Zajszennyezés
A zaj szintjét egy bizonyos (A) egyenértékhez képest mérik, számbeli értéke a decibel. A zajterhelési határérték 65 decibel, mely felett már zajszennyezésről beszélünk.
Ha két azonos értékű forrást üzemeltetünk, a források zajerőssége nem kétszereződik meg, ily módon nem is csökken. (Például két 60 decibeles zajerősség esetén az eredmény nem 120 lesz, hanem 63). A mérések azt bizonyítják, hogy a 0 decibeles szint nem létezik, hiszen még egy csendes erdőben is körülbelül 20 decibeles a zajerősség.
Élettani tulajdonságai szerkesztés
Az emberi fájdalomküszöb 140 decibelnél van, magasabb értékű zaj már halláskárosodást okozhat, ezen kívül agyi- és idegrendszeri károkat is. Nem csak egyszeri magas szintű behatás okozhat károkat, hanem a zajszennyezett környezetben való hosszú távú tartózkodás. Egyes vélemények szerint Budapest a harmadik legzajosabb város Európában, ahol több millió embert fenyeget a zajártalom. Kutatások erősítik meg a feltételezést miszerint a tartós zajártalom felelős az időskori halláskárosodásért, és 8-10 évvel rövidülő élettartamért.
A zajszennyezés egyre nagyobb méreteket ölt, egyre több a zaj káros hatásai miatt kialakuló betegség és nem csak a munkahelyeken. Mára mindennapossá vált a nagyvárosokban élő hétköznapi emberek nagyothallása és a zajhatások miatt kialakuló fizikai fájdalom. A zaj élettani hatásai:
Egy átlagos, egészséges fül a 20-20000 Hz tartományban érzékeli a hangokat. A hétköznapi társalgás 500-2000 Hz intervallum közé esik. A zaj hatása az átlagos emberi szervezetre:
- 30 dB-től pszichés
- 65 dB-től vegetatív problémák
- 90 dB-től károsodnak a hallószervek
- 120 dB fizikai fájdalmat okoz
- 160 dB-nél átszakad a dobhártya
- 175 dB-t nem éljük túl
A zaj tulajdonságai szerkesztés
A zajszennyezés hatása az állatvilágra szerkesztés
A városi zaj az énekesmadarak territórium foglaló és párcsalogató tevékenységeit nagymértékben degradálja. Néhány faj képtelen túlharsogni a városi zajokat, vannak akik egyszerűen leszoknak a fajra jellemző időszakban történő dalolásról, néhányuk más időszakot választ.
Az óceánban élő emlősök tájékozódása is romlott a közlekedés és a radarok használata miatt. Az akusztikus szmog megnövekedése miatt a cetek nehezebben tudnak kommunikálni egymással (a kékbálnák akusztikus buborékjának hatótávolsága a tizedére csökkent). Akárcsak a madaraknál, náluk is nehezebbé vált a párkeresés, sőt a táplálékszerzés is.
Lásd még szerkesztés
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- Zavart méhek, megszeppent madarak Archiválva 2010. október 8-i dátummal a Wayback Machine-ben