Speciális unitér csoport

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 13.

A speciális unitér csoport, jelölés szerint a matematikában az olyan unitér mátrixok csoportja, melyek determinánsa egy. A csoport asszociatív csoportművelete a mátrixszorzás, és mivel a speciális unitér csoport egy sima sokaság, amelyben a mátrixszorzás tetszőlegesen sokszor differenciálható, ezért egy Lie-csoport.

Az unitér mátrixok determinánsának abszolút értéke egy, ezt a tulajdonságot szűkíti tovább a speciális unitér csoport. Továbbá, a speciális unitér csoport normálosztója az unitér csoportnak (), mely az unitér mátrixok csoportja, mely részcsoportja az általános lineáris csoportnak. Formálisabb jelölés szerint .

Az csoportok legegyszerűbb esete az , mely egy triviális csoport, tehát egyetlen eleme van, az egységelem, ami ebben az esetben . Az izomorf azon kvaterniók csoportjához, melyeknek normája egy, ezáltal diffeomorf a 3-gömbhöz. Mivel a gömbhéjon elhelyezkedő kvaterniókkal leírhatóak forgatások a háromdimenziós térben (egy előjelig bezárólag), létezik egy szürjektív homomorfizmus és a speciális ortogonális forgatáscsoport között, melynek magja az halmaz, ahol az egységmátrixot jelöli. Mivel a kvaterniók identifikálhatóak a Clifford-algebra páros részével, így az megegyeztethető a spinorok egyik szimmetriacsoportjával, a spincsoporttal.

Az speciális unitér csoportok rendkívül hasznosak a részecskefizika standard modelljében, főleg az elektrogyenge kölcsönhatás leírásában, az pedig a kvantum-színdinamikában.[1]

Tulajdonságai

szerkesztés

A speciális unitér csoport egy szigorúan valós Lie-csoport, melynek dimenziója egy valós sokaságként  . Topológiai tulajdonságai közé tartozik, hogy kompakt és egyszerűen összefüggő.[2] Algebrailag besorolható az egyszerű Lie-csoportok közé,[3] tehát a csoport Lie-algebrája is egyszerű.[4]

A speciális unitér csoport centruma izomorf a   ciklikus csoporthoz, mely olyan diagonális mátrixokat tartalmaz, melynek minden eleme az  -edik komplex gyöke az 1-nek. Abban az esetben, amikor  , az   a csoport külső automorfizmuscsoportja, míg az   külső automorfizmuscsoportja a triviális csoport.

Az   ranggal rendelkező maximális tóruszok megadhatóak olyan diagonális mátrixok halmazaként, melynek determinánsa egy. Az   Weyl-csoportja a szimmetrikus csoport  .

Lie-algebrája

szerkesztés

Az   Lie-algebrája, jelölés szerint  , az olyan antihermitikus komplex mátrixok halmaza, melyek nyoma nulla.[5] A Lie-algebra Lie-zárójele a mátrixok kommutátora. A részecskefizikában gyakran használnak egy alternatív definíciót, mely szerint a csoport Lie-algebrája a nulla-nyommal rendelkező hermitikus mátrixok halmaza, ellátva egy olyan Lie-zárójellel, ami a kommutátor megszorozva  -vel. Az   algebra dimenziója szintúgy  .

Struktúrája

szerkesztés

Az   komplexifikációja az  , mely az  -es nyommentes komplex mátrixok algebrája.[6] Ennek Cartan-részalgebrái tehát nyommentes diagonális mátrixokat tartalmaznak,[7] melyek bármelyike megegyeztethető egy olyan vektorral  -ben, amelyek komponenseinek összege nulla. A gyökrendszerében ezáltal a   számok   lehetséges permutációja található meg. Az egyszerű gyököket választhatjuk következőféleképpen:

 

Következtetésképpen, az   csoport rangja  , Dynkin-diagrammja pedig  , melyet grafikusan egy   taggal rendelkező lánccal jelölünk.[8] Az   Lie-algebra Cartan-mátrixa a következő:

 

Az   Weyl-csoportja (vagy Coxeter-csoportja) az   szimmetrikus csoport, amely az  -szimplex szimmetriacsoportja.

Ábrázoláselmélete

szerkesztés

Mivel az   egy egyszerűen összefüggő Lie-csoport, bármelyik ábrázolása (vagy reprezentációja) levezethető a csoporthoz tartozó   Lie-algebra (vagy pedig annak komplexifikációjának[6]) ábrázolásaiból.[9] Mivel a csoport kompakt, így a Peter–Weyl-tétel kimondja, hogy az ábrázolásai felbonthatóak irreducibilis ábrázolások direkt összegeként. Továbbá, az   csoport nem kommutatív, így léteznek olyan irreducibilis ábrázolásai, melyeknek egynél nagyobb a dimenziója.

Fundamentális ábrázolása

szerkesztés

Egy adott Lie-csoport fundamentális ábrázolása a legkisebb dimenziós nemtriviális irreducibilis ábrázolása. Az   algebra esetén ez az az ábrázolás, amely megmutatja, hogy az algebra hogyan hat a   testre. Fizikában használt konvenció szerint az algebra generátorainak választhatjuk azokat a   nyommentes hermitikus  -mátrixokat, melyekre teljesül

 

ahol   a Kronecker-deltát,   pedig a szerkezeti tényezőket jelöli, melyek minden indexükben antiszimmetrikusak, míg a  -vel jelölt állandók minden indexükben szimmetrikusak.

Következésképpen, a generátorok kommutátora a következő:

 

a megfelelő antikommutátor pedig:

 

A kommutátor a fizikusok által használt konvenció szerint úgy teljesíti a Lie-zárójelet definiáló feltételeket, ha tartalmazza az imaginárius egységet, matematikai irodalomban nem található meg, mivel ott a generátorok antihermitikus mátrixok.

Általában a következő normalizáció használatos:

 

A generátorok teljesítik a Jabobi-identitást[10]:

 

A fizikusok által használt konvenció oka az, hogy így egyszerűbben leírhatók a fundamentális részecskék bizonyos tulajdonságai, mivel például   esetén generátorként választhatók a Pauli-mátrixok  -del megszorozva, továbbá az   csoportnál a Gell-Mann-mátrixok szintén egy ketteddel megszorozva.[10] Ezen definíciók szerint a generátorok a következőt teljesítik:

 

Adjungált ábrázolása

szerkesztés

Egy adott Lie-algebra adjungált ábrázolása az az ábrázolása, melyben az önmagára vetett (Lie-zárójel általi) hatása mutatkozik meg. Ebben az esetben a generátorok olyan  -es mátrixok, melyeket a szerkezeti tényezők definiálnak:

 

Az SU(2) csoport

szerkesztés

Az   olyan  -es unitér mátrixok csoportja, melyek determinánsa egy. Pontosabban kifejezve:

 

ahol például   az   komplex konjugáltját jelöli. A csoportművelet a mátrixszorzás.[11]

Kapcsolata a 3-gömbbel

szerkesztés

Ha a definícióban szereplő   és   komplex számokat felbontjuk valós és imaginárius részeikre, tehát  , akkor a determinánsra szabott feltétel a következő egyenlet lesz:

 

Ez pontosan az egységsugarú 3-gömb ( ) egyenlete. Ezt a megfeleltetést lehet egy beágyazásnak is tekinteni: a leképezés

 

ahol   a  -es komplex mátrixok halmazát jelöli, egy valós injektív lineáris leképezés. Tehát,  -nek a  -ra vett korlátozása a 3-gömb beágyazása   egy kompakt részsokaságába, pontosabban  .

Ennek következtében,   diffeomorf  -vel, mely bizonyítja, hogy   egyszerűen összefüggő,   pedig ellátható egy olyan struktúrával, mely egy kompakt, összefüggő Lie-csoporttá teszi.

Kapcsolata az egységkvaterniókkal és a térbeli forgatásokkal

szerkesztés

Az egységhosszú kvaterniókat röviden egységkvaternióknak hívjuk, és az   csoportot generálják. Az általánosan megadott   mátrix

 

leképezhető a következő formájú kvaternióba:

 

Ez a leképezés egy csoportizomorfizmus, a mátrix determinánsa pedig pontosan a kvaternió normája, tehát   izomorf az egységkvaterniók csoportjához.[12]

Minden egységkvaternió megfelel egy háromdimenziós térbeli forgatásnak, az egységkvaterniók szorzata pedig a hozzájuk tartozó forgatások kompozíciójának. Továbbá, bármely háromdimenziós térbeli forgatás pontosan kettő különböző egységkvaternióval írható le. Pontosabban megfogalmazva létezik egy 2:1 szürjektív homomorfizmus   és   között. Ennek következtében,   izomorf az   faktorcsoporthoz,   az   univerzális fedése, továbbá az  -at definiáló sokaság létrehozható, ha   antipodális pontjait megfeleltetjük egymásnak.

