Váralmás
Váralmás (1899-ig Nagy-Almás, románul Almașu) falu, Váralmás község központja, Romániában Szilágy megyében.
| Váralmás (Almașu) | |
 | |
| Almás vára | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Váralmás |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 457010 |
| SIRUTA-kód | 139991 |
| Népesség | |
| Népesség | 874 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 217 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 312 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 56′ 45″, k. h. 23° 07′ 50″Koordináták: é. sz. 46° 56′ 45″, k. h. 23° 07′ 50″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Bánffyhunyadtól 12 km-re északkeletre fekszik.
Nevének említése szerkesztés
1239-ben Almás, 1291-ben Almásmunustra, 1335-ben Almás, 1370-ben castrum Almás, 1459-ben Almás Wára, 1434-ben Monostoros Almás, 1434-ben Desewfalva alio nomine: Almás, 1499-ben Naghalinás néven találhatjuk. 1839-ben, 1863-ban, 1890-ben Nagy-Almás, Almasu mare, 1920-ban Almașul mare.
Lakossága szerkesztés
1910-ben 1779, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1992-ben társközségeivel együtt 3136 lakosából 1881 román, 1118 magyar és 129 cigány volt.
Története szerkesztés
Még a tatárjárás (1241-1242) előtt itt bencés kolostor volt. A régi kolostor köveiből csupán egyetlen faragott kődarab maradt meg, amely valamikor ajtó- vagy ablakkeretként szolgáló román stílusú kőpárkány most sírkővé alakítva látható a váralmási református templomban.
1288-as oklevél tanusága szerint Váralmásnak a középkorban plébániatemploma is volt, melyet Szent Demeter tiszteletére szenteltek fel.
1335-ből plébánosa is ismeretes, Pál, aki a pápai tizedjegyzék szerint 15 garast fizetett. A várat, melyet egykor Dezsővárának is neveztek valószínűleg építtetőjéről Almásmelléki Györk fia Dezsőről, a 16. század elején János király, 1551-ben Castaldo császári tábornok ostromolta. 1602-ben Basta a magát megadó őrséget felkoncoltatta. 1658-ban a tatárok vették be, majd felgyújtották, azóta pusztul.
A 17. századi török-tatár hadjáratok idején az egész Almás-völgy elpusztul. Ekkor pusztulhatott el a plébániatemplom is, amelynek a reformáció után amúgy sem maradt híve, ugyanis a középkori katolikus lakosság a reformáció idején református lett, a templommal együtt.
A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Hídalmási járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 3136 lakosából 1881 román, 1118 magyar és 129 cigány volt.
Látnivalók szerkesztés
- A falu feletti dombtetőn jól látható a Kalotaszegi várak egyikének, az egykori Almási várnak 20 m magas öregtornya.
- A faluban található az egykori Csáky-kastély nagyon elhanyagolt maradványa.
- Református temploma 18. századi, miután középkori plébániatemploma a 17. századi török-tatár hadjáratok idején elpusztul.
Hivatkozások szerkesztés
Források szerkesztés
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
.svg){kind=small}