Zsolnay Vilmos
Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. – Pécs, 1900. március 23.[1]) keramikusművész, nagyiparos, a pécsi Zsolnay porcelángyár felfejlesztője.
| Zsolnay Vilmos | |
.jpg) | |
| Zelesny Károly felvétele (1900) | |
| Született | 1828. április 19. Pécs |
| Elhunyt | 1900. március 23. (71 évesen) Pécs |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | |
| Sírhelye | Zsolnay-mauzóleum |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zsolnay Vilmos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Zsolnay Miklós és Ballay Terézia fia.[2] A Zsolnay (Zsolnai, Zolnai) család szombathelyi eredetű, Zsolnay Vilmos nagyapja, Zsolnay József szabómester költözött Pécsre, ahol 1796-ban feleségül vette Edelmayer Katalint, Feyerabend Ágoston - ugyancsak szabó[3] - fiatal özvegyét.[4]
Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotóművész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit (pyrogranit). A Petrik Lajos és Wartha Vince által megalkotott, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött.[5] Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), s a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta.
Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket (így a korán elhunyt Klein Ármint is). A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épületkülsőkön használható kőcserepeket.
Nem sokkal 72. születésnapja előtt hunyt el, s a pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájába temették.
Házassága és leszármazottjai szerkesztés
Zsolnay Vilmos 1855-ben feleségül vette Bell Terézt (1832–1918).[6] Házasságukból született:
- Zsolnay Miklós (1857. október 30. – 1922. február 25.)
- Zsolnay Júlia (1856. február 15. – 1950. április 2.), kopasznyai Sikorski Tádé (1851–1940) felesége[7]
- Zsolnay Teréz (1854. május 21. – 1944. május 16.), alsómátyásfalvi Mattyasovszky Jakab (1846–1925) okleveles bányamérnök, geológus[8] felesége
Zsolnay-kerámiát alkalmazó építészek szerkesztés
Emlékezete szerkesztés
Halála után a gyárat fia, Zsolnay Miklós irányította, akinek már apja életében is döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában.
A Zsolnay alapította gyárat 1945 után államosították, Pécsi Porcelángyár néven főként műszaki porcelántermékeket állított elő. A rendszerváltás óta Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. néven széles választékban állít elő kerámiatermékeket.
Az eozinmázas köztéri kút Pécs egyik jelképe.
A budapesti Párisi Nagy Áruház (Divatcsarnok) egyik termét róla nevezték el, ahol sok műve megtekinthető. Az itt működő Párisi Galéria Művészeti Szalon és Aukciósház rendszeresen forgalmaz régi és Zsolnay-kerámiákat.
Irodalom szerkesztés
- Dénes Gizella: Csodálatos fazekas, Szent István Társulat, Budapest (1965)
- P. Horváth Tamás: Tündérváros – Zsolnay Miklós titkos élete, Prae.hu – Palimpszeszt (2014)
Film szerkesztés
- A föld szeretője (2010) – Pozsgai Zsolt (forgatókönyvíró, rendező), Őze Áron (főszereplő)
Egyéb szerkesztés
Pécsen a Pécsi Szakképzési Centrum Zsolnay Vilmos Szakgimnázium és Szakközépiskola a 2016–17-es tanévtől kezdődően viseli a gyáralapító nevét.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Halála bejegyezve a pécs polgári anyakönyv 273/1900 száma alatt.
- ↑ Zsolnay Vilmos keresztelésének bejegyzése a Pécs-Székesegyház róm-kat. plébánia anyakönyvében. (Hozzáférés: 2021. október 28.)
- ↑ Feyerabend Ágoston halotti anyakönyvi bejegyzése a Pécs-Székesegyház róm. kat. plébánia anyakönyvében. (Hozzáférés: 2021. október 28.)
- ↑ Zsolnay József házasságkötésének bejegyzése a Pécs-Székesegyház róm-kat. plébánia anyakönyvében.. (Hozzáférés: 2021. október 28.)
- ↑ Eosin. zsolnay.hu. [2016. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 9.)
- ↑ familysearch.org Zsolnay Vilmosné gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Sikorski Tádéné Zsolnay Júlia gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Mattyasovszky Jakabné Zsolnay Teréz gyászjelentése
Források szerkesztés
- Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 783. o.
- Sarkadiné Hárs Éva: Zsolnay Vilmos a festő, JPMÉ, 1958
További információk szerkesztés
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
