Karmelita kolostor

(Várszínház (Budapest) szócikkből átirányítva)

A Miniszterelnökségnek helyet adó – egykori Karmelita kolostor, Budapest I. kerületében, a Budai Várnegyedben található épület. (Színház utca 5–7.) Az épületkomplexum két nagyobb egységből áll: a karmeliták – zárt, belső udvarral rendelkező kétemeletes – korábbi rendházából, valamint az ennek a déli oldala mentén hozzáépített – egyhajós – templomépületéből. Az épületegyüttes 1725 és 1736 között épült késő barokk stílusban. A karmelita rend feloszlatása (1784) után, a templomot átalakították. Tornyát lebontották, és 1787-től színházként működött.

  A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út
világörökségi helyszín része
Karmelita kolostor
Miniszterelnökség
A Miniszterelnökség épülete
A Miniszterelnökség épülete
TelepülésBudapest
Cím Magyarország, 1014 Budapest, Színház utca 5–7.
Építési adatok
Építés éve1725-1736
Rekonstrukciók évei1815, 1854, 1947, 2018
Építési stíluscopf
TervezőKempelen Farkas
Építész(ek)Kempelen Farkas
Hasznosítása
Felhasználási területmegszűnt kolostor
Tulajdonosmagyar állam
Egyéb jellemzők
Emeletek száma2
Elhelyezkedése
Karmelita kolostor (Budapest belső részének)
Karmelita kolostor
Karmelita kolostor
Pozíció Budapest belső részének térképén
é. sz. 47° 29′ 54″, k. h. 19° 02′ 16″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 54″, k. h. 19° 02′ 16″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Karmelita kolostor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A karmeliták templomából átalakított Várszínház (Színház utca 1–3.) volt az első állandó színház Budán. Ez az egyetlen olyan 18. századi magyarországi színházépület, amely egészen a közelmúltig játszóhely volt.

A templomot és az egykori kolostorépületet, Kempelen Farkas tervezte át. A korábbi rendház 1786-tól kaszinóként funkcionált, három tekepályával. Kempelen a refektóriumot díszteremmé alakította, melyet Gelinek Ferenc copf stílusú virágfüzéres, medalionos falfestményei díszítettek. Az épület Színház utcai, kétemeletes homlokzatát a 19. században klasszicista stílusban átépítették és főbejárattal, kapualjjal és lépcsőházzal bővítették. A második világháborúban, Budapest ostroma alatt romba dőlt épületegyüttest Kékesi László és Mózer Pál tervei szerint építették újjá. Többek között a Színháztörténeti Intézet, a Nemzeti Örökség Intézete, a Várgondnokság Közhasznú Nonprofit Kft., a Kormánybiztosi Iroda működött a Karmelita kolostor épületében. (Az épületegyüttes déli oldalán a Várszínház színházként funkcionált, 1978-tól a Népszínház társulatának volt a játszóhelye, illetve a Nemzeti Színház Kamaraszínháza volt itt. Utoljára a Nemzeti Táncszínház otthona volt.)

2019. január 1-től a Miniszterelnökség költözött a felújított épületegyüttesbe. Az építési, átépítési terveket Zoboki Gábor készítette.

Az épületegyüttes története szerkesztés

 
A Várszínház bejárata
 
A Várszínház épülete
 
Kempelen Farkas, a Várszínház tervezője


A középkorban a ferencesek Szent János-temploma és kolostora állt itt, amelyet IV. Béla alapított és 126970-ben épült, később a Szent Zsigmond-prépostsághoz tartozott a templom,[1] amelyet a vár 1541-es török megszállásakor a törökök kifosztottak, s elpusztítottak. A keresztény templom épületének egyes megmaradt részei felhasználásával a török időkben mecsetet építettek, amely Buda 1686-os ostromakor dőlt romba. A telket előbb a jezsuiták kapták meg, 1693-ban adták át a karmelitáknak. 1725-ben rakták le a templomuk alapkövét, amelynek építése 1736-ra fejeződött be, de csupán 1763-ban került sor a felszentelésére. II. József azonban 1784-ben ezt a rendet is feloszlatta. 1786-os budai látogatásának alkalmával személyesen rendelkezett arról, hogy színházat alakítsanak ki a templomból az 1784-ben Budára telepített központi kormányhivatalok tisztviselői karának szórakoztatására. Kempelen Farkas készítette a terveket. A Várszínház nézőterének szerkezete fából készült, és majdnem 200 évig megmaradt, mígnem 1924-ben a karzat egy része leszakadt.

A színház falába elhelyezett korabeli emléktábla így meséli el a hely, az épület történetét:

„Itt állott a b. szűznek u. n. új, vagy kisebb egyháza, mely a sz. Zsigmond-prépostsághoz tartozott. Először 1471. említtetik, midőn horogszeghi Szilágyi Erzsébettől, Mátyás k. anyjától gazdagon megajándékoztatott. A török korban (1541–1686) leromboltatván, 1692-ben a karmeli szerzet által József tiszteletére ismét letelepíttetett. II. József császár alatt pedig 1784. német színházzá alakíttatott.”[2]

A Várszínház építése szerkesztés

A fennmaradt iratok szerint[3] 1790-ben Budán közel huszonháromezer ember lakott, akik közel sem tudták volna eltartani a Várszínházat. Ebben jelentős változást egy bécsi határozat hozott. A II. József császár 1783. november 23-án keltezett rendelete alapján a Magyar Királyi Helytartótanácsot, a Magyar Udvari Kamarát, és a hétszemélyes táblabíróságot Pozsonyból Budára helyezte át, aminek hatására 1784-től seregestől költöztek át a várba, és környékére a hivatalnokok, családjukkal és az őket kiszolgáló személyzet tagjai, valamint boltosok, kocsmárosok, fuvarozók, kereskedők.[1] Az elhagyott zárdaépület raktárként is szerepelt rövid ideig. A Pesten működő német nyelvű színtársulat direktora, Bulla vetette fel annak ötletét,[4] és folyamodott a helytartótanácshoz, hogy a zárda ebédlőjét, vagy esetleg magát a templomot alakítsák át színházzá. Javaslata nyomán került elő a színházépítés gondolata a legmagasabb körökben.

Kempelen Farkas tanácsost az udvarnál igen megbecsülték korábbi találmányai miatt, így amikor a volt karmelita templom színházzá való átalakításának terve megszületett, hozzá fordultak, hogy annak részletes terveit, gépszerkezeteit és várható költségvetését elkészítse. A színház tervét azonban összevonták, a szomszédos, volt klastrom kaszinóvá való átalakításával. Kempelen elkészítette az összevont intézmény tervét, és javaslata szerint három úgynevezett „Lusthaus” és három tekepálya került volna felépítésre, valamint a színház földszintjét farsang és bálok idején fölemelhető lett volna (nem valósult meg). Az építészeti igazgatóság a javaslatot elfogadta, mivel számításaik szerint, az így felszabaduló helyek remélhető bérletéből finanszírozni lehetett az építkezés költségeit, s javasolta a testület, hogy bízzák meg Kempelent az átalakítási munkálatok vezetésével. Határozatot hoztak továbbá, hogy a kolostor, és a templom elvételéért a város fizesse meg a vallásalapnak járó kártalanítást. Ez hosszú perlekedést vont maga után, amelyet követően Buda városa húszegynéhány ezer aranyforintról szóló kötelezvényt ugyan aláírt a vallásalap felé, de annak megfizetése alól később felmentették.

„A színház, kaszinó, és terasz átalakítási munkálatait Kempelenre lehet bízni, s a kincstár fizesse ki az átalakítás költségeit, 28 362 forintot és negyvenöt krajzárt, hanem nem illik, hogy Kemplen vegye át ezeket a munkálatokat, mivel közhivatalnok. Egyebekben a kancellária javaslatát helyben hagyom” József m. p.[5]

II. József döntése elindította az építkezést, amelynek megvalósulásáig számos tervmódosuláson ment keresztül. Kempelen 1787 januárjában kezdte meg a munkálatokat. A pénz kezeléssel Pogner Károlyt bízta meg a város, akinek előterjesztése nyomán döntött az utalványozásról a helytartótanács. A kifizetések folyamatosan az építkezésekkel párhuzamosan az ún. Hauptzahlamt (Fő fizetőhivatal) fizette ki. Az eltervezett összeg kevésnek bizonyult, mert már 1787 októberében kimerült, s további 2500 forintot fizetett ki plusz költségként a hivatal, 1788 elején ez még kiegészült további 1500 forinttal, amelyet viszont a város fizetett ki.[3]

Az építkezéseket a kamarilla megbízásából Hikisch Kristóf pallér vezette.[2] Az 1788-ban kiadott gótai „Theater-Kalender”-ben – amelyet Carl Wilhelm Ettinger szerkesztett – találni leírást arról, milyen volt a megnyíló budai Várszínház. Ebből a leírásból tudhatta meg az utókor, hogy az átadást követően Kemplent ismét Bécsbe helyezték, s az intendatúrával báró Schönsteint bízták meg. A nyitás éveiben 17 díszlete volt a színháznak, amelyek túlnyomó részét maga Kempelen tervezte. Dicséri és kiemeli a kalendárium a Kemplen-féle ó-gót, és lovag díszletet, „mely pompára és remek munkára mindegyiknél különb”. Az átalakítások egy pontján, 1787 telén a Bulla-féle társulat tartott előadásokat a volt karmelita klastrom refektóriumában.

