Wangen im Allgäu
Wangen im Allgäu város Németországban, azon belül Baden-Württembergben, a Ravensburg járás második legnépesebb települése. Lakosainak száma 27 411 fő (2022. december 31.).[1] Wangen im Allgäu Hergatz, Achberg, Argenbühl, Kißlegg, Vogt, Amtzell, Neukirch, Weißensberg és Hergensweiler községekkel határos.
| Wangen im Allgäu | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Németország | ||
| Tartomány | Baden-Württemberg | ||
| Járás | Ravensburg járás | ||
| Székhelye | Wangen im Allgäu | ||
| Alapítás éve | 1286 | ||
| Polgármester | Michael Lang | ||
| Irányítószám | 88239 | ||
| Körzethívószám | 07522 | ||
| Rendszám |
| ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 27 411 fő (2022. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 270,62 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 556 m | ||
| Terület | 101,29 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
 | |||
 é. sz. 47° 41′ 09″, k. h. 9° 50′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 09″, k. h. 9° 50′ 03″ | |||
 Wangen im Allgäu
Pozíció Baden-Württemberg térképén
| |||
 | |||
| Elhelyezkedése Ravensburg járás térképén | |||
| Wangen im Allgäu weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wangen im Allgäu témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Városrészei szerkesztés
A következő településeket csatolták hozzá Wangen im Allgäu városához:
 Deuchelried |
 Karsee |
 Leupolz |
 Neuravensburg |
 Niederwangen |
 Schomburg |
|---|
Fekvése szerkesztés
Wangen a Nyugat-Allgäui-Alpok peremén, a Felső-Argen északi partján található, egy enyhén kiemelkedő drumlin tetején 556 méteres tengerszint feletti magasságban.[2] Az Alsó-Argen Wangen északnyugati részén folyik, és a Felső-Argenbe a várostól délnyugatra, a városközponttól körülbelül 9 km-re torkollik bele. A mai Wangent jelentős történelmi városközpontja mellett számos fiatalabb és modernebb településrész jellemzi.
Története szerkesztés
A kora középkori település szerkesztés
Wangen előde valószínűleg egy alemann vagy frank településként jött létre, amelyet akkor alapítottak, amikor I. Klodvig frank király 496 körül leigázta az alemannokat . A helyet 815-ben a Sankt Gallen-i kolostor egyik dokumentumában említik először Wangun néven, amely az ógermán Wang, azaz rét, mező szóalakból származik. Ekkor a szabad alemann Hadubert egy gazdaságot és egy erdőt ajándékozott a frank császári kolostornak. Hatzenweiler falut Haddinwilare néven említik először 770-ben, amikor Hadupert, akinek a kapcsolata a 815-től származó adománylevél Hadubertjével nem világos, és édesanyja, Teotrada Hatzenweiler elhagyta a Sankt Gallen-i kolostort.[3] A 10. században a kolostor birtokai adományok, vásárlások és cserék révén nagymértékben kibővültek, és ezek kezelésére a 12. században Wangenben kolóniát létesítettek, amelyhez egy majorság is tartozott; hogy ezek a gazdaságok meddig léteztek együtt, nem ismert. A 13. századtól az elöljáró hivatala (magister operum) volt, aki az építkezések felügyeletéért felelt és átvette a Maier feladatait.[4]
1123-ban Manegold von Böttstein-Mammern apát építtette fel Praßberg várát, amellyel Sankt Gallen hatalmat kívánta megszilárdítani a Boden-tótól északra fekvő területek felett, amelyeket Heinrich von Twiel ellenapát korábban meg akart szerezni magának.[5]
Az apát valószínűleg a 12. század második felében piacot építtetett a Niederdorfon kívül, amely körül szabad kereskedők és iparosok telepedtek le, és ezzel a későbbi Oberstadt központját képezte, amelyet a 13. századig kapukkal, falakkal, sánccal és árokkal vettek körbe.
