Standard gyertya
A standard gyertya egy olyan csillagászati objektum, melynek a luminozitása (abszolút fényessége) ismert. Az extragalaktikus csillagászat és a kozmológia több fontos távolságmérési eljárása a standard gyertyákon alapszik. Az ismert luminozitást (vagy a származtatott logaritmikus mennyiségét, az abszolút magnitúdót) és a látszólagos fényességet (látszólagos magnitúdó) összehasonlítva az objektum távolsága kiszámítható az alábbiakból:
ahol D a távolság, kpc egy kiloparsec (103 parsec), m a látszólagos magnitúdó és M az abszolút magnitúdó (mindkettő ugyanazon a hullámhossztartományon és nyugalomban).
Standard gyertyák például az alábbiak:
- RR Lyrae változócsillagok – vörös óriások, tipikusan a Tejútrendszerünkbeli objektumok és a közeli gömbhalmazok távolságának mérésére alkalmasak.
- Fedési kettősök – Az utolsó évtizedben a fedési kettősök alapvető paramétereinek mérése lehetségessé vált a 8 méteres nagyságrendű távcsövekkel. Ez lehetővé tette használatukat a távolságmérésben. Újabban direkt távolságbecslést lehetett velük adni a Nagy Magellán-felhő, a Kis Magellán-felhő, az Androméda-galaxis és a Triangulum-galaxis távolságára. A fedési kettősök direkt módszert jelentenek a galaxisok távolságának mérésére 5%-kal nagyobb pontossággal, ez a jelenlegi technológiával 3 megaparszek (Mpc) távolságig működik.[1]
- Cefeidák – az extragalaktikus csillagászat kedvelt eszköze néhány tíz Mpc távolságig.[1][2][3][4][5]
- Ia típusú szupernóvák – ezeknek jól meghatározott maximális abszolút fényességük van, mely a fénygörbe alakjától függ csak. Hasznosak a nagy extragalaktikus távolságok mérésében.[6]
Források szerkesztés
- ↑ a b Bonanos, Alceste Z. (2006). „Eclipsing Binaries: Tools for Calibrating the Extragalactic Distance Scale”. Binary Stars as Critical Tools and Tests in Contemporary Astrophysics, International Astronomical Union. Symposium no. 240, held 22-25 August, 2006 in Prague, Czech Republic, S240, #008.
- ↑ "Cepheids play a crucial role in astronomy because, as demonstrated by the American astronomer Henrietta Swan Leavitt in 1912, the period of a Cepheid’s variation is related to the intrinsic luminosity of the star, and can thus serve as a “standard candle” to measure large distances." Pierre-Yves Bely, Carol Christian, Jean-René Roy: A Question and Answer Guide to Astronomy, Cambridge University Press, 2010, ISBN 978-0-511-68338-1
- ↑ "A very important class of standard candles are the Cepheid stars..." Matts Roos: Introduction to Cosmology, John Wiley & Sons, Ltd, 3rd ed., ISBN 0 470 84909 6
- ↑ "The brightest stars and, in particular, variable stars can be used as standard candles. Cepheid variable stars are particularly useful standard candles: their pulsation periods are related to their luminosities in a known way." Derek Raine, Ted Thomas: An Introduction to the Science of Cosmology, Institute of Physics Publishing, 2001, ISBN 0 7503 0405 7
- ↑ "Some examples of objects that can be used as standard candles are main-sequence O stars, globular clusters, planetary nebulae, novae, variable stars such as RR Lyraes and Cepheids, and supernovae." Laura Kay, Stacy Palen, Bradford Smith, George Blumenthal: 21st Century Astronomy, 4th ed., 2013, W. W. Norton & Company, ISBN 978-0-393-91878-6
- ↑ S. A. Colgate (1979). „Supernovae as a standard candle for cosmology”. Astrophysical Journal 232 (1), 404-408. o.
|
Ez a csillagászati vagy űrkutatási tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |