Utolsó napjaim

francia film, 2005

Az Utolsó napjaim (Le Temps qui reste) 2005-ben bemutatott francia filmdráma François Ozon rendezésében.

Utolsó napjaim
Le Temps qui reste
(Le Temps qui reste)
2005-ös francia film
RendezőFrançois Ozon
ProducerOliver Delbosc
Marc Missonnier
Műfaj
ForgatókönyvíróFrançois Ozon
FőszerepbenMelvil Poupaud
Christian Sengewald
Valeria Bruni-Tedeschi
Jeanne Moreau
ZeneValentin Slivestrov
OperatőrJeanne Lapoirie
VágóMonica Coleman
JelmeztervezőPascaline Chavanne
Gyártás
GyártóFidélité Productions
France 2 Cinéma
Banque Populaire Images 5
Canal+
Studio Canal
TPS Star
Ország Franciaország
Nyelvfrancia
angol
német
Játékidő85 perc
Költségvetés5 millió EUR
Forgalmazás
ForgalmazóStrand Releasing (U.S.)
BemutatóFranciaország 2005. május 16. (Cannes)
magyar 2006. május 26.
Korhatár16 III. kategória (F/2871/J)
További információk
SablonWikidataSegítség

Tartalom szerkesztés

Romain 31 éves sikeres homoszexuális fotóművész. Egy divatfotózás során elájul, az orvosi kivizsgálás során kiderül, hogy áttétes rákbeteg 3%-os túlélési eséllyel. Romain úgy dönt, hogy nem teszi ki magát a kemoterápiának. Szakít élettársával, Sashával. Nővérével évek óta rossz a kapcsolata. A családjának nem árulja el a betegségét, kivéve a vidéken élő szintén súlyos beteg nagymamájának, akinél egy hétvégét tölt. Utazása során Romain megismerkedik egy kávézóban a pincérnővel, aki megkéri, hogy ejtse teherbe, mivel a férje képtelen rá. A fiú elutasítja a kérést azzal az indokkal, hogy nem szereti a gyerekeket. Romain nővére kezdeményezi a kibékülést, amit ő el is fogad. Romain állapota romlani kezd. Felkeresi a pincérnőt, és közli vele, hogy meggondolta magát. Hármasban szeretkeznek és teherbeejti a nőt. Az utolsó napjain még végrendelkezik a születendő gyermeke javára. Teljesen legyengült állapotban kifekszik a tengerpartra a többi napozó közé. A Nap lemegy, egyedül marad a parton mozdulatlanul.

Szereplők szerkesztés

Díjak, jelölések szerkesztés

  • Valladolid-i Nemzetközi Filmfesztivál (2005)
    • díj: legjobb színész – Melvil Poupaud
    • díj: Ezüst Kalász – François Ozon
    • jelölés: Arany Kalász – François Ozon

Külső hivatkozások szerkesztés