Nem ismert, hogy pontosan mikor épült az első templom a mai Szent Márton, Gallus és Magnus katolikus plébániatemplom helyén, de a 8. század legeleje és a 820 közötti időszakot feltételezik. Először 1182-ben említenek egy dokumentumban egy új plébános, Walter megválasztása alkalmából.[6]
A kolostor világi bírója a középkorban a Stauf-ház tagjaiból került ki. A városfal gyűrűje valószínűleg az 1210-1230 közötti időszakban épült, létezése a 13. század közepétől bizonyított. A hat-nyolc méter magas és egy méter vastag falakat a tetejükön gyilokjárattal látták el. Megépült a négy városkapu, név szerint a Pfaffentor (Ratloch), a Sweglartor (Lindauer Tor), a Kimpflertor (Ravensburger Tor) és a Schmiedgassertor (Leutkircher Tor, amelyet 1842 körül lebontottak).
II. Frigyes német-római császár egy 1217-es oklevélben megállapította, hogy Wangen védnöksége örökre királyi kézben marad. Ekkor Wangennek nyilvánvalóan már városi jogai voltak. Az 1241. évi császári adónyilvántartás szerint a város éves adója a királynak 10 márka ezüst volt, viszonyításképpen a legnagyobb befizetőnek, Frankfurt am Mainnak huszonötször annyit kellett ekkor fizetnie.[7] 1241-ben a Reichsvogtei (községi bíró) tisztséget IV. Konrád alatt Rudolf von Tannenak zálogba adták, majd 1267-ben, az interregnum időszakában Berchtold von Falkenstein sankt-galleni apátnak adták zálogba, amit a helyi polgárok nem fogadtak el ellentmondás nélkül.
A szabad császári város szerkesztés
1281. október 15-től IV. Habsburg Rudolf uralkodása alatt Wangen ismét királyi uralom alatt állt, 1286. január 10-én pedig császári város státuszba emelték.[8] A város címerében megtalálható Hohenstaufen-sas és a frank birodalom liliom szimbóluma ezt a kiváltságot jelképezi.
A Ravensburg, Lindau, Leutkirch és Isny felé vezető utak Wangenben találkoztak. A fejlődő távolsági kereskedelem az Alpokban kezdetben a Große Ravensburger Handelsgesellschaft, később a Welserek és a Fuggerek révén elősegítette a város fejlődését a késő középkorban. 1400 körül nem volt lehetséges a további fejlesztés a meglévő határokon belül. Ezért a városfal és azArgen közötti, mezőgazdaságban használt különleges területet, amelyet Baindnak neveztek, fallal kerítették kötbe, ebből jött létre az Alsóváros (Unterstadt).
A céhek már a 14. században nagy befolyásra tettek szert a császári városon belül. Különösen a kaszák és vászontermékek gyártása és exportja biztosította a tekintélyes külkereskedelem egyensúlyát. Fénykorában a város jelentős földterületet szerzett a városfalakon kívül, amely elérte a Boden-tó partját, így állandó és fenntartható jövedelmet biztosított a település számára a kereskedelem ingadozásaitól függetlenül.
Wangen 1349-ben csatlakozott a Sváb Városok Szövetségéhez (Schwäbischen Städtebund), és 1362-ben a Tengeri Városok Ligájához (Seebund) is, amely a városok Szövetségének 1379-es feloszlatása után is fennmaradt. 1389 júliusában Johannes II von Waldburg sikertelenül próbálta meg elfoglalni a várost. A támadás emlékére és köszönetként, hogy megmenekült a veszélyektől, 1803-ig minden évben január 1-jén körmenetet tartottak a város körül. A 15. században Wangen számos más háborúban és viszályban vett részt a Seebundoldalán, így az appenzelli háborúban (1401–1404) és a városok IV. Frigyes osztrák herceg (1415) és Ulrich von Württemberg gróf (1449) elleni hadjáratában.
A Seebund szövetségét 1470-ben megújították, de már 1477-ben egy szerződés értelmében Wangen Sankt Gallen uralma alá került. III. Frigyes császár birodalmi átokkal való fenyegetése miatt azonban Wangennek 1488-ban fel kellett mondania a szövetséget Sankt Gallennel, és csatlakoznia kellett az 1534-ig fennálló Sváb Szövetséghez.
A kora újkori város szerkesztés
1552-ben V. Károly császár feloszlatta a céheket, és új tanács- és udvari alkotmányt adott a városnak, amellyel a teljes hatalmat a város patríciusai kapták meg.
A harmincéves háborúban Wangen 1622-től a csapatmozgásoktól és a billegő helyzettől szenvedett, 1628-tól pedig a pestisjárvány is kitört. 1631 után több svéd portyázást követően, a lakosság többsége ideiglenesen Bregenzbe menekült. Miután a svédek 1634-ben kivonultak a területről, a pestis 1635-ben és 1636-ban sok áldozatot szedett. 1646-ban és 1647-ben ismét harcok és fosztogatások dúltak Wangenben.
A 18. század végéig (részben a birodalom végéig, 1806-ig) a mai város több kerülete Felső-Ausztriához tartozott (Landvogtei Schwaben, Grafschaft Montfort). A 18. századig az 1973-ban Wangenhez csatolt Neuravensburg volt a Sankt Gallen-i kolostor minden Bodeni-tótól északra található birtokának közigazgatási székhelye.[9]
A 19. századtól napjainkig szerkesztés
A napóleoni háborúk idején az ún. Mediatisierung során Wangen 1803-ban elvesztette szabad császári város státuszát, és kezdetben a Bajor Választófejedelemség részévé vált. A Bajor Királyság és a Württembergi Királyság között kötött 1810. évi határkiigazítási szerződés után Wangen lett az azonos nevű württembergi Oberamt székhelye.
1880-ban a kißleggi vasútvonal megépítésével és az állomás megnyitásával Wangen csatlakozott a württembergi vasúthálózathoz.
Az 1930-as évek elején a választási eredmények szerint Wangen a katolikus Centrumpárt fellegvára volt. Az 1932-ben 95%-kal újraválasztott polgármester, Fritz Geray és az Argen-Bote napilap ellenezték a helyi NSDAP-csoport zsidó lakosság ellen irányuló, az 1920-as évek végétől nyilvánosan megjelenő propagandáját.[10] Ezen ellenállással szemben a náci hatalomátvétel után a nemzetiszocialistáknak sikerült 1933-ban átvenniük a polgármesteri hivatalt és a helyi tanács többségét, és a napi sajtót is ellenőrzésük alá vonták. Az ellenzékieket a heubergi koncentrációs táborba szállították. Wangen zsidó lakossága, amely 1933-ban 11-14 főből állt, az azt követő években 2 fő kivételével mind emigrált, egészen az 1938-as novemberi pogromokig.
A település hivatalos nevét 1936-ban változtatták meg a Wangen im Allgäu formára, amely a mai napig a város hivatalos megnevezése maradt.
1944 novemberében egy wangeni Volkssturm zászlóaljat állítottak fel. 1945 áprilisában elrendelték, hogy működjenek együtt a Wehrmacht egységeivel, hogy megvédjék az Alsó-Argen menti területet a központtól északnyugatra. 1945 áprilisában a württembergi Reichsstatthalter, Wilhelm Murr, valamint az NSDAP, az SS és a Gestapo más magas tisztviselői és kíséretük, akik a közeledő front elől menekültek, Wangenben és környékén lévő városnegyedekbe költöztek. Jelenlétüket annak tulajdonítják, hogy a Volkssturm és a Wehrmacht annak ellenére, hogy felismerték a katonai helyzet kilátástalanságát, és Hermann Röger körzeti adminisztrátor kifejezett kérése ellenére előkészítették a védelmet és több hidat is felrobbantottak, de néhány híd felrobbantását még meg tudták akadályozni. Április 28-án a legtöbb náci funkcionárius elmenekült a városból, majd másnap vasárnap a délnyugatra fekvő niederwangeni francia csapatok telefonon felhívták a wangeni városházát, és kérték a város megadását. A helyi Wehrmacht-parancsnok ennek eleget tett, és a települést harc nélkül adták át még ugyanazon a napon.[11]
A mai közigazgatási terület az 1970-es évek elején jött létre. 1972. február 1-jén csatolták Wangenhez Deuchelried, Niederwangen és Schomburg településeket, ezeket követte május 1-jén Karsee és Neuravensburg.[12] Bő egy évvel később, 1973. június 1-jén Leupolz csatlakozásával nyerte el a város a mai formáját.[12]
Népesség szerkesztés
A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:
| Lakosok száma | 1485 | 21 060 | 22 529 | 23 158 | 23 353 | 25 147 | 25 859 | 27 108 | 26 398 | 27 411 |
| 1808 | 1966 | 1972 | 1979 | 1986 | 1991 | 1998 | 2005 | 2012 | 2022 |
Nevezetességei szerkesztés
Szent Márton, Gál és Magnus plébániatemplom szerkesztés
A Szent Márton plébániatemplom (teljes nevén Stadtpfarrkirche St. Martin, Gallus und Magnus) a város egyik legrégebbi műemléke. A helyén már a 8. században állt egy kisebb templom, amely az évszázadok során számos bővítésen és felújításon esett át. A templomtorony szabálytalan román stílusú faragott kövekből épül fel a egészen a harangokig. A középső hajó keleti oromfala szintén a román építészeti stílus jegyeit hordozza magán.