Átalakítások, felújítások szerkesztés

Az első felújítás 1815-ben, a második 1854-ben következett be. Az első világháború idején, 1914 és 1918 között az épület katonai raktárként funkcionált, majd felújították, és néhány évig ismét színház működött benne. 1924-ben azonban az épületet bezárták, a karzat említett leszakadása miatt. Berendezését 1943-ban tűzbiztonsági okokból lebontották. 1945-ben Budapest ostroma során az épület megsérült, szerkezeti helyreállítására 1947-ben került sor. 1978-ban készült el a 264 ülőhelyes, felújított Várszínház, melyben az emeleti nézőtér és a földszinti foyer közös légterű volt.

A Várszínház története szerkesztés

 
A Várszínház és környéke. 1899. Fotó: Klösz György (1844–1913. július 4.)
 
A Várszínház és környéke. 1920-as évek elején

1787. október 17-én nyílt meg a színház, 1200 fős befogadóképességgel. Eleinte német nyelvű társulatok játszottak. Az első magyar nyelvű előadásra 1790. október 25-én került sor: Az Igazházi című darabot Kelemen László társulata adta elő.[6]

A színpadról hivatásos magyar színészek által elhangzó első magyar szó kötődik ehhez az épülethez, és ehhez az első előadáshoz. Így a magyar színháztörténet egyik kulcsfontosságú emlékhelye a Várszínház. Az első hazai színházi bemutató az akkor Budán ülésező országgyűlés idején történt. A Kelemen László vezette társulat, kisebb-nagyobb megszakításokkal hat éven keresztül küzdött első fellépésüket követően a magyar nyelv és kultúra színpadról történő terjesztésével, majd a társulat feloszlott. Akkoriban a német volt a hivatalos nyelv. A várat és környékét is elsősorban német-ajkú polgárság lakta, s a kis magyar állandó színtársulat belebukott egyrészt a polgárok közönyébe, másrészt a hatóságok gáncsoskodásaiba. A hivatalok akkoriban II. József német kultúrát preferáló rendelkezései értelmében szabták szűkre a magyar nyelv terjedését segítő színtársulatok működését, miközben a Várszínházban folyamatos német nyelvű előadásokat tartottak. Bécsből, Németországból jöttek színvonalas programokkal társulatok, zenekarok. Egyebek mellett Beethoven 1800. május 7-én adott itt koncertet.

1803-tól fogva ismét magyar társulatok bérelték a Várszínházat, és idővel ismét a magyar színjátszás egyik fontos színhelye, a Pesti Magyar Színház, a későbbi nevén Nemzeti Színház megépítéséig. 1807-ben például Ernyi Mihály társulata játszott ezen a helyen. A kassai színtársulat nyári játéka során jutott el Vácra, ahol értesült arról, hogy a Várszínházat kedvező feltételekkel kibérelhetné. Így 183337-ben jelképes bérleti díjért cserébe játszhatott itt a legerősebb magyar vándortársulat. Később ennek a csoportnak a tagjai alapították a Nemzeti Színházat. A Várszínházban ekkor Déryné Széppataki Róza, Kántorné, Lendvay Márton, Egressy Gábor, Megyeri Károly, Szentpétery Zsigmond, Laborfalvi Róza, Bartha János is játszott, akik egyben a későbbi Nemzeti Színház alapító tagjai is lettek. 1837 és 1870 újfent német társulatok szerepeltek.

A budai lakosok érdeklődése kevés volt, hogy folyamatosan megtöltse a színház nézőterét. A közönség jó része a pesti lakosokból verbuválódott, akiknek mozgását jelentősen korlátozta a Duna folyamon való átjutás. Nyáron ott állt a Várkert-kioszk magasságában, hajókból összekapcsolt hajóhíd, de télen elsősorban bércsónakokon lehetett átjutni akkoriban, a Lánchíd megépítéséig. Később is a megfizetendő hídpénz messze felülmúlta a csónakosok bérét, így a Lánchíd megépülte után is sokan inkább ladikkal vágtak neki egy-egy színházi estének, amely télvíz idején, a jégzajlások táján még kockázatosabb volt. Érthető, hogy a Várszínház első ötven esztendejében egymásnak adták a kilincset a Várszínház bérlői, egymás után buktak meg a társulatok.

