Wikipédia

Várkert sétány

brassói sétány
(Várkert sétány (Brassó) szócikkből átirányítva)

A Várkert sétány vagy Graft-menti sétány (románul: Aleea După ziduri, németül: An der Graft) Brassó északnyugati, jórészt épen fennmaradt várfalát és a Graft folyását követő promenád, mely a történelmi központ megkerülésével köti össze Bolgárszeget a Postaréttel. A városiak és a turisták egyik kedvelt kikapcsolódó helye.

Várkert sétány
(După ziduri)
Közigazgatás
OrszágRománia
TelepülésBrassó
VárosrészBelváros
Létrejötte1575
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság595 m
Hossza0,6 km
Távolság a központtól0,4 km
Elhelyezkedése
Várkert sétány (Brassó belváros)
Várkert sétány
Várkert sétány
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 36″, k. h. 25° 35′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 36″, k. h. 25° 35′ 15″
A Wikimédia Commons tartalmaz Várkert sétány
 témájú médiaállományokat.

Elnevezése szerkesztés

19. századi magyar elnevezései Árokmente, majd Kovács Antal sétány, később Graft-menti sétány. Németül az An der Graft és Hinter der Graft elnevezéseket jegyezték fel. Hivatalos román elnevezése După ziduri (A falak mögött); 1920–1945 között Vasile Conta román antiszemita filozófus nevét viselte.[1]

Története szerkesztés

A városközponttól északnyugatra húzódó Graft-csatornát a 14. században alakították ki, és a város egyik legelső védművének számított. A 15. században a patak mentén nyolc toronnyal ellátott várfalat emeltek, és a patak fölötti meredek Bácsélen (a Warthe-domb délkeleti oldalán) felépítették a Fekete tornyot és a Fehér tornyot, a városerőd részeiként. A 16. század közepén egy bástyák által védett második várfalat is építettek, az elsővel párhuzamosan.[2][3]

A várfal és a patak közötti gyalogos utat, a mai Várkert-sétány elődjét 1575-ben alakították ki. Az átjárót veszély esetén, továbbá a „csempészet megakadályozásának érdekében” a Fekete toronyból leengedett háromszáz kilogrammos lánccal lehetett lezárni (a lánc jelenleg a Takácsok bástyája udvarán tekinthető meg). Ezzel a szászok arra kényszerítették a bolgárszegi román kereskedőket, hogy bármerre is induljanak, átmenjenek a városerődön, és így vámot fizessenek.[4] A korai újkorban erről vicc is született: „Melyik Erdély legvadabb városa? Brassó, mert vasláncon tartják.”[5]

A Várkert-sétány a 19. században nyerte el mai formáját, mikor részben feltöltötték a Graft medrét, és a Kovácsok bástyája melletti részt kiszélesítették. A század végén a Szíjgyártók bástyáját és a várfalak egy részét lebontották, később itt építették fel a Római Katholikus Főgimnázium központi épületét. Mellette több Kolostor utcai épület hátsó bejárata van: itt volt az egykori Európa Szálló nyárikertje (később a Corso mozi kijárata) és a Spitz-palota hátsó szárnya (jelenleg itt működik a Vöröskereszt). Egy további falszakasz lebontásával, a Graft-bástya közelében építették fel Friedrich Czell iparos házát (a főtéri Czell-palota mögött).[2][6]

1928-ban a csatorna északi végét befedték, és parkolót alakítottak ki rajta. 1968–1969 között a várfalat és a sétányt helyrehozták és felújították.[3] A 21. század elején többször tervezték, hogy megszüntetik, és autók által járható utcává alakítják át.[7]

Leírása szerkesztés

A Várkert sétány a középkori városerődöt megkerülve a Bolgárszeg szélén álló Kovácsok bástyájától az Óbrassót határoló Postarétig húzódik. Az árnyékos, falakkal és fákkal határolt, patak csobogásától hangulatos hely[8] Teofil Mihăilescu műépítész szerint „a kamaszkori titkolózások helye, a kissé rejtett sétáké, a csendes útrövidítés a Postarét és a Bolgárszeg között, ha egy percre szabadulni akarsz a város zajától [...] és csak saját gondolataiddal foglalkozni. A várfal, a sziklák és patakmeder világa pontosan az a hely, ahol a világok közötti átmenet megtörténik: [...] ahogy a Bolgárszeg olyan, mint kis házak, keskeny és kanyargós utcák, apró kertek vízesése, úgy a Postarét mintha tág sugárutak, nagy épületek és széles sétautak zuhataga lenne”.[9]

Látnivalók szerkesztés

A Várkert sétány a városiak és a turisták egyik kedvelt kikapcsolódó helye, számos látványossággal. A főbb látnivalók délről (a Bolgárszegtől) indulva észak felé (a Postarét irányába):

