Venyera–11
A Venyera–11 (cirill betűkkel: Венера–11) szovjet űrszonda, melyet a Venyera-programban indítottak. Az NPO Lavocskin vállalat tervezte és építette meg.
| Venyera–11 | |
 | |
| A Venyera–11 leszállóegysége | |
| Ország | Szovjetunió |
| Küldetés típusa | leszállás |
| Küldetés | |
| Célégitest | Vénusz |
| Indítás dátuma | 1978. szeptember 9. |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér |
| Hordozórakéta | Proton hordozórakéta |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–11 témájú médiaállományokat. | |
Küldetés szerkesztés
1978. szeptember 9-én a bajkonuri űrrepülőtér egy Proton hordozórakéta segítségével, három nappal előbb indították a Vénusz további kutatására, mint a Venyera–12-t. A Vénusz közelében kettévált, a szállító/keringő egység mesterséges holddá vált, segítve az adattovábbítást, műszereinek segítségével a Vénusz környezetének vizsgálatát. A leszállóegység megkezdte tudományos munkáját.
Jellemzői szerkesztés
Méretét, szerkezetét és feladatát tekintve megegyezik a Venyera–12-vel. Külső felépítése, műszerezettsége azonos a Venyera–9-cel. Tömege a kedvezőbb indítási ablak miatt 800 kilogrammal kevesebb, 4200 kilogramm. Műszerezettségét az elődökhöz képest továbbfejlesztették. A gamma-detektort szovjet–francia együttműködésben készítették. A leszállóegység hétféle műszert szállított. Simán elérte a felszínt, másfél órán át közvetítette méréseinek adatait.
Források szerkesztés
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