Az elnémetesedő kultúra miatt, 1870-ben a magyar nyelv védelmében többek közt Buda városa is határozattal korlátozta a német nyelvű előadások megtartását. Kezdetben Aradi Gergő tartott itt társulatával néhány sikertelen előadást, majd 1871-től a Nemzeti Színház játszóhelye lett. Hol dráma-, hol operaelőadásokat tartottak ebben az időben, majd 1884-ben Feleky Miklós igazgatása alatt mások között Blaha Lujza, Margó Célia, Makó Lajos, Szírmai Imre játszott itt.

1884. december 23-án ünnepelték meg a Várszínház 100 éves fennállásának jubileumát, nagyszabású díszelőadás keretei között. 1885-től a Nemzeti Színház és a Népszínház játszóhelyéül szolgált felváltva az épület, 1886-tól pedig a közös intendatúra révén, a Nemzeti Színház, és az Operaház tartott előadásokat, de helyt adott a Színművészeti Akadémia nyilvános produkcióinak is.

1905-ben itt működött rövid ideig a 20. századi magyar színjátszás egyik leghaladóbb társulata, a Thália Társaság is, Hevesi Sándor vezetésével. A Nemzeti Színháztól bérelték egyes előadásokra a helyiséget. Itt mutatták be August Strindberg: Az Apa című drámáját, 1905. március 12-én, Hebel: Mária Magdolna című művét (magyarországi ősbemutató), 1905. április 12-én, majd Kassowits Tivadar Bruno: Babona című drámáját, amelyet a bemutatót követően nem tartottak műsoron. A Thália Társaság (1904–1908) nem is annyira akkori előadásaival, hanem utóhatásával, a szellemi életre, és a hazai színjátszás megújító szellemére gyakorolt ösztönző hatásával írta be magát a magyar színháztörténetbe. A Várszínházból adminisztratív okokból kellett távozniuk, vélhetően feltűnő népszerűségük adott aggodalomra okot. Ezt később a társulat megszűnésének körülményei is igazolták. A játszó tagokat lassan felszippantották az akkori vezető színháztársulatok.[7]

1910-ben Nádassy József soproni társulatával próbált szerencsét ezen a helyen, majd visszakerült ismét a Nemzeti Színház kezelésébe. Egy korábban elhatározott felújítás, és renoválás számára kapóra jött, az első világháború miatti szünet. Bánffy Miklós gróf, a Nemzeti Színház akkori főigazgatója rendelte el a színház helyrehozatalát, amelyet végül még a háborús időkben, 1917-ben kezdtek meg. Az újbóli megnyitásra 1918. március 21-én került sor, Szép Ernő prológjával, és a direktor erre az alkalomra írt színművét, Bánffy Miklós Az erősebb című darabját mutatták be.[2] Ambrus Zoltán igazgató a Nemzeti Színház kamaraszínházát szándékozta itt kialakítani, ám az épületet alkalmatlannak találták erre.

Kisebb társulatok játszottak itt 1919-től. Ezután igazgatói voltak: Komjáthy János (1919–20), Sebestyén Géza (1920–21), majd a Czakó Pál vezette egri társulat téli állomáshelyéül szolgált az épület (1921–24). 1924 tavaszától fogva a főváros bezáratta a színházat, és tervei szerint magyar színészettörténeti múzeummá kívánta átalakítani, amire azonban soha sem került sor.[1]

A második világháború során súlyosan megsérült épület helyrehozatala sok éven keresztül húzódott, elsősorban pénzügyi okok miatt. Belső berendezései, belső szerkezetének jó része elpusztult, a háború alatt. Végül is a magyar kultúra egyik jeles emlékhelyét ismét színházzá alakították, s több mint ötven évi szünet után, teljesen felújítva, a régi Várszínház nevén 1978. február 13-án nyitották meg újból, Hernádi Gyula Bajcsy-Zsilinszky Endre című darabjával.

1978–tól 1982-ig a Népszínház játszóhelye, 1982-től pedig a Nemzeti Színház kamaraszínháza volt. Az itt fellépő társulatok zsebkönyvei és színlapjai megtalálhatóak az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában.