  • A Johannes Honterus Líceum egykori szárnya, jelenleg szülészet. 1911–1913 között épült Albert Schuller városi építész felügyeletével, mivel a líceum templomudvari épületei kicsinek bizonyultak a diákok számára. 1948-ban a románok államosították az épületet és kórháznak nevezték ki.[2]
  • Kovácsok bástyája, a városerőd nyugati szögletbástyája. A 16. században emelték; az erődítmény védelmi szerepének hanyatlása után, a 18. században raktárrá alakították, később hivatalokat és lakásokat is kialakítottak benne. A 20. századtól itt működik a Brassó Megyei Levéltár.[10]
  • Fekete torony, a város középkori külső őrtornyainak egyike. A 15. században épült, nevét több villámcsapás, tűzvész rongálásának köszönheti, bár koromrétegét a 20. században eltávolították.[11] Erkélyéről kiváló kilátás nyílik a történelmi központra; ez a látvány szerepel a legtöbb könyvben, kalauzban.
  • Fehér torony, szintén a város fölé magasodó Bácsélen emelték, a falakhoz viszonyított szintkülönbsége 30 méter. Egykoron csak mozgóhídon lehetett elérni, jelenleg lépcső vezet hozzá. A 15. században épült, az első várfalakkal együtt.[12]
  • Graft-bástya, a Fehér torony alatt. Kettős célt szolgált: az egyik, hogy felügyelje az északnyugati várfal mentén húzódó utat, a másik, hogy összeköttetést teremtsen a vár és a Fehér torony között.[3] A városerőd leglátványosabbnak tartott bástyája, ma múzeumi kiállítás tekinthető meg benne.
  • A Graft fölé emelkedő magaslatot, a 718 méteres Warthe-domb délkeleti oldalát Bácsélnek nevezik.[13] Német neve, Raupenberg (Hernyó-hegy) nagy valószínűséggel népetimológiás: régi formája Ruppin Berg, mely a latin rupes, azaz szikla szóból származik.[14] A Fekete és Fehér torony közötti részét Rámahegynek (Romuri, Rahmenberg) is nevezték, ugyanis itt 1850 után egymás mellé, több sorban 137 állványt állítottak fel, amelyeken a posztót szárították és a vásznat fehérítették; ezeket a századvégi vámháborúig használták.[15] 1887–1888-ban erdeifenyővel ültették be az addig csupasz domboldalt, mely már korábban is népszerű sétálóhelynek számított, és az oldal tetején létrehozták az úgynevezett Királyi sétautat (Promenada Regală, Königsweg), melyet az 1960-as években elpusztítottak a DN1E főút építése során.[7][16]
  • Friedrich Czell iparos egykori háza.
  • Brassaï tér, az egykori Jegyzők zwingere; kis tér, melyet a régi várfalak vesznek körül, és megtekinthető az egyik középkori őrtorony is.[17]
  • A Spitz-palota és az egykori Európa Szálló hátsó kijáratai; az előbbiben működik a helyi vöröskereszt.
  • Áprily Lajos Főgimnázium, főépületét 1900–1901-ben húzták fel Alpár Ignác tervei alapján.[2]
  • A sétány végén, a Postarét határán látható az 1888-ban épült Baiulescu-ház és a kereskedelmi kamara 1926-ban épült egykori székhelye (jelenleg George Barițiu Megyei Könyvtár).

Képek szerkesztés

  •  
    Nyár
  •  
    A Fekete torony a Bácsélen
  •  
    A patak és a várfal
  •  
    A Graft-bástya és egy boltív
  •  
    A Fehér torony kilátóján
  •  
    Az Áprily épülete

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Pavalache 488. o.
  2. ↑ a b c d Nussbächer 2013 193–200. o.
  3. ↑ a b c Nussbächer 2016 41–42. o.
  4. ↑ Pavalache 194. o.
  5. ↑ Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen – Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 77. o. (2010). ISBN 9783412206024 
  6. ↑ Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International, 164–167. o. (2016). ISBN 9789737706416 
  7. ↑ a b Iliescu, Mariana. „Brașov: zona După Ziduri”, Dilema Veche, 2014. május 8. (Hozzáférés: 2018. június 15.) 
  8. ↑ Epuran, Gheorghe. Țara Bârsei (román nyelven). Bukarest: Editura Uniunii de Cultură Fizică și Sport, 32–34. o. (1962) 
  9. ↑ Mihăilescu, Teofil. Brașov: Atmosferă, arhitectură și spațiu urban. Brassó: Libris, 78. o. (2014). ISBN 9786061904006 . Magyarra fordította Andreea Biro, Ana-Maria Biro, Csortán Ferenc.
  10. ↑ Nussbächer 2013 83–84. o.
  11. ↑ Nussbächer 2016 38–39. o.
  12. ↑ Nussbächer 2016 44–45. o.
  13. ↑ Brassó. A Pallas nagy lexikona. (Hozzáférés: 2020. július 16.)
  14. ↑ Toma, Ion. 101 nume de locuri (román nyelven). Bukarest: Humanitas, 248. o. (2015). ISBN 9789735047306 
  15. ↑ Kovács Lehel István. Térben és időben – Barangolás a Barcaságon (magyar nyelven). Négyfalu: Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság, 247. o. (2017). ISBN 9789730258783 
  16. ↑ Pavalache 434. o.
  17. ↑ „Pavaj nou în Piațeta Brassai”, Bună Ziua Brașov, 2020. augusztus 18. (Hozzáférés: 2020. december 7.) 

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Várkert_sétány&oldid=24448618”