Weltner Jakab

Weltner Jakab (Budapest, 1873. december 6. – Budapest, 1936. április 18.) szociáldemokrata politikus, újságíró, politikai író, országgyűlési képviselő.

Weltner Jakab
Vajda M. Pál felvétele (1913)
Született	1873. december 6. Budapest
Elhunyt	1936. április 18. (62 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	politikus, politikai író, újságíró, országgyűlési képviselő
Tisztsége	a Magyar Nemzeti Tanács tagja (1918–1919) magyarországi parlamenti képviselő (1931 – 1936. április 18.)
Sírhelye	Kozma utcai izraelita temető (1A-1-3)
A Wikimédia Commons tartalmaz Weltner Jakab témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Édesapja, Weltner Samu izraelita vallású vasúti hivatalnok korai halála miatt árvaházban nevelkedett. Édesanyja Reinitz Emma. A polgári iskola két osztályának elvégzése után asztalos szakmát tanult. 1894-ben belépett az asztalosok szakegyletébe, majd aktív részt vállalt a famunkások szervezésében, és bekapcsolódott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) titkárságának munkájába is. 1896–1898 között Ausztriában, illetve Németországban dolgozott, ahol kapcsolatba került az ottani szociáldemokrata szervezetekkel. Állandóan képezte magát. Szocialista a bécsi Ringen lett, ahol szemtanúja volt a bécsi munkásság kibontakozó politikai küzdelmeinek.

1896-tól tagja az MSZDP ellenőrző bizottságának. 1898 tavaszán Münchenből hazahívták és Garami Ernővel együtt a párt vezetőségébe kooptálták. A párt szervezési munkájával bízták meg mint titkárt. Ezt a tisztséget 1905-ig töltötte be, de továbbra is a vezetőség tagja maradt, s meghatározó szerepet játszott a szociáldemokrácia gyakorlati politikájának alakításában. Elsősorban a szervezkedés, az agitáció, az újságírás és a lapszerkesztés terén hasznosította a hazai és a nemzetközi munkásmozgalomban szerzett tapasztalatait.

Népgyűlések, értekezletek állandó szereplője volt. Tárgyszerű mondanivalója, gondolatgazdagsága, szellemes előadása élményszerűvé avatták szónoklatait. Brosúrákat, tanulmányokat írt, majd a Népszava állandó cikkírója lett. Évekig a Famunkások Szaklapja szerkesztője, majd 1918 novemberétől a Népszava felelős szerkesztője lett. Tanulmányokat, elemzéseket készített a szociálpolitikáról. Alapelve volt, hogy a munkásoknak a munkások nyelvén kell írni. Védelmezte és terjesztette Ady Endre költészetét, a modern magyar művészetet.

Politikai-agitációs tevékenységéért kétszer került a váci fogházba, ahol rengeteget olvasott, s így könnyen kielégíthette széles körű érdeklődését. A börtönt sok elvtársához hasonlóan „egyetemnek” tekintette. Különös jelentőséget tulajdonított a demokratikus szabadságjogokért folytatott küzdelemnek és a különböző szociálpolitikai kérdéseknek.

Második feleségével, Fazekas Máriával és lányaikkal 1917-ben

1904. július 7-én Budapesten elvette Haber Katalint, Haber Móric és Goldstein Betti lányát. Néhány év múltán elváltak. 1907. március 16-án feleségül vette Fazekas Máriát, Fazekas Julianna lányát.

Az első világháború idején fokozatosan a pacifista álláspontot tette magáévá. Részt vállalt az MSZDP békeakcióinak kezdeményezésében, 1917. május 29–30-án a magyar delegáció tagjaként, egyebek mellett Garami Ernő, Buchinger Manó és Kunfi Zsigmond társaságában részt vett a stockholmi nemzetközi szocialista békekonferencián. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején a Magyar Nemzeti Tanács tagja. A forradalom, a tömeghangulat, a külföldi események hatására átmenetileg eljutott a kommunistákkal való együttműködés helyesléséhez. 1919. március 21-én a két munkáspárt egyesítését deklaráló, a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltását előkészítő Egységokmány egyik aláírója. A proletárdiktatúra alatt állami funkciót, népbiztosságot nem vállalt ugyan, de az általa betöltött számos tisztség, testületi tagság alapján a Tanácsköztársaság vezető személyiségei közé sorolható. Ellátta a reggeli hivatalos lap, a Népszava felelős szerkesztői teendőit, és az újságíró-szakszervezet elnöke lett. Úgy vélekedett, hogy a munkásság vezetői az adott kritikus hangulatban nem vonulhatnak passzivitásba. 1919. május 2-án a Tanácsköztársaság válságos pillanatában csatlakozott a mozgósítás ügyéhez. A Népszava hasábjain ugyanakkor keményen bírálta a diktatúra túlkapásait: „A burzsoáziát, mint osztályt, le kell verni kíméletlenül, de a leghatározottabban elítélem azokat, akik egyesek ellen követnek el erőszakot. A forradalomnak és a forradalmi érzésnek használnak, ha barbárság nélkül emberségesen járnak el.”

A válságos júliusi hetekben a Forradalmi Kormányzótanács megbízásából tárgyalt az antant megbízottaival. A Népszava irányítójaként a forradalom bukása után menekülnie kellett: „Szerkesztő úr, Jakab,/ Kitörjük a nyakad...” - énekelték róla Horthy fehérterrorista különítményesei. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsben telepedett le, ahol néhány hónapos USA-beli, majd csehszlovákiai tartózkodásától eltekintve közel öt esztendőt töltött el. Egyetlen politikai csoporthoz sem csatlakozott, polgári életvitelre rendezkedett be, s nyilvánosan nem emelt szót a szociáldemokráciát ért kormányzati atrocitások ellen sem.

1924-ben, az amnesztiarendelet kibocsátását követően, az elsők között térhetett vissza Magyarországra. Hazaérkezése után bekapcsolódott a Népszava szerkesztőségi munkájába. A diktatúra alatti tevékenységéért bűnvádi eljárás indult ellene, de 1929-ben kormányzói kegyelemben részesült. Az 1931. évi országgyűlési választások eredményeként parlamenti képviselő lett, s mandátumát az 1935-ös választásokon is sikerült megtartania. Még 1931-ben hivatalosan is átvette a Népszava felelős szerkesztői posztját, kisebb megszakításokkal élete végéig a lap élén maradt, széles körű publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Lefordította Karl Marx és Karl Kautsky egy-egy munkáját.

Rengeteg újságcikke, füzete mellett emlékiratait is közreadta, ám a pártpolitika formálásának második vonalába került.

Hasnyálmirigyrákban hunyt el 1936. április 18-án.

Művei

• Mit mond János gazda a szociáldemokratákról. Írták német eredeti után Baron Ede, Weltner Jakab; Népszava, Bp., 1899 (Munkás-könyvtár)
• Tíz év a szervezkedésről (Bp., 1901)
• A kisgyermekek megrontói és a törvény előtti egyenlőség Weltner Jakab beszéde, az 1902. július hó 27-én tartott népgyűlésen; Népszava, Bp., 1902
• A katonai javaslatok, az ellenzék, a klerikalizmus. Két beszéd. Tartották: Weltner és Bokányi 1903. március 22-én Budapesten, a Szabadságtéren; Népszava, Bp., 1903
• Garbai Sándor–Weltner Jakab: A nemzeti uralom vívmányai. Népbutítás. A sajtószabadság letiprása. A fogyasztási adók felemelése; Világosság Ny., Bp., 1906
• A földalatti Magyarország Weltner Jakab beszéde 1909. január 21-én; Népszava, Bp., 1909
• A Tisza-kormány szociálpolitikája. Bihari szociálpolitika. Weltner Jakab beszéde a Szociáldemokrata Párt 1913. évi október hó 19, 20. és 21. napjain megtartott XX. pártgyűlésen; Népszava, Bp., 1913
• Famunkások zsebnaptára az 1913. évre (szerk., Bp., 1913)
• A gazdasági harc. Be a szakszervezetbe; Népszava, Bp., 1914
• A Németbirodalom; Népszava, Bp., 1915 (A háborús nagyhatalmak)
• Hazugságok és jelszavak; Népszava-Könyvkereskedés, Bp., 1917 (Szocialista agitációs iratok)
• A Szociáldemokrata Párt és a béke; Népszava, Bp., 1918 (Munkáskönyvtár)
• "Milljók egy miatt". Emlékek; szerzői, Bp., 1927
• Forradalom, bolsevizmus, emigráció; szerzői, Bp., 1929
• Weltner Jakab–Buchinger Manó: Kapitalizmus, fasizmus, szocializmus; Esztergályos János, Bp., 1933 (Szociáldemokrata füzetek)

Irodalom

• Mónus Illés: A párt mindenese (Szocializmus, 1936)
• -ó: Weltner Jakab (Századunk, 1936)
• Révész Mihály: Weltner Jakab (Bp., 1936)
• Révész Mihály: Weltner Jakab könyve. (Nyugat, 1928. 2. sz.)
• Varsányi Erika: Weltner Jakab életútja. (Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1988)
• E. Fehér Pál: A Népszava és a magyar szociáldemokrácia. (Töredékek az újság históriájából) In: Németh Péter (főszerk.): A 130 éves Népszava. Töredékek a 130 éves Népszava históriájából.
• Varga Lajos (szerk.): A magyar szociáldemokrácia kézikönyve. (Napvilág Kiadó, Bp., 1999)