Venyera–12
A Venyera–12 (oroszul: Венера–12) egy szovjet űrszonda, amelyet a Venyera-programban indítottak.
| Venyera–12 | |
 | |
| Ország | Szovjetunió |
| Űrügynökség | A Szovjetunió Tudományos Akadémiája |
| Küldetés típusa | leszállás |
| Küldetés | |
| Célégitest | Vénusz |
| Indítás dátuma | 1978. szeptember 12. |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér, 81/24 indítóállás |
| Hordozórakéta | Proton-K |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–12 témájú médiaállományokat. | |
Küldetés szerkesztés
1978. szeptember 12-én a Bajkonuri űrrepülőtérről, Proton hordozórakéta segítségével, három nappal később indították a Vénusz további kutatására, mint a Venyera–11-et. A Vénusz közelében kettévált, a szállító/keringő egység mesterséges holddá vált, segítve az adattovábbítást, műszereinek segítségével a Vénusz környezetének vizsgálatát. A leszállóegység megkezdte tudományos munkáját.
Jellemzői szerkesztés
Méretét, szerkezetét és feladatát tekintve megegyezik a Venyera–11-gyel. Külső felépítése, műszerezettsége azonos a Venyera–10-zel. Tömege a kedvezőbb indítási ablak miatt 800 kilogrammal kevesebb, 4200 kilogramm. Műszerezettségét az elődökhöz képest továbbfejlesztették, hangérzékelőkkel látták el, hogy a feltételezett villámlásokat kísérő hangjelenségeket rögzíteni tudják. A kísérlet jól sikerült, az űrszonda valóban észlelt elektromos kisüléseket a légkörben. A leszállóegység hétféle műszert szállított. Simán elérte a felszínt, két órán át közvetítette méréseinek adatait.
Források szerkesztés
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
