Vuktil
Vuktil (oroszul: Вуктыл) város Oroszországban, Komiföldön, az azonos nevű önkormányzati járás székhelye.
| Vuktil (Вуктыл) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Komiföld | ||
| Rang | város | ||
| Városi jogokat kapott | 1984 | ||
| Irányítószám | 169570 | ||
| Körzethívószám | 82146 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 10 017 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Elhelyezkedése | |||
.svg)
 Vuktil
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 63° 52′, k. h. 57° 19′Koordináták: é. sz. 63° 52′, k. h. 57° 19′ | |||
Vuktil
Pozíció Komiföld térképén
| |||
| Vuktil weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vuktil témájú médiaállományokat. | |||
Lakossága: 12 356 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Fekvése, éghajlata szerkesztés
Az Urál előhegyeiben, Sziktivkartól 575 km-re északkeletre, a Pecsora jobb partján fekszik, a Vuktil folyó torkolata közelében.
Az 1979–2004 között mért adatok szerint a levegő évi középhőmérséklete: -1,3 °C. A januári középhőmérséklet -17,9 °C, a júliusi 16,2 °C. Az 1979 és 2006 közötti időszakban mért legalacsonyabb hőmérséklet –50,1 °C (1986. december), a legmagasabb 34,2 °C (1990. július).[3]
Története, gazdasága szerkesztés
Az azonos nevű földgázlelőhely központja, a földgáz kitermelésére alapozva jött létre. A területen 1962-ben kezdték mélyíteni az első fúrást, és 1964 őszén tört fel először földgáz.
A várost hivatalosan 1966 decemberében jegyezték be, még településként, és a közeli Vuktil folyóról nevezték. A folyónév egy ősi finnugor охт, ухт (kb. jelentése 'folyó, mellékág') alakból keletkezett. Vuktil 1975-ben járási székhely lett, 1984 óta város.
A kitermelt földgázzal onnan indul ki délnyugat felé a Szijanyije szevera ('északi fény') elnevezésű, Vuktil–Uhta–Torzsok távolsági földgázvezeték. Építését 1967-ben kezdték meg Uhta felé és nagyrészt néptelen, nyaranta kiterjedt mocsarakkal borított területen végezték.
A két várost közút köti össze (nem aszfaltozott), de a Pecsorán át nincs híd (2014-ben), csak komp átkelőhely. Távolsága Uhtától közúton (Nyizsnyij Ogyeszen át) 210 km, légvonalban 181 km.[4]
Népesség szerkesztés
- 1959-ben 100 lakosa volt.
- 1979-ben 16 767 lakosa volt.
- 1989-ben 19 330 lakosa volt.
- 2002-ben 14 472 lakosa volt.
- 2010-ben 12 356 lakosa volt, melynek 76,2%-a orosz, 8,8%-a ukrán, 6%-a komi, 1,9%-a tatár, 1,4%-a csuvas és 1,4%-a fehérorosz.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 4.)
- ↑ Vuktil éghajlata (orosz nyelven). Komiföld meteorológiai intézete. [2015. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 24.)
- ↑ Rassztojanyije Vuktil-Uhta (orosz nyelven). Avtodispetcher.ru. (Hozzáférés: 2014. november 24.)
Források szerkesztés
- Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
- Priroda i isztorija Komi (orosz nyelven). Leonyid Tomov. (Hozzáférés: 2014. december 16.)
- szerk.: A. I. Turkin: Toponyimicseszkij szlovar Komi ASZSZR (orosz nyelven). Sziktivkar: Komi Könyvkiadó (1986)
- Vuktil (orosz nyelven). Mojgorod.ru. (Hozzáférés: 2014. december 17.)