Wikipédia

Vomitoxin

Vomitoxin
Más nevek
dezoxinivalenol (DON)
vomitoxin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 51481-10-8
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C15H20O6
Moláris tömeg 296,32 g/mol
Olvadáspont 152 °C[1]
Veszélyek
MSDS External MSDS
EU osztályozás Mérgező (T)[2]
R mondatok R25[2]
S mondatok S36/37/39, S45[2]
LD50 46 mg/kg (egér, szájon át)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A vomitoxin, más néven a dezoxinivalenol (DON) egy B típusú trichotecén, egy epoxi terpenoid. Ez a mikotoxin túlnyomó részt olyan gabonákban fordul elő, mint a búza, az árpa, a zab, a rozs és a kukorica. Rizsben, cirokban és tritikáléban ritkábban található meg. A vomitoxin jelenlétét leginkább a Fusarium graminearum (Gibberella zeae) és a Fusarium culmorum gombák jelenlétével kapcsolják össze. Mindkettő fontos, növényeket megtámadó patogén, melyek közül a fuzárium következtében kiég a búza felső része, a Gibberella esetében pedig elkezd rothadni a kukorica kalásza. Kimutatták, hogy közvetlen kapcsolat van a kalász fuzáriumos kiégése és a vomitoxin mért szintje között. A fuzáriumos kalászkiégést nagyban befolyásolja a virágzás időpontja és a záporok ideje. Ez sokkal jobban hat rá, mint a záporban leesett csapadék mennyisége. Mindezen felül a fuzárium és a vomitoxin jelenlétére nagyban hat a termesztett fajták fuzáriumra való fogékonysága, valamint hogy régebben milyen művelést alkalmaztak, a földművelési gyakorlat és a gombaölőszer alkalmazása.[3]

A Fusarium graminearum legjobban 25 Celsius-fokon és 0,88-os vízaktivitási szint fölött szaporodik el. A Fusarium culmorum legjobban 21 fokos környezetben 0,87-os vízaktivitás fölött fejti ki hatását. A két faj földrajzi elterjedését leginkább a hőmérséklet határozza meg. Az F. graminearum a szokásosabb fajta, s leginkább a melegebb égtájakon található meg. A vomitoxin mind az embereknél, mind pedig az állatoknál okozhat gombák által terjesztett mérgezést.

Más, gabonákban és a takarmányban előforduló trichotocén mikotoxinokkal összehasonlítva a vomitoxin enyhének mondható. A csökkent élelembevitel és az ezzel együtt járó teljesítménycsökkenés az egyetlen, a haszonállatoknál érzékelhető hatása a vomitoxinnak. A vomitoxinra ezt a válaszreakciót a szervezet a központi idegrendszeren keresztül adja. A vomitoxin a mikotoxinok trichotecén csoportjába tartozik, melynek tagjai erős fehérje gátló hatásúak. A fehérjeszintézis megakadása miatt az agy növeli a triptofán nevű aminosav felvételét, s ennek következtében fokozódik a szerotonin szintézise. Úgy gondolják, a DON és más trichotocén anyagok a megnövekedett szerotoninszinten keresztül felelősek az anorexia kialakulásáért. Az is szerepet játszhat a csökkent élelembevitelben, hogy a vomitoxin irritálja a táplálkozási és emésztő szervrendszert.

  • Emberi élelmiszerek: A vomitoxin nem annyira ismert karcinogén, mint az aflatoxin. Nagy mennyiségben kell vomitoxinnal szennyezett gabonát fogyasztani ahhoz, hogy embereknél halált okozzon. Amerikában az élelmiszerek legfeljebb 1 ppm mennyiségben tartalmazhatnak vomitoxint.
  • Háziállatok: A kutyáknak és macskáknak szánt gabona fő- vagy melléktermék legmagasabb megengedett vomitoxintartalma 5 ppm.
  • Haszonállatok: A haszonállatoknál a vomitoxin következtében csökken az étvágy és csökken a testsúly, ha a vomitoxin-tartalom meghaladja az előírt mennyiséget. Baromfiknál, kérődző marháknál ez 10 ppm. A fejős teheneknél ez a korlát 2 ppm.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Vomitoxin (ChemIDplus)
  2. ↑ a b c Biztonsági adatlap (Sigma-Aldrich)
  3. ↑ Beyer M, Klix MB, Klink H, Verreet J-A (2006): Quantifying the effects of previous crop, tillage, cultivar and triazole fungicides on the deoxynivalenol content of wheat grain – a review. Journal of Plant Diseases and Protection 113: 241–246. [1]

Külső hivatkozások szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vomitoxin&oldid=25386760”