Winchelsea-i csata
A winchelsea-i tengeri csatát, francia nevén Les Espagnols sur Mer (Spanyolok a tengeren) az angolok és a kasztíliaiak vívták a százéves háborúban, 1350. augusztus 29-én. Az ütközetet az angolok nyerték.
| Winchelsea-i csata | |||
 | |||
| Az ütközet korabeli ábrázolása | |||
| Konfliktus | Százéves háború | ||
| Időpont | 1350. augusztus 29. | ||
| Helyszín | Winchelsea, Anglia | ||
| Eredmény | Angol győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| Veszteségek | |||
| Térkép | |||
 Winchelsea-i csata
Pozíció Anglia térképén
| |||
 é. sz. 50° 52′ 48″, k. h. 0° 48′ 36″Koordináták: é. sz. 50° 52′ 48″, k. h. 0° 48′ 36″ | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Előzmények szerkesztés
1345-ben III. Eduárd angol király felmondta a két évvel korábban kötött békeszerződést Franciaországgal, és tavasszal csapatokat küldött a Csatorna túlsó oldalára. Az angolok Gascogne-ban, Bretagne-ban és Normandiában támadták a franciákat. Számos várost elfoglaltak és kifosztottak, valamint feldúlták a vidéket. 1346-ban újabb angol kontingens szállt partra, és folytatta a hadakozást.[1]
III. Eduárd Párizs közelébe jutott, de kimerült katonáival nem vállalta a város ostromát, és továbbindult észak felé. A francia sereg 1346. augusztus 26-án csatára kényszerítette Crécy-en-Ponthieu közelében. Az elbizakodott francia nehézlovasság több hullámban támadta az angol állásokat, de a hosszúíjjal felszerelt angol íjászok megállították őket. A crécyi csatában a régi harcmodorban támadó franciák súlyos vereséget szenvedtek az új taktikát alkalmazó angoloktól. A tízezernél több francia halott között 1500 arisztokrata és lovag volt.[2]
Eduárd a tengerpart felé fordult, és szeptember 4-én elérte Calais-t, amely mindössze néhány kilométerre volt a flamand határtól és a legközelebb esett Angliához a nagy kikötők közül. A várat nem lehetett ostrommal bevenni, ezért az angol király úgy döntött, hogy kiéhezteti a védőket. Calais 1347 augusztus elején adta meg magát.[3][4][5] VI. Kelemen pápa közbenjárására a franciák és az angolok 1347 szeptemberében ismét békét kötöttek.[6]
A csata szerkesztés
Az angol hódítással egy időben a franciákkal szövetséges vagy zsoldjukban álló hajók, elsősorban kasztíliai gályák rendszeresen támadták az angol kereskedőket. 1350-ben a Carlos de la Cerda által irányított kasztíliai flotta elfoglalt több angol hajót, majd a tengerészeket a vízbe vetette. Augusztus elején Eduárd híreket kapott arról, hogy negyven kasztíliai hajó gyűlt össze Sluys közelében, és úgy döntött, megtámadja őket.[7]
Az angol flotta Winchelsea-nél gyülekezett. Az ötven hajó a király koggéja, a Thomas vezetésével augusztus 28-án bontott vitorlát. A hajó fedélzetén volt az uralkodó tízéves fia, Genti János és John Chandos is. Jean Froissart krónikájában kitér arra, hogy az angolok jó hangulatban készülődtek az összecsapásra. A király arra utasította zenészeit, hogy játsszák el azt a „német táncot”, amelyet John Chandos ismertetett meg vele korábban.[8][9] Másnap megpillantották a kasztíliai hajókat, amelyek elmenekülhettek volna, de Carlos de la Cerda vállalta az ütközetet.[7]
A kasztíliai gályák kifejezetten harci célra épültek, míg az angol koggék kereskedőhajók voltak, amelyeket palánkokkal erősítették meg, amikor hadi célokra „besorozták” őket. A gályák magasabbak és gyorsabbak voltak a koggéknál, képesek voltak felöklelni őket. A hajók egy részén lőfegyverek voltak. Ezeken kívül a kasztíliaiak nagyméretű számszeríjakat és hajítógépeket is használtak. A csata során a hajók megpróbáltak egymás mellé kerülni, megcsáklyázni a másikat. Ha ez sikerült, a páncélosok, az íjászok támogatásával, elözönlötték az ellenséges fedélzetet, és kézitusában megtisztították a védőktől.[9]
Az ütközetben egy kasztíliai hajó belerohant a Thomasba, amely süllyedni kezdett, de az angoloknak sikerült átkelniük a gályára, és elfoglalták. Hasonlóan járt Eduárd walesi herceg hajója is, de ő nem tudott katonáival átkelni a támadó egységre. A Fekete Herceg életét Grosmont Henrik, Lancaster grófjának hajója mentette meg. Az angol La Salle du Roi-t megcsáklyázták a kasztíliaiak, de egy Hannekin nevű tengerész átugrott a hajóra, és elvágta a fővitorla felhúzó kötelét. A lezuhanó vitorla sokakat maga alá temetett és megsebesített.[9]
A csatának a sötétség vetett véget. A kasztíliaiak 14-20 hajót, az angolok legalább két egységet vesztettek. Sok volt a halálos áldozat, az angolok az elfoglalt hajókról a vízbe vetették az életben maradt kasztíliaiakat.[7]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Desmond Seward 50-51. oldal
- ↑ Desmond Seward 60-67. oldal
- ↑ Molly M. Madden 5-6. oldal
- ↑ April Munday
- ↑ Desmond Seward 69-70. oldal
- ↑ Desmond Seward 71. oldal
- ↑ a b c Susan Abernethy
- ↑ Stephen Cooper 37. oldal
- ↑ a b c Warfare History
Források szerkesztés
- ↑ April Munday: April Munday. The Siege of Calais and the Mercy of Edward III. A Writer’s Perspective (2016). Hozzáférés ideje: 2019. április 28.
- ↑ Desmond Seward: Desmond Seward. The Hundred Years War: The English in France, 1337-1453. Atheneum (1978). ISBN 01402 83617. Hozzáférés ideje: 2019. március 26.
- ↑ Mollie M. Madden: Mollie M. Madden. The Black Prince at War: the anatomy of a Chevauchée. University of Minnesota (2014). Hozzáférés ideje: 2019. március 10.
- ↑ Susan Abernethy: Susan Abernethy. The Battle of Winchelsea. The Freelance History Writer. Hozzáférés ideje: 2019. április 29.
- ↑ Warfare History: Battle of Winchelsea 1350: The Great Anglo-Spanish Naval Battle of the Hundred Years’ Wars. Warfare History (2013). Hozzáférés ideje: 2019. április 29.
- ↑ Stephen Cooper: Stephen Cooper. Sir John Chandos The Perfect Knight [archivált változat]. Chivalry and War (2011). Hozzáférés ideje: 2019. március 21. [archiválás ideje: 2013. július 26.]
Kapcsolódó szócikk szerkesztés
