Zohor
Zohor (szlovákul Zohor) egy község Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Malackai járásban.
| Zohor (Zohor) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Pozsonyi | ||
| Járás | Malackai | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1314 | ||
| Polgármester | Martin Zálesňák | ||
| Irányítószám | 900 51 | ||
| Körzethívószám | 02 | ||
| Forgalmi rendszám | MA | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3448 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 152 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 146 m | ||
| Terület | 21,13 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 19′ 02″, k. h. 16° 58′ 59″Koordináták: é. sz. 48° 19′ 02″, k. h. 16° 58′ 59″ | |||
| Zohor weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zohor témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Fekvése szerkesztés
Pozsonytól 24 km-re északnyugatra fekszik.
Története szerkesztés
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a neolitikumban is éltek emberek, a vonaldíszes kultúra településének nyomait találták itt meg. Határa a továbbiakban is folyamatosan lakott volt. A bronzkor teljes időszakából is kerültek elő településnyomok és temetők maradványai. Az 1950-es években egy római-kori (talán kvád) hamvasztásos temetőrészletet találtak. A legnevezetesebb lelet egy gazdag germán főúri sír volt. Ehhez hasonlót találtak 2010-ben is.[2]
A település első írásos említése 1314-ben "Sahur" néven történt, amikor Károly Róbert Telesprun lovagnak adta szolgálataiért. Az egyházi vizitáció szerint plébániáját 1397-ben alapították. A 16. század közepén az akkori borostyánkői uradalom területén fekvő faluba horvát telepesek érkeztek. Iskolája 1687-óta működik, tanítói között volt Jozef Zellinger, az első szlovák-magyar szótár szerzője. A 18. században lakói főként kender termesztéssel és kereskedelemmel foglalkoztak. Kereskedőik Magyarország más részein kívül Ausztriába, Morvaországba is eljutottak. Mások seprűkötéssel, halászattal foglalkoztak. A 19. századtól elindult az intenzív zöldségtermesztés, különösen a hagyma termesztése. Ez a jellegzetesség a mai napig fennmaradt. A község első pecsétje 1827-ből származik. 1828-ban 220 házában 1593 lakos élt. 1831-ben súlyos kolerajárvány pusztított, hat hét alatt 232 lakos halt meg. 1832-ben az áldozatok emlékére, Szent Rozália tiszteletére kápolnát emeltek. 1850-ben a falu plébánosa volt Ipolyi Arnold, a későbbi besztercebányai majd nagyváradi püspök. 1881-ben tűzvész pusztított a faluban, melynek nagyobb része leégett. A tűzvész 1882-ben is megismétlődött. 1891-ben a község bekapcsolódott az országos vasúti hálózatba a Dévényújfalu-Jókút vonalon.
Vályi András szerint "ZOHOR. Tót falu Pozsony Várm. földes Ura Gr. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Stomfához 1/2 mértföldnyire; síkos határja 2 nyomásbéli, rozsot, árpát, és káposztát terem, szőleje nints, réttye, erdeje, és folyó vize van, piatza Pozsonyban."[3]
Fényes Elek szerint "Zohor, Poson m. tót falu, ut. p. Stomfához észak-nyugotra 1 órányi távolságra. Lakja 1719 kath., 14 zsidó lak. Van kath. paroch. temploma, erdeje, jó káposztája, halastava; két nyomásban homokos szántóföldje, két vizimalma. F. u. gr. Pálffy Leopold."[4]
Pozsony vármegye monográfiája szerint "Zohor, morvavölgyi tót nagyközség, 474 házzal és 2590 róm. kath. vallású lakossal. Minden jel arra mutat, hogy XVI. századbeli telepítés, melynek első nyomára csak az 1553-ik portális összeírásban találunk, a mikor Serédy Gáspárnak itt 34 portája adózik. 1782-ben Pálffy Lipót gróf volt a földesura. Később a Pálffy-Daun család birokába került és 1868-ban ettől vette meg Károlyi Alajos gróf, kinek fia ma is bírja. Régi temploma elpusztult és helyébe 1898-ban az új templom épült. Az egyház a XVII. századból származó remekmívű, aranyhimzésű misemondó ruhát őriz. A községben van posta, távíró és vasúti állomás. Ide tartoznak Macsejkovich és Ondrejka puszták és Gerandik major."[5]
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. A falu könyvtárát 1929-ben alapították. 1931-ben megjelent az első elektromos világítás. 1934-ben az új iskolaépületet Andrej Hlinka szentelte fel.
Népessége szerkesztés
1910-ben 2829, túlnyomóan szlovák lakosa volt.
2001-ben 3069 lakosából 3010 szlovák volt.
2011-ben 3214 lakosából 3082 szlovák.
Neves személyek szerkesztés
- Itt született 1862-ben Zelliger Vilmos bölcseleti doktor, katolikus segédlelkész, plébános.
- Itt született 1863-ban Zelliger Alajos nagyszombati érsekhelynöki titkár, kanonok, szentszéki jegyző és levéltárnok.
- Itt született 1865-ben Zelliger Arnold igazgató, tanító.
- Itt született 1680-ban Kubovics Pál esztergomi kanonok, oronti prépost.
- Itt szolgált Boskovich János kanonok.
- Itt szolgált Ipolyi Arnold püspök.
- Itt szolgált Mednyánszky Sándor Cézár római katolikus lelkész, az 1848–49-es szabadságharcban tábori főlelkész.
- Itt szolgált Zelliger József tanítóképző intézeti igazgató-tanár.
Nevezetességei szerkesztés
- Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1893-ban, a régebbi templom alapjain épült.
Közlekedés szerkesztés
Vasúti szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Kristian Elschek 2013: Zohor - Ein neues Fürstengrab der "Lübsow-Gruppe" und Brandgräber mit Edelmetallbeigaben aus Zohor (Westslowakei). In: Hardt, M. - Heinrich-Tamáska, O. (Hrsg.): Macht des Goldes, Gold der Macht. Weinstadt, 91-124.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.
Források szerkesztés
- Elschek, K. 2021: Ein isoliertes Körpergrab aus dem 1. Jh. n. Chr. vom germanischen Fürstensitz in Zohor, Westslowakei. Slovenská archeológia - Supplementum 2.
- Boris Stoklas 2017: Dve nové rímske koloniálne mince z juhozápadného Slovenska. Denarius 6, 8-20.
- Elschek, K. 2016: Neue römische Funde vom germanischen Fürstensitz in Zohor, Westslowakei. In: Archäologie zwischen Römern und Barbaren. Bonn, 261-269.
- Mackovičová, M. - Kimlička, M. - Zálesňáková, Ľ. 2014 (zost.): Zohor
- Elschek, K. 2014: Zohor v dobe rímskej. In: Balázs Komoróczy (ed.): Sociální diferenciace barbarských komunit ve světle nových hrobových sídlištních a sběrových nálezů. Brno
- Elschek, K. 2013: Zohor – Ein neues Fürstengrab der „Lübsow-Gruppe“ und Brandgräber mit Edelmetallbeigaben aus Zohor (Westslowakei). In: Macht des Goldes - Gold der Macht. Forschungen zu Spätantike und Mittelalter 2. Weinstadt, 91-123.
- Elschek, K. - Rajtár, J. - Varsik, V. 2011: Sepulkrálny objekt zo Zohora. In: E. Droberjar (ed.): Archeologie barbarů 2010. Olomouc, 133-151.
- Elschek, K. – Vrablec. M. 2001: Systematický celoplošný prieskum katastra obce Zohor. AVANS 2000, 60–67, 238–246.
- Kristian Elschek 1997: Archeologický výskum v Zohore v roku 1995. AVANS 1995, 40-43.
- Ľudmila Kraskovská - Etela Studeníková 1996: Príspevok k osídleniu „Pieskov“ v Zohore (okr. Bratislava – vidiek). Zborník SNM 90 – Archeológia 6, 123–147.
- Etela Studeníková 1978: Nálezy z doby bronzovej v Zohore (okr. Bratislava–vidiek). Zborník SNM 72 – História 18, 9–40.
- Ľudmila Kraskovská 1963: Nálezy z doby sťahovania národov na západnom Slovensku. Archeologické rozhledy XV, 693-700, 709.
- Jozef Kišon 1930: Prevrat v Zohore. In: Sborník kultúrnej práce I. Bratislava