V. Haakon norvég király
V. Haakon Magnusson vagy Hosszúlábú Haakon (1270. április 10.[1] – 1319. május 8.[2]) norvég király 1299-től haláláig; a nagy hűbéresek hadállásait megtörve erősített meg a királyi hatalmat;[3] angolellenes külpolitikája miatt országa a Hanza Szövetség északnémet kereskedőinek gazdasági befolyása alá került.[4][5] Uralkodása a középkori norvég történelem aranykorának végét jelentette.[4]
| V. Haakon | |
 | |
| Haakon királyi pecsétje felirat: SEGRETVM • HAQVINI • DEI • GRA • REGIS : NORWEGIE • | |
| Norvégia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1299. november 1. – 1319. május 8. | |
| Koronázása | Oslo 1299 |
| Elődje | II. Erik |
| Utódja | VII. Magnus |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Yngling-ház |
| Született | 1270. április 10. Tønsberg |
| Elhunyt | 1319. május 8. (49 évesen) Tønsberg |
| Nyughelye | Oslo |
| Édesapja | VI. Magnus |
| Édesanyja | Ingeborg Eriksdatter |
| Testvére(i) | II. Erik norvég király |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz V. Haakon témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
VI. Magnus fiatalabbik fiaként követte bátyját, II. Eriket a trónon.[4] Az Erik uralkodása alatt megnövekedett főnemesi és főpapi hatalom megnyirbálása érdekében 1308-ban eltörölte a bárói rangot,[4] eltávolította az arisztokratákat a királyi tanácsból, és visszavezette bizonyos papok kinevezésének jogát.[4] Több királyi várat építtetett, köztük a nevezetes akershusit (ezt 1815-ig erődként használták).[4] A kormányzás központját az északi-tengeri kikötők vidékéről keletre helyezte át,[4] ez a Norvégia nyugati gyarmataival való kapcsolat hanyatlását és a kereskedelemből származó királyi jövedelem csökkenését jelezte.[4] Akárcsak bátyja, Haakon is kedvezményeket adott a Hanza-kereskedőknek, magára haragítva az angolokat.[4] Angolellenes politikája betetőzéseként támogatta az angol uralom lerázására kitört skót felkelést.[4] Uralkodása idején meg-megújuló háborút folytatott Dánia és Svédország ellen is.[3][4] Mind Haakon, mind felesége, Euphemia lelkes művészetpártoló volt, sok lovagregény megírását és lefordítását támogatták.[4] Minthogy fia nem született, módosította a trónöröklési törvényt, hogy Ingeborg nevű leányának fia, Magnus Eriksson követhesse a trónon.[4] Ő volt az utolsó uralkodó az államalapító Harald Halfdansson dinasztiájából[5][6] (azaz az Yngling-házból). Ingeborg lánya révén néhány kivételtől eltekintve közvetlenül tőle származnak az őt követő norvég királyok egészen napjainkig.
Gyermekei szerkesztés
- Haakon első házasságát a francia Izabellával[1] kötötte, nászuk gyermektelen maradt.
- Második felesége Rügeni Eufémia[1] (1280 k. – 1312 májusa) lett, akivel 1299-ben[1] házasodott össze. Egy leányuk született:
- Ingeborg[1] (1301 – 1361. június 17.) ∞ 1) Erik svéd herceg,[1] III. Magnus fia 2) Hallandi Knut[1]
- Ezenkívül Haakonnak született egy törvénytelen gyermeke is:
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e f g h i Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, 323. oldal
- ↑ a b Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, 90. oldal
- ↑ a b c d e f g h i j k l m Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 233. oldal
- ↑ a b Révai nagy lexikona, IX. kötet (Gréc–Herold), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1913, 259. oldal
- ↑ Világtörténelmi Enciklopédia II. (Kleine Enzyklopädie – Weltgeschichte, Leipzig, 1979); Magyar kiadás: Kossuth Könyvkiadó, 1982, ISBN 963-09-1831-5, fordították: Dalos György, Hollós Alfréd, Réthelyi Károlyné, Sarlós Mariann, Szalontai Sándorné, Széll Jenőné és Tandori Dezső Világtörténelmi Kisenciklopédia-beli (1972) fordításainak felhasználásával Máthéné Glavina Zsuzsa, Héjja Zsuzsa, Hollós Alfréd, Ólmosi Zoltán, Pártos Gyula, Szalontai Sándorné és Taraba János, 791. oldal
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
| Előző uralkodó: II. Erik |
|
Következő uralkodó: VII. Magnus |
