Stanisław Wyspiański

lengyel festő, grafikus, költő és drámaíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 15.

Stanisław Mateusz Ignacy Wyspiański (Krakkó, 1869. január 15. – Krakkó, 1907. november 28.) festő, grafikus, költő és drámaíró. Az egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb lengyel alkotóművész volt; a szimbolizmus és a szecesszió kiemelkedő alkotója.

Stanisław Wyspiański
Önarcképe (1902)
Önarcképe (1902)
Született1869. január 15.
Krakkó
Elhunyt1907. november 28. (38 évesen)
Krakkó
Állampolgársága
NemzetiségeLengyelország lengyel
SzüleiFranciszek Wyspiański
Foglalkozása
IskoláiKrakkói Képzőművészeti Akadémia
Jagelló Egyetem
Académie Colarossi
SírhelyeCrypt of Merit at Skałka

Stanisław Wyspiański aláírása
Stanisław Wyspiański aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław Wyspiański témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Anyaság (1905)
Az Atyaisten – a krakkói Szent Ferenc templom üvegablaka
Emlékműve Krakkóban

Wyspiański Krakkóban született 1869. január 15-én. Ebben a városban tanult festészetet a Krakkói Képzőművészeti Akadémián (Władysław Łuszczkiewicz és Jan Matejko tanítványaként), történelmet, művészettörténetet és irodalmat pedig a Jagelló Egyetemen. 1898-90 között a krakkói Życie (Élet) művészeti vezetője volt. 1890-ben Németországban, Svájcban és Franciaországban járt tanulmányúton. Ez után 1891–94 között Párizsban tanult az Académie Colarossin. Itt ismerkedett meg a Nabis csoporttal és Paul Gauguinnel.

1900-ban feleségül vette Teofila Pytkównát, az esküvőt a Szent Flórián-templomban tartották. 1904-től a krakkói akadémián volt tanár. Szülővárosában halt meg 1907. november 28-án.

Munkássága

szerkesztés

Wyspiański első alkotói korszakának első évtizedében (1890–1900) főleg a képzőművészet érdekelte: eleinte főleg pasztellképeket festett. 1889-ben Jan Matejko segédjeként vett részt a ferencesek krakkói templomának festésében; ekkor fordult érdeklődése a dekoratív festészet és festett üvegablakok felé. Ez utóbbi tervei közül csak az imént említett Szent Ferenc-templom ablakai – Az elemek, Szent Salome, Szent Ferenc, Az Atyaisten és a Legyél! – készültek el (1897–1902). Egyéb tervei közé tartozott a waweli székesegyházba (1900–02) és a lembergi székesegyházba (1892–94) szánt üvegablakok, azonban ezek végül csak tervek maradtak. Ebben az alkotói korszakában számos könyvet is illusztrált. Több képén ábrázolta a Visztulát és a város parkját, a Plantyt.

Második alkotói korszaka főleg az irodalomról szólt. Harminchét drámája közül a két legfontosabb:

  • Menyegző (1901) – ezt költő barátja, Lucjan Rydel esküvője ihlette, de a népi mitológia alakjait megidézve a korabeli lengyel társadalom vitáiról szól;
  • Akropolisz (1904)

Írói munkássága idején szívesen dolgozott fel antik témákat, ilyen az Odüsszeusz hazatérése és Akhilleusz története. Ezek mellett előszeretettel értelmezte újra a lengyel történelem eseményeit. Ilyen műve a Warszawianka, a Lelewel és a Novemberi éj.

Drámái magyarul

szerkesztés

A Novemberi éjt 1994–95-ös szezonban a szolnoki Szigligeti Színház ban játszották, majd 2007. június 12-én mutatta be a IX. Pécsi Országos Színházi Találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem 3. évfolyamának színész osztálya.

Kötetben magyarul megjelent drámái:

  • Drámák (Menyegző; Novemberi éj; Odüsszeusz hazatérése); vál., ford., utószó, jegyz. Spiró György; Európa, Bp., 1989

Emlékezete

szerkesztés
  • Szülővárosában emlékmúzeum található és emlékműve áll.
  • Arcképe egy, a forgalomból már kivont lengyel bankjegyen is szerepelt (10 000 złoty, forgalomban 1987–1996).
  • IC vonat van róla elnevezve.
  • Lengyelországban 2007-et (halálának századik évfordulója alkalmából) Stanisław Wyspiański évévé nyilvánították.

További információk

szerkesztés
  • Dávid Csaba: Város és költője; Argumentum, Bp., 2007