Főmenü megnyitása

Star Trek IV: A hazatérés

1986-os amerikai film

A Star Trek: Hazatérés (Star Trek IV: The Voyage Home) (Paramount Pictures, 1986) a negyedik azon tudományos-fantasztikus filmek közül, amelyek a Star Trek című televíziós sorozatra épülnek. Befejező része azon cselekménytrilógiának, ami a Star Trek: Khan haragjával kezdődött, és a Spock nyomában című filmmel folytatódott. A filmet a Star Trek rajongók gyakran úgy emlegetik, mint azt a részt, "amelyikben a bálnák vannak".

Star Trek IV: A hazatérés
(Star Trek IV: The Voyage Home)
1986-os amerikai film

Star trek 4 de.svg
Rendező Leonard Nimoy
Producer Harve Bennett
Műfaj
Forgatókönyvíró Harve Bennett
Steve Meerson
Peter Krikes
Nicholas Meyer
Főszerepben lásd a táblázatot
Zene Leonard Rosenman
Operatőr Donald Peterman
Vágó Peter E. Berger
Gyártás
Gyártó Paramount Pictures
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
Forgatási helyszín San Francisco
Játékidő 119 perc
Költségvetés 21 000 000$[1]
Forgalmazás
Forgalmazó Paramount Pictures
Bemutató1986. november 26.
Bevétel 133 000 000$[2]
Kronológia
ElőzőStar Trek III: Spock nyomában
KövetkezőStar Trek V: A végső határ
További információk

Tartalomjegyzék

A szereplőkSzerkesztés

A történetSzerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

Egy óriási idegen szonda érkezik a Földhöz, és különlegesen erős jeleket sugároz a planétára, melynek következtében elszívja a közelben lévő hajók energiáját, és felforralja a tengereket. James T. Kirk admirális és csapata éppen Spockért megy a Vulcanra, amikor értesülnek a flottától a Földnél kialakult helyzetről. Kirk tudja, hogy a flotta nem fogja örömmel fogadni, hiszen a USS Enterprise megsemmisült, ezért az előző kalandból zsákmányolt klingon hajóval indulnak a Föld felé.

Spock, aki szellemileg még mindig regenerálódik, rájön, hogy az idegen szonda a hosszúszárnyú bálnákkal próbál kapcsolatot felvenni. Ezeket az élőlényeket azonban az emberiség három évszázaddal ezelőtt, a vadászatnak köszönhetően kiirtotta, így a szonda számára választ csak úgy biztosíthatnak, ha visszautaznak az időben.

Kirk parancsba adja, hogy kezdjenek az űrhajóval a Nap körül nagy sebességgel keringeni, mert így a csillag nagy gravitációs tere, és a fénysebességnél gyorsabb haladás révén visszautazhatnak az időben. A művelet sikerrel zárul, melynek köszönhetően 1986-ban találják magukat. A legénység a hajót álcázza, és leszállnak a kaliforniai San Franciscóban (a Golden Gate Parkban). Szerencsére a közelben rábukkannak két bálnára, melyek alkalmasak a szondával való kommunikációra, továbbá olyan alapanyagokra, melyekkel megépíthető a bálnák szállítására szolgáló medence.

Kirk és Spock elnyeri dr. Gillian Taylor bálnabiológus támogatását is, aki a bálnákat gondozza a sausalitói Tengerek élővilága aquaparkban.

Miután leküzdötték a legfőbb gondokat (beleértve azt is, hogy meggyőzzék Taylort arról, hogy a jövőből jöttek), az Enterprise legénységének sikerül kimenteni két bálnát a tengerből, akiket közben szabadon engedtek az aquaparkból és bálnavadászok fenyegetik őket. Ezután visszatérnek a jövőbe és a bálnák segítségével megmentik a Földet.

A siker ellenére a legénység hadbíróság elé kerül, mivel több szabályt is súlyosan megszegtek akkor, amikor az előző filmben engedély nélkül indultak el az Enterprise-zal. A vádlottakat hősies tetteik miatt felmentik, kivéve Kirk admirálist, akit „büntetésből” lefokoznak kapitányi rangra, és a USS Enterprise-A-ra vezénylik. Dr. Taylor, aki a legénységgel együtt tért vissza a 23. századba, úgy dönt, hogy belép a csillagflottába, mint tudományos tiszt.

ÉrdekességekSzerkesztés

  • Azt a jelenetet, amelyben Chekov és Uhura a járókelőktől kérdezik, hogy merre találják az almedai támaszpontot (és benne egy nukleáris reaktort), rejtve vették fel. Így a rendőr, aki teljes bambultsággal és meglepődéssel tekint rájuk, nem színész, hanem egy igazi rendőr. Reakciója betudható annak is, hogy Chekov nagyon erős orosz akcentussal beszélt, és a film ezen része 1986-ban játszódott. A nő, aki végül szóba áll velük szintén az utca embere volt, nem pedig színész.
  • A buszon hangosan zenét hallgató punkot, akit végül Spock hallgattat el, a film társproducere, Kirk Thatcher játszotta el. Ő írta a rádiójából szóló számot is, továbbá a vulkáni számítógép hangját is ő kölcsönözte.
  • A kórházban a hangosbeszélőn dr. Sandi Zobert keresik. Sandi Zober valójában Leonard Nimoy akkori felesége volt (bár nem orvos, hanem maga is színész).
  • A filmben szerepel a USS Enterprise CVN-65 nevű hajó is, ami igazából a USS Ranger CV-61 volt, mivel az Enterprise épp a tengeren volt a forgatás idején.
  • A filmben feltűnő, Miranda osztályú csillaghajónak, a USS Saratogának (NCC-1867) egy afroamerikai nő a kapitánya, megelőzve a Star Trek: Voyagert az első női parancsnok tekintetében a Star Trekben. Igaz, csak rövid ideig szerepel, ezért nevet sem adtak neki, és az őt játszó színésznő, Madge Sinclair neve sem szerepel a stáblistán. (Később kiadott regényekben végül nem hivatalosan Margaret Alexandernek nevezték el.) Emellett Sinclair játssza a TNG sorozatban Geordi La Forge anyját, Silvia La Forge kapitányt is.[3] (Érdekesség még, hogy sokkal később ugyancsak Miranda osztályú és ugyancsak Saratoga nevű csillaghajó volt az, amelyiken Benjamin Sisko szolgált korábban, mielőtt azt a borg elpusztította volna. A hajó regisztrációs száma viszont értelemszerűen már más, NCC-31911 volt.)
  • Cartwright admirális is feltűnik, csakúgy mint a későbbi Star Trek VI: A nem ismert tartomány című filmben, akit itt is Brock Peters alakít. Ugyanígy ebben a két filmben alakítja John Schuck is a klingon nagykövetet.

ForrásokSzerkesztés

  1. Pascale, Anthony: "Exclusive: Producer Ralph Winter on Star Trek V: We Almost Killed The Franchise".. TrekMovie, 2010. június 30. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
  2. Tiwari, Neha: Star Trek movies: Which is best?. CNET Networks, 2006. október 6. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
  3. Madge Sinclair Memory Alpha