Stéberl András

Stéberl András (Bazin, 1888. szeptember 26.Gyula, 1948. május 26.) hentes, az iparjogvédelmi oltalom alatt álló gyulai kolbász, neves márka megteremtője, cégalapító húsgyáros.

Stéberl András
Született 1888. szeptember 26.
Elhunyt 1948. május 26. (59 évesen)
Foglalkozása üzletember
Kitüntetései Gyula város díszpolgára (2005)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Stéberl András témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Stéberl András Plaque Gyula.jpg

ÉletrajzaSzerkesztés

1888. szeptember 26-án született az akkori Pozsony vármegyei Bazinban (szlovákul Pezinok, németül Bösing), a mai Szlovákia területén. Édesapja Stéberl Mihály szőlősgazda, édesanyja pedig Wavrinszky Zsuzsanna lengyel nemesi család leányának sarja. 1903. július 1-jén Pozsonyban Pentz Lajos híres hentesmesterhez szegődött tanoncnak, ahol a már gépesített műhelyben jutott új ismeretek birtokába. 1906. augusztus 10-én kapott segédlevelet, de három évig mestere mellett dolgozott.

A katonai szolgálat évei következtek, ezután Mihály bátyja meghívására Gyulára ment, és a József szanatórium főgépésze lett. Ezután Balogh József gyulai kolbászgyártó üzemében helyezkedett el, ahol megismerte a kézi kolbászgyártás műveleteit, egy év múlva, 1913 végén kiváltotta az iparigazolványt. 1914. január 1-jén nyitotta meg üzletét a Városház utca 19. szám alatt, bátyja házában. Az első világháborúban behívták katonának, és 1918-ig teljesített szolgálatot.

1919. július 6-án kötött házasságot Békéscsabán Szák György csabai földbirtokos 21 éves leányával. Házasságukból két leány és egy fiú született: Zsuzsanna, Ilona és András.

(Unokái: Benkő Benedek ny. művelődési szakember, dr. Kecskeméti Katalin gyermekorvos, Kecskeméti Sándor, Munkácsy díjas iparművész, szobrász, Kecskeméti Zoltán közlekedési mérnök, Stéberl András szállodai szakember.

A háború után egy nagyszerű ötlettel – mai szóval jó marketing munkával – keresletet teremtett a budapesti húsboltokban, aminek egyenes következménye volt az egyre nagyobb megrendelés.

Legrangosabb eredménye, hogy a gyulai kolbász termékével az 1935-ös brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert. 1937-ben az Országos Iparegyesület aranykoszorúval tüntette ki. 1936-ban Kiss Sándor iparművésszel elkészíttette a gyár védjegyét, ami más felirattal ma is használatos.

Sikerei ellenére szerény ember maradt, városszerte ismerték és szerették. A gyulai evangélikus egyházközösség aktív tagja volt, és jelentős adományokat adott. 1927-től 1932-ig a gyülekezet gondnoka volt.

1948. március 26-án államosították a gyárát, a család vagyon nélkül maradt. Az államosítás után az üzem új vezetői Stéberl András munkájára nem tartottak igényt, ez a tragikus csapás megrövidítette az életét. 1948. május 26-án, szívroham nyomán, 59 éves korában meghalt.

EmlékezeteSzerkesztés

  • Ma úgy mondanánk, hogy Stéberl András „self made man" volt, a 21. században úgy mondanánk „brandet" épített, amely maga a messze földön híres Stéberl-kolbász volt.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • 1935-ös Brüsszeli Világkiállítás aranydíja
  • 2005-ben díszpolgárrá választotta Gyula képviselő testülete

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés