Wein Dezső

(1873–1944) magyar tornász, fogorvos

Wein Dezső, 1943-tól Bory Dezső (Budapest, 1873. január 19. – Budapest, 1944. június 5.)[4] fogorvos, tornász olimpikon, Wein Margit opera-énekesnő és Wein Manó orvos testvére.

Wein Dezső
Az 1896-os magyar olimpiai résztvevők csoportképén Wein Dezső jobb oldalon ül
Az 1896-os magyar olimpiai résztvevők csoportképén Wein Dezső jobb oldalon ül
SzületettWein Dezső Antal
1873. január 19.
Budapest
Elhunyt1944. június 5. (71 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaBecker Hildegard
(h. 1899–1920)
Szmik Mária
(h. 1922–1944)
SzüleiWein János
Foglalkozása
  • szertornász
  • fogorvos
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1897)
SírhelyeFarkasréti temető (C-388. fülke)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Apja Wein János, a Fővárosi Vízművek első igazgatója, anyja Maderspach Antónia. Tornaversenyt nyert 1894-ben. Részt vett az 1896. évi nyári olimpiai játékokon. Gyűrű, lóugrás, korlát és nyújtó számokban is versenyzett, de nem ért el dobogós helyezést. A torna mellett a természetjárás magyarországi képviselője is volt, valamint a hazai sísport megteremtésében[5] is nagy szerepe volt.

Főbb művei szerkesztés

  • Kirándulás a Strázsára (Turisták L., 1891)
  • Hogyan ápolja a tornász kezeit? (Tornaügy, 1895)
  • Nemzeti kultúránk és testi nevelés (Budapest, 1906)
  • A gyermek testi nevelése a családban (Budapest, 1908)
  • A regionär anesthesia szerepe a stomatologiában (Budapest, 1909)
  • Az álkapocssérülések gyógyítása (Budapest, 1941)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
  2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. Halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 1386/1944. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. május 1.)
  5. Wein Aladár önéletrajzából: "Már mint gyerek megtanultam sízni, ha nem is szépen, de biztosan, mert a Budai Torna Egylet tagjai Dezső nagybátyám vezetésével 1894-ben Késmárkon voltak tornaünnepélyen és ők hozták magukkal az első valódi norvég sífelszereléseket. Nem tudták azonban megfelelően használni és ott hagyták nálunk. Így lettem én talán az első sízője a Szepességnek, mert Guhr Miska bácsi csak pár évvel később jutott el Norvégiába." forrás

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés