Vuhani csata
A vuhan ()i csata a második kínai–japán háború egyik összecsapása volt 1938. június 11. - október 27. között. A csata Hupej () tartomány székhelyének, Vuhan ()nak a birtoklásáért zajlott. A kínai Nemzeti Forradalmi Hadsereg több mint egy millió katonát mozgósított a város védelmére, akik személyesen Csang Kaj-sek () parancsnoksága alatt küzdöttek a japán császári hadsereg ellen. A közel négy és fél hónapig tartó ütközetben azonban a kínaiak elvesztették Vuhan ()t, de a várostól nyugatra huzamosabb időre megállították a japán előnyomulást.
| Vuhani () csata | |||
 | |||
| Kínai géppuskafészek | |||
| Konfliktus | második kínai–japán háború | ||
| Időpont | 1938. június 11. – október 27. | ||
| Helyszín | Vuhan (), Hupej () tartomány | ||
| Eredmény | japán hadászati győzelem, stratégiai kínai győzelem. | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Vuhani () csata
Pozíció Kína térképén
| |||
 é. sz. 30° 34′ 00″, k. h. 114° 16′ 01″Koordináták: é. sz. 30° 34′ 00″, k. h. 114° 16′ 01″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vuhani () csata témájú médiaállományokat. | |||
Előzmények szerkesztés
A második kínai-japán háború 1937-es kitörését követően a japán csapatok gyors ütemben nyomultak előre Kína területén. Alig egy hónap leforgása alatt elesett Peking és Tiencsin (), melynek következtében a teljes Kínai-alföld rövidesen a japánok kezére került. November végén japán megszállás alá került Sanghaj (), majd decemberben, egy rövid ostrom után, a főváros, Nanking () is, a kínai kormány kénytelen volt Csungking ()ba menekülni.
Nanking () eleste után az ottani ipari létesítmények többségét a Jangce és Han folyók egybefolyásánál fekvő Vuhan ()ba menekítették át, mely egyúttal a térség fontos vasúti csomópontjának is számított. Ennek következtében a Nemzeti Forradalmi Hadsereg hadvezetése számára a város megvédése prioritást élvezett, de az a japán haditervekben is kiemelt szerepet kapott, ugyanis a japán hadvezetés ennek bevételétől remélte a kínai ellenállás letörését.
A csata szerkesztés
A japán szárazföldi csapatok Vuhan () elleni invázióját egy közel egy hónapig tartó légi hadjárat előzte meg, ezeknek a támadásoknak a zömét azonban a kínai légierő - a szovjet önkéntes légi hadosztály segítségével - sikeresen visszaverte. Június 11-én a szárazföldi csapatok is támadásba lendültek és már 13-án bevették a Vuhan ()hoz közeli Ancsing () várost. Ezzel párhuzamosan a japán 11. hadsereg csapatainak zöme a Jangce déli folyása mentén próbált előrenyomulni a város irányába, július 23-án elérve Csiucsiang ()ot. A kínai csapatok megkísérelték a város bevételének megakadályozását, de már július 26-án kénytelenek voltak a város feladására.
A Jangce folyótól északra a japán 6. hadosztály a Taj-tó térségében lépett támadásba, augusztus elejére elfoglalva a teljes Anhuj () területét, október 24-én már Hankou térségében jártak.
Október elejére, a japán előrenyomulás következtében bezárult az ostromgyűrű Vuhan () körül. A kibontakozó ostromban egyes források szerint a japánok mérges gázt is bevetettek a város védői ellen.[1] A kínai csapatok október végéig folytatták az ellenállást, mikor azonban október 26-án elesett Hankou és Hanjang () is, október 27-én feladták a várost és visszavonultak a Hsziusuj ()-folyó mögé, ahol feltartóztatták a japán előrenyomulást.
Következmények szerkesztés
A vuhan ()i csatában részt vevő japán csapatok súlyos, 30%-os veszteséget szenvedtek, melynek következtében Kína középső területein jelentős mértékben lelassult a japán előrenyomulás, majd 1939 októberében Csangsa () térségében teljesen meg is állt, és a japán hadvezetés csak 1944-ben tudott a frontszakaszon újabb áttörést elérni.
A csata következményeként a japán hadvezetés kénytelen volt a Kvantung-hadsereg hét hadosztályát Kínába küldeni, ezáltal csökkentve a szovjet határ térségében állomásozó japán csapatok számát (mely fontos következményekkel bírt a szovjet–japán határkonfliktusok idején).
Források szerkesztés
- Stephen R. MacKinnon: Wuhan 1938: War, Refugees, and the Making of Modern China. Berkeley, University of California Press, 2008.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Archivált másolat. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 21.)