Nem ismert, hogy pontosan mikor épült az első templom a mai plébániatemplom helyén, de a 8. század legeleje és 820 közötti időszakot feltételezik.A templom plébánosát először 1182-ben említették meg egy dokumentumban. A torony és a hajó keleti fala a 12. század végén és a 13. század elején, a gótikus kórus 1386-ból származik.[6] Az utolsó nagyobb felújítás a 14. század végén kezdődött, és a nyugati kapu feletti felirat tanúsága szerint 1486-ban készült el, végső formája egy háromhajós, oszlopos bazilikális elrendezés. Ennek során gótikus stílusban építették át a templomot. 1684 és 1687 között barokk stílusban alakították át.[13] Egy villámcsapást követően 1739-ben a korábbi magas, csúcsos toronysisakot egy ún. walesi csuklyás kialakításúra cserélték. 1862 novemberében Ludwig Mittermaier neogótikus kórusablakait építették be, amelyek Joseph Anton von Gegenbaur és Franz Lott ajándékai voltak. 1898-1901-ben a templomot neogótikus belső berendezéssel látták el. A belső teret Gebhard Fugel késő historikus falfestményei díszítik. 1952-ben eltávolították a további festményeket, 1960-ban átépítették Mittermaier kórusablakait, így azok nem maradtak fenn az utókor számára.[14]
A város erődítései szerkesztés
Wangen városa komoly erődítésekkel rendelkezett a középkorban, melynek leglátványosabb elemei a kapuk voltak. Ezekből három maradt fenn mind a mai napig: a Martinstor, a Frauentor és a Pfaffentor, a másik kettőt lebontották a 19. században.
Az Argen köveiből és téglából készült ötszintes Martinstor, más néven Lindauer Tor első említése 1347-ből származik, és délnyugatra zárja a Paradiesstrassét az óvárosban.[15] A kapu átjárójában gótikus festmények maradványai láthatóak. 1608-ban nyerte el jelenlegi formáját egy felújítással, ekkor megemelték és Johann Andreas Rauchkifestette. A ma is látható festmények August és Josef Braun 1924-ből származó munkái. A freskókon Szent Márton, Ulrich Rösch Sankt Gallen-i és Rupert Neß ottobeureni apát látható, valamint a Sankt Gallen-i kolostornak, Wangen városának, a Bajor Királyságnak és a Württembergi Királyságnak a címere. Fölötte vakablakos árkádok húzódnak festett órákkal (egy-egy mindkét oldalon) és egy az óváros felé néző napóra. A visszahúzott sátortetőt kovácsoltvas vízköpők díszítik.[16]
Az ötemeletes, tömör téglából épült Frauentor, más néven Ravensburger Tor a Herrenstrasse és az óváros északi végénél található. A torony elődje valószínűleg már a 12. században is állhatott, a mostani épület nagyobb része a 14. században épült, és szintén 1608-ban nyerte el mai formáját. 1589-ben Ulrich Wagener, 1611-ben Johann Andreas Rauch festette ki. A mai freskók Toni Schönecker 1950-es alkotásai. A boltíves, keresztboltozatos kapujárat felett címerdomborművek találhatók az óváros felé néző oldalon, a felső emeletek párkányokkal tagolt falfestményén Szűz Mária látható a kis Jézussal középen, baloldalon II. Frigyes császár alakja, jobbra pedig I. Ferdinánd császáré, aki 1563-ban meglátogatta a várost. A negyedik és az ötödik emelet sarkai lépcsőházként is funkcionálnak, a foltívekben elhelyezett óra és a napóra is a város oldalán helyezkedik el. A tetőt egyszerű rézkupola zárja le, a sarkok saját kupolával és kovácsoltvas vízköpőkkel rendelkeznek.[17]
Közélet szerkesztés
Városi tanács szerkesztés
A jelenlegi városi tanács a 2019. május 26-án megtartott választásokat követően jött létre. A legnagyobb koalícióval a CDU rendelkezik, ám az előző választáshoz képest mintegy 10 százalékot gyengültek, míg a legnagyobb erősödést a Zöldek érték el.[18]
Polgármesterek szerkesztés
|
|
Híres szülöttek szerkesztés
- Ivana Rudelić (1992–), labdarúgó
- Isabella Schmid (1993–), labdarúgó
- Melanie Leupolz (1994–), labdarúgó
- Janik Haberer (1994–), labdarúgó
- Sonja Giraud (1995–), labdarúgó
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
További információk szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2022 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2023. szeptember 21. (Hozzáférés: 2023. október 7.)