Lie-algebrája

szerkesztés

Az   csoport Lie-algebrájába azon  -es antihermitikus mátrixok tartoznak, melyek nyoma nulla.[5] Pontosabban:

 

Ezt az algebrát a következő három mátrix generálja:

 

melyek a következő kommutációs relációkat teljesítik:

 

Ezek a generátorok szoros összefüggésben állnak a kvantummechanikában alkalmazott Pauli-mátrixokkal:   és   Ennek következtében az   algebrával leírható a fundamentális részecskék (például elektronok) spinje.

Továbbá, a Lie-algebra ábrázolásainak segítségével levezethetőek az   ábrázolásai.

Az SU(3) csoport

szerkesztés

Az   egy 8-dimenziós valós egyszerű Lie-csoport, mely olyan  -as unitér mátrixokat tartalmaz, melyek determinánsa egy.

Topológiai tulajdonságai

szerkesztés

Az   csoport egyszerűen összefüggő és kompakt.[13] A csoport topológiai struktúrája megérthető abból a tulajdonságából, hogy tranzitív módon hat az   egységgömbre a   térben. A gömb bármelyik pontjának stabilizátora izomorf  -vel, amely topológiailag a 3-gömb. Ebből következik, hogy   egy fibrált nyaláb, melynek bázistere  , fibruma (vagy rostja) pedig  . Mivel a fibrum és a bázistér is egyszerűen összefüggő, ebből következik, hogy   is egyszerűen összefüggő.[14]

Homotópiacsoportok hosszú egzakt sorozatát vizsgálva bizonyítható, hogy az   csoport egy nemtriviális (csavart)  -nyaláb   bázistér felett.

Lie-algebrája

szerkesztés

Az   Lie-algebrája  , amely a  -as (fizikai konvenció szerint) hermitikus mátrixokat tartalmazza, melyek nyoma nulla. Az algebra generátorai a

 

mátrixok, ahol   a Gell-Mann-mátrixokat jelöli, melyek a Pauli-mátrixok háromdimenziós megfelelői:

 

A Gell-Mann-mátrixok a következő kommutációs és antikommutációs szabálynak tesznek eleget:

 

ahol   a Lie-algebra szerkezeti tényezőjeit jelöli. Ezek   esetén a következők:

 

ahol olyan  , melyek nem érhetőek el az előbb felsoroltak permutációjaként, automatikusan nullák. A szimmetrikus   tényezők a következők:

 

Egy általános   csoportelem, melyet egy    -as hermitikus nyommentes mátrix generál, leírható a következő másodfokú mátrixpolinommal:[15][16]

 

ahol

 

Általánosított speciális unitér csoport

szerkesztés

Adott   test esetén definiálható az általánosított speciális unitér csoport  , mely azon lineáris leképezések csoportja, melyek determinánsa egy és egy   feletti  -dimenziós vektortérhez tartoznak. Továbbá, ezek a leképezések változatlanul hagynak egy nemelfajuló, szeszkvilineáris formát, melynek szignatúrája  . Az   mező felcserélhető egy kommutatív gyűrűre, ebben az esetben viszont a vektortér felcserélődik egy szabad modulusra.

Amennyiben egy   szignatúrával rendelkező[17]   hermitikus mátrixot, akkor minden  -re teljesül

 

Amennyiben a csoport  -ként van jelölve bármiféle testre való utalás nélkül, akkor a test általában a komplex számtest  .

Az   egy fontos példája az általánosított speciális unitér csoportoknak. Definíció szerint a következő:

 

Ez a csoport izomorf az   és a   csoportokkal,[18] ahol a vesszővel elválasztott két szám annak a kvadratikus alaknak a szignatúrájára utal, melyet a csoport változatlanul hagy. A definícióban található   kifejezés egy hermitikus forma, melyből egy izotropikus másodfokú forma lesz, ha a  -t és  -t a valós komponenseire felbontjuk.

A csoport egy korai formája a kokvaterniók egységgömbjeként mutatkozott meg. Legyen

 

A három mátrix szorzata a kétdimenziós egységmátrix, továbbá mind a három mátrix antikommutál, mint a kvaterniók esetében. Továbbá,   ugyanúgy az egységmátrix  -szeresének négyzetgyöke, azonban  . Mind a kvaterniók, mind a kokvaterniók esetén a skalármennyiségek   többszöröseinek tekinthetők, így a továbbiakban a szakaszban az   jelölés lesz alkalmazva.

