Veress Sándor (mérnök)
Veress Sándor (Sarkad, 1828. december 3. – Bukarest, 1884. október 27.) magyar mérnök, utazó, író. Részt vett az 1848–49-es szabadságharcban, ennek leverése után emigrációba kényszerült, több országot bejárt, majd végül Bukarestben telepedett le. A tudományos földmérés és a romániai vasútépítés úttörője, nevéhez fűződik az első romániai vasútvonal megépítése. Sarkad város díszpolgára, a Román Korona-rend érdemfokozat tulajdonosa, a román-magyar barátság szószólója.
| Veress Sándor | |
 | |
| Született | 1828. december 3.[1] Sarkad |
| Elhunyt | 1884. október 27. (55 évesen)[1] Bukarest |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | |
| Szülei | Veress Ferenc |
| Foglalkozása | vasúti mérnök |
| Iskolái | Debreceni Református Kollégium ( – 1840-es évek) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Veress Sándor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
1828-ban született Sarkadon, református lelkész fiaként. Elemi iskoláit Sarkadon és Békésen végezte, majd a debreceni kollégiumban jogot tanult, de még tanulmányai befejezése előtt, 1848-ban csatlakozott a szabadságharchoz. Petőfi Sándor személyes barátja volt. Bem József bihari zászlóaljában honvédként szolgált, majd a szabadságharc leverése után emigrációba kényszerült. Várnán szabóinasként, Konstantinápolyban bútorkereskedőként dolgozott, harcolt a krími háborúban, bejárta Kis-Ázsiát, majd az akkor török fennhatóság alatt álló Dobrudzsában gazdálkodott. 1858-ban Kossuth Lajost követve Párizsba majd Londonba is eljutott, ahol mérnöki diplomát szerzett. 1859-ben az osztrák–francia háborúban az itáliai légió kapitánya volt. 1859 novemberében Bukarestben telepedett le, ahol mérnökként dolgozott élete végéig. Sírja a Giulești úti református temetőben van.
Munkássága szerkesztés
Veress Sándor mérnökként és földmérőként több román nemesi családnak, sőt még a királynak is dolgozott. Ő tervezte az első romániai vasútvonalat (Bukarest–Gyurgyevó), melyet 1869. szeptember 7-én adtak át. Az ő vezetésével épült 1872–1875 között a Pitești–Varcsaró vonal, mely bekapcsolta Romániát az európai vasúthálózatba. Életművét 1881-ben I. Károly román király a Román Korona-rend (Coroana României) érdemfokozattal jutalmazta.
Számos könyvet és tanulmányt írt; beszámolt a szabadságharc utáni keleti magyar emigrációról, tudományos és történelmi cikkeket közölt. A romániai magyar református egyház főgondnoka, a Bukaresti Magyar Társulat tiszteletbeli elnöke volt, részt vett a Bukaresti Magyar Közlöny szerkesztésében, támogatta a bukaresti magyar oktatást.
Művei szerkesztés
- A magyar emigratio a keleten I–II. kötet, Budapest: Athenaeum (1878)
- Románia története (részlet), kéziratban fennmaradt mű
Családja szerkesztés
Apja Veress Ferenc sarkadi református lelkész (1791–1849). Öccse Veress Ferenc agronómus (1830–1894), fiai Veress Endre történész (1868–1953) és Veress Ferenc orvos (1877–1962), unokája Veress Ferenc orvos (1907–1989).
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Zákonyi Botond: Nemzetiségek a múlt századi Romániában: Bevezetés Veress Sándor írásához. Regio, VIII. évf. 2. sz. (1997) ISSN 0865-557X
- Bencze Mihály: Veress Sándor honvédtiszt és Bukarest. Bukaresti Magyar Élet, 3. sz. (2015) arch Hozzáférés: 2017. január 14.
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16689.htm, Veress Sándor, 2017. október 9.