Varró Dezső

Varró Dezső (Kolozsvár, 1907. június 29. – Dés, 1982. április 11.) erdélyi magyar költő.

Varró Dezső
Élete
Született	1907. június 29. Kolozsvár
Elhunyt	1982. április 11. (74 évesen) Dés
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers
A Wikimédia Commons tartalmaz Varró Dezső témájú médiaállományokat.

Életútja

Középiskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban kezdte, a dési gimnáziumban és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban folytatta és a budapesti Berzsenyi Dániel reálgimnáziumban végezte (1927). Lelkészi képesítését a kolozsvári Református Teológián szerezte (1932), utána a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészetet hallgatott (1934–37). Először segédlelkész volt Szamosújváron (1938–41), majd Désen (1941–47), rendes lelkész Radák­szinyén (1947–50), majd Kozárvá­ron, nyugdíjazásáig (1970).

Munkássága

Első verseit Áprily Lajos bátorítására az Enyedi Újságban közölte 1925-ben. Az Ifjú Erdély szerkesztőbizottságának tagja (1928–32), az Erdélyi Fiatalok főmunkatársa. Versei, könyvkritikái ezenkívül a Brassói Lapok, Ellenzék, Erdélyi Helikon, Erdélyi Szemle, A Hírnök, Keleti Újság, Egyházi Közélet, Szamosmente, Szamosvölgyi Napló, illetve a Nyugat, Pesti Napló, Pesti Hírlap hasábjain; a második világháború után három verse s halála után egy versösszeállítása Lászlóffy Aladár bevezetőjével az Utunkban (1982/17), majd a Helikonban (1990/39) jelent meg. Huber András a Szamos menti irodalmi értékeket számba vevő könyvében rövid portré kíséretében hét versét közölte újra. Elment c. versét a költő Móricz Zsigmond fogadott leányának, Erzsikének ajánlotta, aki egy ideig menyasszonya volt.

Azok közé a költők közé tartozott, akik az erdélyi irodalom új nemzedékének igéivel csoportosan az Új arcvonal (Kolozsvár, 1931), majd az Új erdélyi antológia (Kolozsvár, 1937) c. kötetekben keresték a maguk helyét. Az előbbi kötetről írva Reményik Sándor azok között emeli ki nevét, aki „valóban »utánpótlás« és nekünk beteljesedő drága reménységünk”. Az 1930-as évek végén, a Szamosmente című lap által szervezett irodalmi esteken Désen többször is fellépett Bartalis János, Ligeti Ernő és Walter Gyula társaságában. De ott találjuk a Termés tömörülésében is az 1940-es évek első felében. Visszahúzódó természete miatt azonban költői beérése későn következett be, akkor, amikor a politikai viszonyok miatt az ő költészetére már „nem volt igény”, s így első és egyetlen önálló kötete is csak idős korában, mintegy jóvátétel gyanánt látott napvilágot.

Művei

• Gyilkos tavasz. Versek (Abafáy Gusztáv bevezetőjével, Kolozsvár, 1970)

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  

További információk

• Reményik Sándor: Új arcvonal. Erdélyi Helikon, 1932/1. Újraközölve: Reményik Sándor: Kézszorítás. Kolozsvár–Budapest, 2007. 485.
• Szemlér Ferenc: Az erdélyi irodalom jövője. Válasz Schöpflin Aladárnak. Nyugat, 1934. július 16.
• Dsida Jenő: Új arcvonal. Erdélyi Fiatalok, 1932/5.
• Dsida Jenő: Lesz-e irodalmi utánpótlás Erdélyben? Pásztortűz, 1934/16. 322.
• Szentimrei Jenő: Fiatalok antológiája. Korunk, 1938. 370.
• Lászlóffy Aladár: Varró Dezső is elment. Utunk, 1982/17.
• Lászlóffy Aladár: Késői jubileum. Irodalomtörténetünk raktárpolcai. Helikon 1990/39.
• Huber András: Varró Dezső. In: Akikhez a múzsák bekopogtak
• Szamosvölgyi írástudók. Kolozsvár, 2004. 156–163.