2001. december 1-én a Várszínház mint kamaraszínház megszűnt. Attól kezdve a Nemzeti Táncszínház intézménye működött ott, a Várszínház név pedig csupán az épület megnevezéseként volt használatos. 2016-ban nagyszabású felújításba kezdtek az épületen, abból a célból, hogy a Miniszterelnökség költözzön oda. A pontos költségek nem ismertek: a Confector Mérnökiroda Kft.-vel 13,3 milliárd forint értékű szerződést kötöttek a munkálatokra, a kapcsolódó beruházásokkal együtt az ár a 25-30 milliárd forintot is elérheti.[8]

Miniszterelnökség szerkesztés

A Miniszterelnöki Kabinetiroda 2015 és 2019 között a Budapest V. kerület Garibaldi u. 2. alatt működött, de oda csak a kommunikációs államtitkárság, a közigazgatási államtitkárság és a Nemzeti Kommunikációs Hivatal költözött be. A miniszterelnök kabinetfőnöke, a Miniszterelnöki Programirodát irányító államtitkár és a parlamenti államtitkár kabinetje továbbra is a miniszterelnök mellett maradt az Országházban.

2014-ben az 1630/2014. (XI. 6.) Korm. határozat alapján az épületegyüttes a Miniszterelnökség vagyonkezelésébe került,[9] majd a nagyszabású átépítést követően ide költözött a Miniszterelnökség központi hivatala, itt van a Miniszterelnöki Kabinetiroda és a Miniszterelnöki Kormányiroda székhelye is.[10][11]

2019. január 1-től[12] a teljes kabinetiroda valamint a kormányfői iroda is a felújított, átépített és kibővített korábbi Várszínházba költözött amely hivatalos nevet[forrás?] is kapott "Karmelita kolostor" néven.

A Miniszterelnökség épületének leírása szerkesztés

Az épületet a NATO protokollja szerint őrzik, amelyik előírja, hogy csak belső készítésű fotókat lehet kiadni róla.

A felújítás és az átépítés után külsőleg egyetlen jelentős beavatkozás történt a házon: erkély épült a Duna felőli homlokzaton.

A nagyobb tárgyalók az épület északi végében vannak, ahol az egykori rendház főbb helyiségei voltak. A kormány ülésterme az egykori refektóriumban, vagyis a szerzetesek közös ebédlőjében kapott helyet. A Duna felőli oldalon sorakoznak a kisebb tárgyalók, irodák, az étkező és egy melegítőkonyha. A miniszterelnöki munkahely előtt több, egybenyitható kisterem van. Ezekben lehet fogadni a delegációkat. A Duna felőli oldalon található a miniszterelnöki szoba. Ez két cellából lett összenyitva, középen egy oszlop választja ketté a teret. Egyik oldalajtajából kétszer két méteres biztonsági páncélkamra nyílik.

Az épületben található festmények a Magyar Nemzeti Galéria – ki nem állított – képei, a szőnyegek az Iparművészeti Múzeum törökszőnyeg-gyűjteményének raktári darabjai. A bútorok részben restauráltak, részben hiteles másolatok. Az egykori Várszínház épületében kapott helyet a könyvtárszoba.

A belső kert nem látogatható.[13]

A 12 ezer m²-es hasznos területű irodaépület 200-250 főnek a munkahelye.

Az előcsarnokban áll Kelemen László szobra, Beethoven emléktábláját pedig a színházépület falán lehet látni.

Galéria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c Németh Antal: Színészeti lexikon, Győző Andor Kiadása, Bp., 1930
  2. a b c Pesti Kálmán: Várszínház – szócikk A Magyar színművészeti lexikon IV. kötet, 416. o, Budapest, 1931
  3. a b Váradi Antal: Régi Magyar Színészvilág, Franklin Társulat Budapest, 1911
  4. Hont Ferenc: Magyar Színháztörténet, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1962
  5. Schöpflin Aladár: Magyar színművészeti lexikon. Budapest, 1931
  6. Szerzőjeként Brühl–Simai K. szerepel
  7. Katona Ferenc–Dénes Tibor: A Thália története, Művelt Nép Könyvkiadó, Budapest, 1954
  8. Beköltözésre készen áll Orbán Viktor új munkahelyeNapi.hu, 2018. november 1.
  9. 1630/2014. (XI. 6.) Korm. határozat a Budai Várban található Karmelita kolostor vagyonkezelésével összefüggő intézkedésekről
  10. 3/2018. (VI. 11.) ME utasítás a Miniszterelnöki Kormányiroda Szervezeti és Működési Szabályzatáról
  11. https://kormany.hu/elerhetosegek
  12. https://www.origo.hu/itthon/20181223-orban-viktor-karmelita-kolostor-budai-var.html” 
  13. Urbanista blog

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés