V. Knut dán király
V. Knut (dánul: Knud V Magnussen) (kb. 1129 – 1157. augusztus 9.) Dánia királya.[1] Párhuzamosan uralkodott III. Svenddel és I. Valdemárral.
| V. Knut | |
 | |
| Dánia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1146 – 1157 | |
| Elődje | III. Erik |
| Utódja | I. Valdemár |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | House of Estridsen |
| Született | kb. 1129 |
| Elhunyt | 1157. augusztus 9. (28 évesen) Roskilde |
| Édesapja | I. Magnus svéd király |
| Édesanyja | Richeza Piast |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Helena Sverkersdotter |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz V. Knut témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Knut 1129 körül született, apja I. Magnus svéd király volt, nagyapja pedig Niels dán uralkodó. III. Erik király 1146-os lemondása után a jütlandi nemesek Knutot kiáltották ki Dánia királyává, míg az ország nyugati része III. Svendet választotta meg.
Az ezután következő trónviszályban a két király hiábavalóan próbálta a másikat kiszorítani az országból. 1147-ben a két ellenfél fegyverszünetet kötött és közösen indultak a vendek elleni keresztes hadjáratra, de a kölcsönös bizalmatlanság miatt hamarosan újra fellángolt közöttük a harc.[2] 1150-ben Svend és unokatestvére, Valdemár legyőzte Knutot Jütlandon, aki apósához, I. Sverker svéd királyhoz menekült. Knut többször is sikertelenül próbált visszatérni, végül a német-római császárhoz, előbb III. Konrádhoz, majd annak halála után Barbarossa Frigyeshez fordult jogai érvényesítéséért. A császár egy kompromisszumos megoldással III. Svendet elsődleges uralkodóként határozta meg, de Knut is jelentős jogokat és területeket kapott volna. Svend elfogadta a megállapodást, de a gyakorlatban Knut csak jelentéktelen területek fölött rendelkezhetett.
Knut ezután szövetséget kötött Sverker királlyal és Valdemárral, aki eljegyezte Zsófiát, Knut féltestvérét. 1154-ben sikeresen elűzték Svendet, aki Németországba menekült. Knut és Valdemár közösen uralkodott. 1157-ben Svend német csapatokkal visszatért, és a dán nemesek nyomására, akiknek elege volt már a polgárháborúból, újabb kompromisszumot dolgoztak ki.[3] Az országot három részre osztották, és mindhárom király kapott egy területet. Knut így Sjælland uralkodója lett. Az egyezséget 1157. augusztus 9-én Roskildében egy lakomával pecsételték meg, melynek során Svend megpróbálta meggyilkoltatni vetélytársait. Valdemár elmenekült, de Knutot Svend harcosai megölték.
Családja szerkesztés
Halála előtt egy évvel Knut feleségül vette Helenát, a svéd király lányát. Gyermekük nem született, de Knutnak több házasságon kívüli gyereke volt:
- Aarhusi Szent Niels, szerzetesként élt, de hivatalosan nem avattál szentté (†1180)
- Knut
- Valdemár, schleswigi püspök és brémai érsek
- Brigitte (vagy Jutta), feleségül ment Bernhard anhalti grófhoz
- Hildegard, feleségül ment I. Jaromar rügeni herceghez
- Ingerd, feleségül ment II. Kazimirhoz, Pomeránia hercegéhez
Források szerkesztés
- ↑ Monarkiet i Danmark – Kongerækken. [2009. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 20.)
- ↑ Carl Frederik Bricka (ed.), Dansk Biografisk Lexikon, vol. IX [Jyde – Køtschau], 1895. "Knud (Magnussen)", Hans Olrik, pp.263–264.
- ↑ Knud 5. Magnussen at Gyldendals Åbne Encyklopædi
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Canute V of Denmark című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Előző uralkodó: III. Erik |
|
Következő uralkodó: I. Valdemár |
