Vöröslábú kígyászdaru
A vöröslábú kígyászdaru, vagy más néven kariáma (Cariama cristata) a madarak (Aves) osztályának kígyászdarualakúak (Cariamiformes) rendjébe, ezen belül a kígyászdarufélék (Cariamidae) családjába tartozó Cariama madárnem egyetlen faja.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Brazíliai példány
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Cariama cristata (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
a nem szinonimája:
a faj szinonimáji:
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vöröslábú kígyászdaru témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröslábú kígyászdaru témájú médiaállományokat és Vöröslábú kígyászdaru témájú kategóriát. |
Előfordulása szerkesztés
Dél-Amerika középső részének füves pampáin és ritkás, száraz trópusi erdőségeiben találkozhatunk vele, mintegy 5 900 000 km² nagyságú területen. Brazília középső és keleti, valamint Paraguay és Bolívia keleti vidékeitől Uruguayon át Közép-Argentínáig megtalálható, körülbelül 2000 méteres tengerszint feletti magasságig.
Megjelenése szerkesztés
A kariáma mind méreteit, mind életmódját tekintve leginkább az európai túzokhoz hasonlítható. Nagy termetű pampai madár. Kiegyenesedve mintegy 90 centiméteres magasságot érhet el, szárnyfesztávolsága 90–120 centiméter. testtömege pedig 1,5 kilogramm körül mozog. A laza tollazat szürkésbarna, a hasi részen világos, a szárnytollakon fehér és fekete csíkok láthatóak. A csőr és a lábak vörös színűek, a szem körüli bőr feltűnő kobaltkék, míg a szemek maguk sárgák. A vöröslábú kígyászdaru különlegessége az akár 10 centiméter hosszú, a csőr tövénél növekvő, merev tollakból álló bóbita. Azon kevés madár közé tartozik, amelyeknek szempillái vannak. A nemek egyformák, bár a hímek némileg nagyobbak a tojóknál.
Életmódja szerkesztés
Bár a faj neve arra utal, hogy elsősorban kígyókkal táplálkozik, ez nem fedi a valóságot. A kariáma ugyanis mindenevő, táplálékának csak egy részét teszik ki különféle, gyors és halálos csőrvágásokkal elejtett hüllők, de jelentős mennyiségű rágcsálót, ízeltlábút és madarat is elpusztít. Bár előszeretettel fogyaszt más állatokat, különféle növényi táplálékot is képes elfogyasztani: gyümölcsöket, magvakat, terméseket.
Nem szeret repülni, életét nagyrészt a talajszinten tölti, éjszakára fák tetejére húzódik. Ha veszélybe kerül, gyors futással menekül jellegzetes, előredőlt testhelyzetben. Hangja jellegzetes: hangos, kilométerekre elhallatszó kutyavinnyogásra emlékeztet. A párok leginkább a kora reggeli és esti órákban hallatják, ezzel jelezve igényüket a territóriumukra.
 |
Szaporodása szerkesztés
A vöröslábú kígyászdaru monogám madár. A párzási időszak a vadonban a május és szeptember közti esős időszakra esik, ilyenkor az udvarló hím szárnytollait mutogatja választottjának, és peckesen lépked előtte lehajtott fejjel és merev bóbitával. A pár közösen építi gallyakból és vesszőkből a sárral összetapasztott fészket, melynek helye többnyire egy fa ágvillája 1-5 méteres magasságban.
Az általában kettő, fehér alapon enyhén pettyezett tojáson mindkét szülő kotlik. A 25-30 nap múltán kikelő fiókákat hosszú, barna tollak borítják. Eleinte a szülők etetik őket, majd kb. kéthetes koruktól követik vadászataikon anyjukat és apjukat, és mivel már ekkor képesek „ugatni”, segítenek a territórium határainak zajos kijelölésében. A kirepülésre egy hónapos korban kerül sor, és ismereteink szerint a vöröslábú kígyászdarvak nyolc hónapos korban érik el az ivarérettséget.
 |
Védettsége szerkesztés
Mivel hatalmas területen fordul elő viszonylag nagy példányszámban, a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a kariáma nem fenyegetett. Úgy tűnik, az emberi tevékenységhez is jól alkalmazkodott. Példányszáma területenként változó, a legritkább talán Uruguayban. Fogságban könnyen szaporítható.
Magyarországon állatkertekben nem túl gyakori faj. A Szegedi Vadasparkban[1] és a Veszprémi Állatkertben[2] tartják.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Archivált másolat. [2012. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
- ↑ Veszprém Zoo. www.veszpzoo.hu. (Hozzáférés: 2023. július 26.)
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
- Smithsonian National Zoo lapja (angol)
További információk szerkesztés
- Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
- A kariáma hangja
- Brisson, M.J. 1760. Ornithologie ou méthode contenant la division des oiseaux en ordres, sections, genres, especes & leurs variétés. A laquelle on a joint une description exacte de chaque espece, avec les citations des auteurs qui en ont traité, les noms qu'ils leur ont donnés, ceux que leur ont donnés les différentes nations, & les noms vulgaires. Ouvrage enrichi de figures en taille-douce. Tome I. - pp. j-xxiv [= 1-24], 1-526, j-lxxiij [= 1-73], Pl. I-XXXVII [= 1-37]. Paris. (Bauche). Original description p.48 BHL Reference page. Tome 5 p.516 BHL
- Linnaeus 1766. Syst.Nat.ed.12 p.232
