Zsolnay Vilmos

(1828–1900) magyar keramikusművész, nagyiparos

Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. – Pécs, 1900. március 23.[1]) keramikusművész, nagyiparos, a pécsi Zsolnay porcelángyár felfejlesztője.

Zsolnay Vilmos
Zelesny Károly felvétele (1900)
Zelesny Károly felvétele (1900)
Született1828. április 19.
Pécs
Elhunyt1900. március 23. (71 évesen)
Pécs
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • keramikus
  • vállalkozó
Kitüntetései
SírhelyeZsolnay-mauzóleum
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsolnay Vilmos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Zsolnay Vilmos mellszobra
A Zsolnay-kút Pécsett (részlet)

Élete szerkesztés

Zsolnay Miklós és Ballay Terézia fia.[2] A Zsolnay (Zsolnai, Zolnai) család szombathelyi eredetű, Zsolnay Vilmos nagyapja, Zsolnay József szabómester költözött Pécsre, ahol 1796-ban feleségül vette Edelmayer Katalint, Feyerabend Ágoston - ugyancsak szabó[3] - fiatal özvegyét.[4]

Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotóművész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit (pyrogranit). A Petrik Lajos és Wartha Vince által megalkotott, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött.[5] Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), s a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta.

Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket (így a korán elhunyt Klein Ármint is). A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épületkülsőkön használható kőcserepeket.

Nem sokkal 72. születésnapja előtt hunyt el, s a pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájába temették.

Házassága és leszármazottjai szerkesztés

Zsolnay Vilmos 1855-ben feleségül vette Bell Terézt (18321918).[6] Házasságukból született:

Zsolnay-kerámiát alkalmazó építészek szerkesztés

Emlékezete szerkesztés

Halála után a gyárat fia, Zsolnay Miklós irányította, akinek már apja életében is döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában.

A Zsolnay alapította gyárat 1945 után államosították, Pécsi Porcelángyár néven főként műszaki porcelántermékeket állított elő. A rendszerváltás óta Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. néven széles választékban állít elő kerámiatermékeket.

Az eozinmázas köztéri kút Pécs egyik jelképe.

A budapesti Párisi Nagy Áruház (Divatcsarnok) egyik termét róla nevezték el, ahol sok műve megtekinthető. Az itt működő Párisi Galéria Művészeti Szalon és Aukciósház rendszeresen forgalmaz régi és Zsolnay-kerámiákat.

Irodalom szerkesztés

  • Dénes Gizella: Csodálatos fazekas, Szent István Társulat, Budapest (1965)
  • P. Horváth Tamás: Tündérváros – Zsolnay Miklós titkos élete, Prae.hu – Palimpszeszt (2014)

Film szerkesztés

Egyéb szerkesztés

Pécsen a Pécsi Szakképzési Centrum Zsolnay Vilmos Szakgimnázium és Szakközépiskola a 2016–17-es tanévtől kezdődően viseli a gyáralapító nevét.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 783. o.
  • Sarkadiné Hárs Éva: Zsolnay Vilmos a festő, JPMÉ, 1958

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés