Főmenü megnyitása

Stanisław Wyspiański

lengyel festő, grafikus, költő és drámaíró

Stanisław Mateusz Ignacy Wyspiański (Krakkó, 1869. január 15. – Krakkó, 1907. november 28.) festő, grafikus, költő és drámaíró. Az egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb lengyel alkotóművész volt; a szimbolizmus és a szecesszió kiemelkedő alkotója.

Stanisław Wyspiański
Önarckép 1902-ből
Önarckép 1902-ből
Született 1869. január 15.
Krakkó
Elhunyt 1907. november 28. (38 évesen)
Krakkó
Állampolgársága
Nemzetisége Lengyelország lengyel
Foglalkozása
Iskolái Krakkói Képzőművészeti Akadémia
Jagelló Egyetem
Académie Colarossi
Sírhely Krakkó

Stanisław Wyspiański aláírása
Stanisław Wyspiański aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław Wyspiański témájú médiaállományokat.
Anyaság (1905)
Az Atyaisten – a krakkói Szent Ferenc templom üvegablaka
Emlékműve Krakkóban

ÉleteSzerkesztés

Wyspiański Krakkóban született 1869. január 15-én. Ebben a városban tanult festészetet a Képzőművészeti Akadémián (Władysław Łuszczkiewicz és Jan Matejko tanítványaként), történelmet, művészettörténetet és irodalmat pedig a Jagelló Egyetemen. 1898-90 között a krakkói Życie (Élet) művészeti vezetője volt. 1890-ben Németországban, Svájcban és Franciaországban járt tanulmányúton. Ez után 1891–94 között Párizsban tanult az Académie Colarossin. Itt ismerkedett meg a Nabis csoporttal és Paul Gauguinnel. 1904-től a krakkói akadémián volt tanár. Szülővárosában halt meg 1907. november 28-án.

MunkásságaSzerkesztés

Wyspiański első alkotói korszakának első évtizedében (1890–1900) főleg a képzőművészet érdekelte: eleinte főleg pasztellképeket festett. 1889-ben Jan Matejko segédjeként vett részt a ferencesek krakkói templomának festésében; ekkor fordult érdeklődése a dekoratív festészet és festett üvegablakok felé. Ez utóbbi tervei közül csak az imént említett Szent Ferenc-templom ablakai – Az elemek, Szent Salome, Szent Ferenc, Az Atyaisten és a Legyél! – készültek el (1897–1902). Egyéb tervei közé tartozott a waweli székesegyházba (1900–02) és a lembergi székesegyházba (1892–94) szánt üvegablakok, azonban ezek végül csak tervek maradtak. Ebben az alkotói korszakában számos könyvet is illusztrált.

Második alkotói korszaka főleg az irodalomról szólt. Harminchét drámája közül a két legfontosabb:

  • Menyegző (1901) – ezt költő barátja, Lucjan Rydel esküvője ihlette, de a népi mitológia alakjait megidézve a korabeli lengyel társadalom vitáiról szól;
  • Akropolisz (1904)

Írói munkássága idején szívesen dolgozott fel antik témákat, ilyen az Odüsszeusz hazatérése és Akhilleusz története. Ezek mellett előszeretettel értelmezte újra a lengyel történelem eseményeit. Ilyen műve a Warszawianka, a Lelewel és a Novemberi éj.

Drámái magyarulSzerkesztés

A Novemberi éjt 1994–95-ös szezonban a szolnoki Szigligeti Színház ban játszották, majd 2007. június 12-én mutatta be a IX. Pécsi Országos Színházi Találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem 3. évfolyamának színész osztálya.

Kötetben magyarul megjelent drámái:

  • Drámák (Menyegző; Novemberi éj; Odüsszeusz hazatérése); vál., ford., utószó, jegyz. Spiró György; Európa, Bp., 1989

EmlékezeteSzerkesztés

  • Szülővárosában emlékmúzeum található és emlékműve áll.
  • Arcképe egy, a forgalomból már kivont lengyel bankjegyen is szerepelt (10 000 złoty, forgalomban 1987–1996).
  • IC vonat van róla elnevezve.
  • Lengyelországban 2007-et (halálának századik évfordulója alkalmából) Stanisław Wyspiański évévé nyilvánították.

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés