoenebaum, ed. Political Profiles: The Truman Years (1978) pp 16-17
  7. Atwater, James D.. „U.P.I.: Look Back in Sorrow (book review of Down to the Wire: UPI's Fight for Survival By Gregory Gordon and Ronald E. Cohen)”, The New York Times, 1989. december 24. (Hozzáférés ideje: 2011. március 15.) 
  8. NY Times staff reporter. „U.P.I. Cuts More Employees”, The New York Times, 1991. szeptember 18. (Hozzáférés ideje: 2011. március 16.) 
  9. CHRISTOPHER MARQUIS. „The Unification Church's News Affiliate Buys U.P.I.”, The New York Times, 2000. május 16. (Hozzáférés ideje: 2017. augusztus 27.) 
  10. Greg Winter. „Helen Thomas Is Back as a Columnist With Hearst”, The New York Times, 2000. július 10. (Hozzáférés ideje: 2017. augusztus 27.) 
  11. Pulitzer Prize winners. Pulitzer.org

Források szerkesztés