Vang Csi-san
Vang Csi-san () (Csingtao (), 1948. július 1. –) kínai politikus, közgazdász.[1]
| Vang Csi-san () | |
 | |
| A Kínai Népköztársaság miniszterelnök-helyettese | |
| Hivatali idő 2008. március – 2013. március | |
| Peking polgármestere | |
| Hivatali idő 2004 – 2008 | |
| Született | 1948. július 1. (75 éves) Csingtao (), Santung (), Kína, |
| Párt | Kínai Kommunista Párt |
| Házastársa | Yao Mingshan |
| Foglalkozás | történész közgazdász |
| Iskolái | Északnyugati Egyetem |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vang Csi-san () témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
A Santung () tartománybeli Csingtaóban () született, de a Sanhszi () tartományban lévő Tiencsenben () nőt fel, ahol az apja középkáder volt. A középiskola elvégzése után, a kulturális forradalom idején vidéki átnevelő munkára küldték. A Hszianban () lévő Északnyugati Egyetemen szerzett történészdiplomát (1976), majd egy ideig a helyi múzeumban dolgozott tárlatvezetőként.[2] A néhai alelnök, Jao Ji-lin () lányát vette feleségül.[3]
Miután beletanult a közgazdaságba, 1994-ben az egyik legnagyobb kínai pénzintézet, az Építőipari Bank vezére lett, és az amerikai Morgan Stanley-vel együttműködve létrehozta az ázsiai ország első befektetési bankját.[2] Hajnan tartomány () párttitkára volt, majd 2004 és 2008 között Peking polgármestere, és betöltötte a 2008-as nyári olimpia szervezőbizottságának elnöki tisztét. 2008 és 2013 között a pénzpolitikáért és a külkereskedelemért felelős miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett.[3] 2012 novemberében a Kínai Kommunista Párt (KKP) központi bizottsága (KB) beválasztotta a héttagú állandó bizottságába (ÁB),[4] valamint a korrupcióellenes harcot irányító Központi Fegyelmi Bizottság élére,[5] ahonnan 2017-ben – életkora miatt a pártból való nyugdíjazása után – kikerült.[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ figyelo.hu: Hosszú menetelés a minőség felé – 2012. október 25.
- ↑ a b c Kontúr. Vang Csi-san, Kína tűzoltója. In.: HVG. XXXX. évf., 2018/10. (2017.) szám, 35. oldal, ISSN 1217-9647
- ↑ a b Nagy Gábor: A hetek. In.: HVG. 2012/47. sz., 27. p. – 2012. november 24.
- ↑ Kína hét új fővezére URL hozzáférés – 2013. május 25.
- ↑ EU-Kína: az éhes teve és a sárkány URL hozzáférés – 2013. május 25.