A   kokvaternió (ahol   egy skalár) konjugáltja  , hasonlóan a kvaterniókhoz. Az általuk definiálható másodfokú forma   A kokvaterniók egységgömbjében ez a mennyiség 1, mely így pontosan megfeleltethető az   csoportnak, ha a definícióban használt   és   komplex számokat felbontjuk valós és imaginárius részükre.

Fontos részcsoportok

szerkesztés

A speciális unitér csoportot a fizikában fermionrendszerek szimmetriáinak leírására alkalmazzák. A spontán szimmetriasértés elméletében fontos bizonyos részcsoportjait felismerni. Például, a nagy egyesített elméletben jelentős részcsoportok   esetén

 

ahol a   a direkt szorzatot jelöli,   pedig a körcsoport, mely olyan komplex számokat tartalmaz, melyek normája egy.

Bizonyos ortogonális és szimplektikus csoportok is részcsoportjai  -nek:

 

Az   részcsoportja a következő Lie-csoportoknak:

 

A következő izomorfizmusok gyakran használatosak:  .[19]

Jelentősége a fizikában

szerkesztés

Az   az egyik legfontosabb szimmetriacsoport a fizikában. Az   leírja a perdületet a kvantummechanikában, ezáltal a spint is. A csoport irreducibilis ábrázolásait egyedi módon karakterizálják a Casimir-operátor sajátértékei, ebből levezethető, hogy a spin vagy egész szám, vagy egy egész szám fele: például az elektron spinje 1/2 vagy -1/2 lehet, (a Planck-állandót elméleti fizikai konvenció szerint eggyel egyenlővé tesszük) a Pauli-mátrixok pedig a fundamentális ábrázolás generátorai. Mivel az   csoportnak három generátora van, így az adjugált ábrázolása háromdimenziós: ez a spin-1 részecskéket írja le.

Az   csoport a részecskefizikában a színtöltést írja le: itt két Casimir-operátor van és az irreducibilis ábrázolásokat egy számpárral lehet identifikálni. Továbbá, az   segítségével osztályozhatók azok a hadronok, melyek könnyű (azaz top, down és strange) kvarkokból állnak.

Az   önmagával vett direkt szorzata (tehát  ) a relativisztikus kvantumelméletben is használt ortokrón Lorentz-csoport univerzális fedése.[20]

  1. Halzen, Francis; Martin, Alan. Quarks & Leptons: An Introductory Course in Modern Particle Physics. John Wiley & Sons (1984). ISBN 0-471-88741-2 
  2. Hall 2015, Proposition 13.11
  3. Az egyszerű Lie-csoport olyan Lie-csoport, melynek nincs összefüggő nem-triviális normálosztója.
  4. Wybourne, B.G.. Classical Groups for Physicists. Wiley-Interscience (1974). ISBN 0471965057 
  5. a b Hall 2015 Proposition 3.24
  6. a b Hall 2015 Section 3.6
  7. Hall 2015 Section 7.7.1
  8. Hall 2015 Section 8.10.1
  9. Hall 2015 Theorem 5.6
  10. a b Georgi, Howard. Lie Algebras in Particle Physics: From Isospin to Unified Theories, 1 (angol nyelven), Boca Raton: CRC Press. DOI: 10.1201/9780429499210 (2018. május 4.). ISBN 978-0-429-49921-0 
  11. Hall 2015 Exercise 1.5
  12. Savage, Alistair: LieGroups
  13. Hall 2015 Proposition 13.11
  14. Hall 2015 Section 13.2
  15. Rosen, S P (1971). „Finite Transformations in Various Representations of SU(3)”. Journal of Mathematical Physics 12 (4), 673–681. o. DOI:10.1063/1.1665634. 
  16. Curtright, T L; Zachos, C K (2015). „Elementary results for the fundamental representation of SU(3)”. Reports on Mathematical Physics 76 (3), 401–404. o. DOI:10.1016/S0034-4877(15)30040-9. 
  17. Tehát p pozitív és q negatív sajátértéke van.
  18. Gilmore, Robert. Lie Groups, Lie Algebras and some of their Applications. John Wiley & Sons, 52, 201−205. o. (1974) 
  19. Jost, Jürgen. Riemannian Geometry and Geometric Analysis. Springer Verlag (2002). ISBN 3-540-42627-2 
  20. Gernot Eichmann: QCD and Hadron Physics (Lecture Notes). (Hozzáférés: 2024. október 30.)

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Special unitary group című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  • Hall, Brian C.. Lie Groups, Lie Algebras, and Representations: An Elementary Introduction, 2nd, Graduate Texts in Mathematics, Springer (2015). ISBN 978-3319134666 

Lásd még

szerkesztés