Zsakó Magdolna
Zsakó Magdolna (Brassó, 1919. október 9. – 2015. február 2. előtt[1][2]) erdélyi magyar tanár, útleíró, Zsakó János felesége.
| Zsakó Magdolna | |
| Született | 1919. október 9. Brassó |
| Elhunyt | 2015. február 2. előtt (95 évesen) |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Zsakó János |
| Foglalkozása | pedagógus, útleíró |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Marianum Leánygimnáziumban végezte (1938), később a Bolyai Tudományegyetemen természetrajz–földrajz szakos tanári diplomát szerzett (1957). Kalotaszentkirályon és Bonchidán tanított (1942–56), majd Kolozsváron a Tehnofrigban volt könyvelő (1956–71). 1972–76 között férjével Algériában élt, és itt megfigyeléseket és demográfiai adatgyűjtést végzett.
Első cikkei az Igazságban jelentek meg 1976-tól, ezekben többnyire útleírások formájában az algériai négy évben szerzett tapasztalatait, megfigyeléseit írta meg. Írásait 1990-től a Diákabrak és a Géniusz c. ifjúsági lapok is közölték.
Kötetei szerkesztés
- A Szamos-parttól a Szaharáig. Négy év Algériában (Kolozsvár, 1994; románul În umbra semilunei. Patru ani în Algeria. Craiova, 1995);
- A Maghreb gyöngye (Kolozsvár, 1999);
- Karthágótól Asszuánig (Kolozsvár, 2000).
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Gyászjelentés, Szabadság, 2015. február 2. Online hozzáférés
- ↑ A gyászjelentés a február 2-i nyomtatott újságban jelent meg. Ez csak a halál tényét jelöli és a temetés idejét, amely február 3. "Mivel február 2. hétfő, és vasárnap nem lehet intézni (legalábbis Kolozsváron nem) a temetést (vasárnap semmilyen hivatal nem működik). Ezért vasárnap (febr. 1-jén) nem halhatott meg, csak előtte, hiszen, ha hétfőn megjelent a temetés napja nyomtatva, akkor azt csak szombaton vagy előbb lehetett eldönteni. Az újság reggel jelenik meg, a hirdetéseket legkésőbb előtte való napon le kell adni." (Wikizoli információja)
Források szerkesztés
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
.svg){kind=small}