- ↑ AllgäuDeutschl, Wangen im Allgäu KontaktdatenWangen im Allgäu AnschriftMarktplatz 188239 Wangen im; Wangen im AllgäuWangen im Allgäu: Wangen im Allgäu, Ravensburg, Baden-Württemberg, Deutschland - Städte und Dörfer der Welt (német nyelven). de.db-city.com. (Hozzáférés: 2021. július 22.)
- ↑ Jensch, Rainer. Stadtchronik Wangen im Allgäu. Lindenberg im Allgäu: Kunstverlag Josef Fink, 39. o.
- ↑ Jensch, Rainer. Stadtchronik Wangen im Allgäu.. Lindenberg im Allgäu: Kunstverlag Josef Fink, 44. o. (2015)
- ↑ Dieter Buck: Burgen und Ruinen im Allgäu 33 Ausflüge auf den Spuren der Ritter. 2002. ISBN 978-3-8062-1602-8 Hozzáférés: 2021. július 26.
- ↑ a b Kirchengeschichtliches St.Martin : Katholische Kirche Wangen im Allgäu (német nyelven). www.katholische-kirche-wangen.de. (Hozzáférés: 2021. augusztus 7.)
- ↑ Reichssteuermatrikel 1241. www.koeblergerhard.de. (Hozzáférés: 2021. augusztus 7.)
- ↑ Im Blickpunkt: Die Stadt Wangen im Allgäu. www.statistik-bw.de. (Hozzáférés: 2021. augusztus 8.)
- ↑ Neuravensburg (német nyelven). hls-dhs-dss.ch. (Hozzáférés: 2021. augusztus 14.)
- ↑ memoria et conscientia: Die Absetzung des Wangener Oberbürgermeister Fritz Geray. web.archive.org, 2020. december 3. [2020. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
- ↑ An einem Sonntag war in Wangen der Krieg vorbei (német nyelven). Schwäbische. (Hozzáférés: 2021. augusztus 31.)
- ↑ a b Historisches Gemeindeverzeichnis für die Bundesrepublik Deutschland : Namens-, Grenz- und Schlüsselnummernänderungen bei Gemeinden, Kreisen und Regierungsbezirken vom 27.5.1970 bis 31.12.1982. Germany. Statistisches Bundesamt. 1983. ISBN 3-17-003263-1 Hozzáférés: 2021. szeptember 1.
- ↑ Wangen im Allgäu | Kirche St. Martin, Gallus und Magnus (de-DE nyelven). sanktgallus.net. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
- ↑ Wertvolle Fenster aus Wangen sind verschollen (német nyelven). Schwäbische. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
- ↑ Martinstor in Wangen im Allgäu. www.alleburgen.de. (Hozzáférés: 2021. szeptember 28.)
- ↑ Martins- oder Lindauer Tor in Wangen im Allgäu | Oberschwabens Sehenswürdigkeiten (de-DE nyelven), 2018. október 18. (Hozzáférés: 2021. szeptember 28.)
- ↑ Drei Türme von Wangen | Oberschwabens Sehenswürdigkeiten (de-DE nyelven), 2019. május 18. (Hozzáférés: 2021. október 2.)
- ↑ Stadt Wangen im Allgäu, Ergebnis Gemeinderatswahl 2019, abgerufen am 28. Mai 2019
- ↑ Oberbürgermeister Lang für dritte Amtszeit wiedergewählt (német nyelven). Schwäbische. (Hozzáférés: 2021. július 22.)[halott link]
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Wangen im Allgäu című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
