Varró Ilona

(1933-1993) erdélyi magyar novellista, szerkesztő

Varró Ilona (írói álneve: Balog Anna; Marosvásárhely, 1933. november 6.Marosvásárhely, 1993. január 16.) erdélyi magyar novellista, szerkesztő, Székely János felesége.

Varró Ilona
Élete
Született1933. november 6.
Marosvásárhely
Elhunyt1993. január 16. (59 évesen)
Marosvásárhely
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)novella

Életpályája szerkesztés

Középiskolai tanulmányait szülőváro­sában végezte, 1955-ben magyar nyelv- és irodalom szakos diplomát szerzett a Bolyai Tudományegyetemen. 1953–54-ben a Dolgozó Nőnek, 1955–56-ban az Utunknak, 1956–58 között az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó marosvásárhelyi szerkesztőségének belső munkatársa. 1961–68 között ugyanott középiskolai tanár. 1968-ban rövid ideig a Hargita szerkesztője, majd korrektor az Új Életnél.

Első írásait (három versét) a budapesti Jó Pajtás közölte még tízéves korában (1943). Novellái, cikkei, könyvbírálatai 1951-től jelentek meg az Utunk, Igaz Szó, Hargita, Dolgozó Nő, Új Élet, Vörös Zászló, Tanügyi Újság, Igazság, Jóbarát, Előre hasábjain. 1968-ban szerepel a Megtalált világ című irodalmi antológiában. Hagyományos szerkezetű novelláiban, karcolataiban elbeszélő szólamának szenvedélyes, személyes jegyei a legfeltűnőbbek, jóllehet a személyesség és a mindennapi élet „női” kellékei csak nyersanyagot szolgáltatnak a minden női elfogultságtól mentes elemzés számára. Novelláinak tárgya a női szerep csapdáinak rendszere, amelyet több változatban is bemutat. Szereplői, helyzetei ugyanis egyetlen, archetipikus értékű figurának és alapképletnek a variánsai. A fő csapdát Éltető József szerint az önmegvalósítás, az autonómia férfiasnak tekintett értékeiről való önkéntes, de egyben manipulált társadalmi visszajelzésekkel egyengetett lemondás jelenti. Több írása a női klausztrofóbiát elemzi szenvedélyes tárgyilagossággal.

Szerkesztésében jelentek meg 1956–58 között Bözödi György, Gagyi László, Sipos Domokos elbeszéléskötetei, később bevezető tanulmánnyal látta el Kaffka Margit Levelek a zárdából (Bukarest, 1970), Hangyaboly (Bukarest, 1975) és Színek és évek (Bukarest, 1978) c. regényeit, Móricz Zsigmond Árvácska (Bukarest, 1974) és Légy jó mindhalálig (Bukarest, 1972 és 1989) című regényeit.

Kötetei szerkesztés

  • Szolgálat (Huszár Sándor előszavával, Bukarest, 1966. Forrás)
  • Változatok (elbeszélések, Bukarest, 1969)
  • A hollandi doboz (elbeszélések, Kolozsvár, 1979)

Díjak, elismerések szerkesztés

  • 1979-ben elnyerte a Marosvásárhelyi Írók Egyesületének díját.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Szőcs István: A szemrehányás költészete. Utunk, 1966/48.
  • Kovács János: Női próza a Forrásban. Előre, 1967. január 19.
  • Metz Katalin: Lélektani naturalizmus vagy kóros magamutogatás? Korunk, 1967/2.
  • Huszár Sándor: Ki mutogatja magát és miért? Utunk, 1967/11.
  • Kántor Lajos: Előítéletek és esztétikum. Igaz Szó, 1967/5.
  • Tóth Béla: Romániai magyar elbeszélők. Alföld 1967/7.
  • Marosi Péter: Próba – nem próbálkozás. Utunk, 1968/44.
  • Sőni Pál: Varró Ilona változatai. Utunk, 1969/29.
  • Molnos Lajos: Egy írói pálya keresztmetszete. Utunk, 1980/40.
  • Éltető József: A hollandi doboz fedele. Igaz Szó, 1981/3.
  • Nagy Pál: Öt perc pihenő. Utunk, 1983/45.
  • Marosi Barna: Búcsú Varró Ilonától. Látó 1993/2.
  • Mózes Attila: A hollandi doboz. Varró Ilona halálára. Helikon, 1993/3.
  • Demeter József: Záporok zenéje. In memoriam Varró Ilona. Havi Magyar Fórum 1994/9.