A Védángák (szanszkrit: वेदाङ्ग vedāṅga; "a Véda tagjai") kiegészítő célzató, magyarázó szándékú hindu szövegek, amelyeket századokon keresztül a Védák megőrzésének és értelmezésének szándékával írtak. Időnként a Véda részének tekintik őket, bár szigorú értelemben nem tartoznak oda; csak szmritinek, nem srutinak számítanak.

Hindu szövegek

sruti:

szmriti:

A Védánga jelentős része szútra-stílusban íródott, és a hagyomány szerint hat részre tagolódik:

  • siksá (fonetika)
  • cshandasz (metrika)
  • vjákarana (szanszkrit nyelvtan)
  • nirukta (etimológia)
  • dzsjótisa (csillagászat és naptárrendszer)
  • kalpa (szertartásrend)

A kiegészítő tagokat a négy upánga alkotja:[1]

  • purána (a védikus történelem)
  • njája (logika)
  • mímánszá (a védikus szövegek különböző értelmezési szintjei)
  • dharmasásztra (viselkedési szabályok és törvények)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Akadémiai Kiadó: Világvallások

Források szerkesztés

  • Akadémiai Kiadó: Világvallások → védanga; 2009
  • Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008