Valentyin Petrovics Glusko

Valentyin Petrovics Glusko, ukrán névváltozatban Valentin Petrovics Hlusko (oroszul és ukránul: Валентин Петрович Глушко; Odessza, 1908. szeptember 2. – Moszkva, 1989. január 10.) ukrán származású szovjet mérnök, Koroljov és Cselomej mellett a szovjet űrprogram harmadik jelentős alakja.

Valentyin Petrovics Glusko
Valentyin Glusko arcképe orosz bélyegen
Született	1908. szeptember 2. Odessza
Elhunyt	1989. január 10. Moszkva
Állampolgársága	szovjet
Nemzetisége	ukrán
Házastársa	Susanna Georgievskaya (1927–1930)
Foglalkozása	repülőmérnök mérnök író politikus fizikus
Tisztsége	a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja igazgató (NPO Enyergomas)
Iskolái	Odesa National Music Academy Szentpétervári Állami Egyetem (1925–)
Kitüntetései	Munka Veteránja Érdemérem emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért Lenin-rend Moszkva 800. évfordulója emlékérem Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem harmincadik évfordulójára emlékérem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem negyvenedik évfordulójára emlékérem Honorary citizen of Kazan Munka Vörös Zászló érdemrendje (1945. szeptember 16.) Lenin-rend (1956. április 20.) Sarló és kalapács érem (1956. április 20.) Lenin-díj (1957) Lenin-rend (1958. szeptember 1.) Sarló és kalapács érem (1961. június 17.) A Szovjetunió Állami Díja (1967) Lenin-rend (1968. augusztus 30.) Októberi Forradalom érdemrend (1971. április 26.) Lenin-rend (1975. szeptember 17.) A Szovjetunió Állami Díja (1984)
Halál oka	atherosclerosis
Sírhelye	Novogyevicsi temető
Valentyin Petrovics Glusko aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Valentyin Petrovics Glusko témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

1929-ben a GDL-ben (oroszul: Gazogyinamicseszkaja Laboratorija – Gázdinamikai Laboratórium) – az első Rakétakutató, fejlesztő és kísérleti Intézet, az általa javasolt és létrehozott folyékony hajtóanyagú és elektrotermikus (plazma) rakétafejlesztési osztály vezetője. A világon elsőként foglalkozott a plazmarakéták kialakításával.

A GIRD és a GDL egyesítéséből 1933-tól osztályával az RNII (oroszul: Reaktyivnij Naucsno-Isszledovatyelszkij Insztyitut – Rakétakutató Intézet) keretében tevékenykedett.

1938-ban, a sztálini megtorlások idején elítélték és bebörtönözték. Munkásságának középpontjában kezdetben a folyékony hajtóanyagú rakétahajtóművek álltak.

1939-től az osztálya az RNII-ből kiválva önálló szerkesztőcsoporttá, 1941-től kísérleti-szerkesztő irodává alakult GDL-OKB (oroszul: Gazogyinamicseszkaja Laboratorija – Opitno-Konsztruktorszkoje Bjuro – Kísérleti Tervezőiroda), azaz Rakétakutató, fejlesztő és kísérleti Intézet név alatt tevékenykedett.

1974-től a szovjet űrrendszerek főtervezője volt, majd ő irányította a Buran-program hordozórakétájának, az Enyergija rakétának a kifejlesztését. Koroljov mellett részt vett az első szovjet hordozórakéta, az R–7 kifejlesztésében, jelentős érdemeket szerzett az első műhold és az első űrhajók megalkotásában. A holdrakéta fejlesztésében Koroljovval folytatott vetélkedésének jelentős szerepe volt abban, hogy az N1 rakéta kudarcot vallott és a Szovjetunió elveszítette a holdra szállásért folytatott versenyt. Nevét viseli az általa 1929 májusában a Gázdinamikai Laboratóriumon belül létrehozott tervezőcsoportból később kinőtt tervezőiroda, illetve vállalat, az NPO Enyergomas.

Kapcsolódó szócikkek

• NPO Enyergomas

További információk

• Valentyin Glusko életrajza az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkoszmosz) honlapján. (oroszul) Archiválva 2012. július 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Glusko életrajza az NPO Enyergomas honlapján (oroszul) Archiválva 2013. február 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
• K 105-letyiju szo dnya rozsgyenyija pervoprohodca otyecsesztvennoj koszmonavtyiki, akagyemik V. P. Glusko, Fakti.ua, 2013. szeptember 3.