Stari Grad

	Stari Grad
	A város látképe
	; Stari Grad címere
	; Stari Grad címere
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Stari Grad
Jogállás	város
Polgármester	Vinko Maroević (HDZ)
Irányítószám	21460
Körzethívószám	(+385) 021
Testvérvárosok	Lista Letovice; Szentendre; Szamobor;
	Népesség
Teljes népesség	2817 fő (2001) +/-
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	2 m
Terület	52,59 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Stari Grad Pozíció Horvátország térképén
	é. sz. 43° 11′ 01″, k. h. 16° 35′ 55″Koordináták: é. sz. 43° 11′ 01″, k. h. 16° 35′ 55″
	Stari Grad weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Stari Grad témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a Hvar szigeti városról szól. Hasonló címmel lásd még: Starigrad (egyértelműsítő lap).

Stari Grad (ča nyelvjárásban Stori Grod, Paiz, olaszul Cittàvecchia) város és község (járás) Horvátországban, Hvar szigetén.^[1] A város a (mai nevén) Hvar-Brač-Visi egyházmegye első püspöki székvárosa volt.

A község (járás) településeiSzerkesztés

Közigazgatásilag Stari Grad városán kívül Dol, Rudina, Selca kod Starog Grada és Vrbanj falvak tartoznak még a községhez (járáshoz).

FekvéseSzerkesztés

Hvar szigetének nyugati részén, a sziget egy szárazföldbe mélyen benyúló szűk öblének, a Starogrojska-öbölnek a két partján terül el.

TörténeteSzerkesztés

A mai Stari Grad területén valószínűleg már a görög letelepedés előtt illír település állt, de erre határozott bizonyítékot még nem találtak. A város írott története i. e. 385-től kezdődik, amikor az Égei-tengeri Párosz szigetéről érkezett görög telepesek a mai Stari Grad területén megalapították első kolóniájukat. Ennek szülőföldjük után a Párosz nevet adták. A kolóniát azonban nem sokkal alapítása után megtámadták a sziget illír lakosai. A görögök a mai Lezha helyén állt Lissosra menekültek, mely akkor I. Dionüsziosz szürakuszai türannosz uralma alatt állt, majd az ottani hajóhaddal tértek vissza és kivívták a győzelmet. Ez volt az első ismert tengeri csata, melyet az Adriai-tengeren vívtak. Párosz kolóniája egészen i. e. 235-ig virágzott, ekkor az illírek országának, Illíriának része lett. I. e. 229-ben az első római–illír háború során a szigetet a rómaiak foglalták el, és szövetségesüket, a korábbi illír hadvezért, Pharoszi Démétrioszt tették meg helytartónak. A szövetség azonban nem tartott sokáig, ezért i. e. 219-ben rómaiak megindították ellene a második római–illír háborút. Démétriosz a vereség után V. Philipposz makedón királyhoz menekült. A sziget Pharosz városával ezután Illyricum római tartomány része volt. A rómaiak az illír település maradványain felépítették saját erődítményüket és településüket. Ma is megtalálhatók a város területén a vaskos római falak, a lakóépületek és a templomok alapfalai. A 2. században municípiumi státuszt kapott. Az 5. században a város délkeleti részén felépült az első keresztény templom, majd a 6. században ennek a falaira építették az a kettős bazilikát, amely a mai Szent János templom közelében állt. Az ókori települést 776 körül a szlávok betörése semmisítette meg.

A kora középkori bazilikai alapfalai

Bíborbanszületett Konstantin császár szerint Hvar a 10. században a neretvánok kenézségének része volt. A 11. században a neretvánok területeivel együtt a középkori Horvát Királyság részét képezte. Ezután felváltva hol a horvát-magyar királyok, hol a bizánci császárok, hol a velenceiek uralma alatt volt. 1147-ben Stari Grad székhellyel megalapították a hvari püspökséget. 1180-ban I. Manuél bizánci császár halála után ismét III. Béla magyar király uralma alá került. A magyarok ütőképes hajóhad híján azonban nem tudták tartósan megvédeni államuk tengermelléki részeit. Mivel az uszkók kalózok a velenceiekkel vívott csatározásaik során lényegében megszüntették a helyi kereskedelmet a dalmát városok Velencéhez fordultak oltalomért. Követve a szomszédos városok példáját 1278. februárjában a hvariak is a velencei uralom mellett döntöttek. A velencei hatóságok ekkor a sziget fővárosát, egyúttal a püspökség székhelyét Stari Gradról Hvarra helyezték át, mely ezután kedvező fekvése miatt a köztársaság egyik legfontosabb városa lett. A 14. század közepén Hvar újra a horvát-magyar királyok uralma alá került. I. Lajos magyar király halála után azonban utódlási harcok törtek ki Luxemburgi Zsigmond, a bosnyák Tvrtko és László nápolyi király között. 1403-ban Zárában az utóbbit koronázták horvát királlyá, aki végül belátta a további háborúskodás hiábavalóságát. 1409-ben Dalmáciát egyszerűen eladta a Velencei Köztársaságnak. 1420-ig a dalmát városok egymás után ismerték el a velencei fennhatóságot.

1510-ben Matij Ivanić vezetésével felkelés tört ki a szigeten a velencei uralom ellen, mely négy évig tartott és visszavetette a sziget gazdasági és kulturális fejlődését. A felkelésnek a Bolnál összegyűjtött velencei seregek vetettek véget. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. 1941 és 1945 között névleg a Független Horvát Állam része volt, ténylegesen azonban olasz, majd német megszállás alá került. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991 óta a független Horvátország része. A délszláv háború idején 1991. november 7-én a JNA légiereje kétszer is bombázta a település melletti, főként mezőgazdasági gépek által használt repülőteret. Ennek következtében egy kisgép és a leszállópálya is károkat szenvedett. 2011-ben 1885 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.

NépességSzerkesztés

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
2.843	3.217	3.363	3.386	3.120	2.469	2.468	1.941	1.446	1.531	1.460	1.607	1.676	1.836	1.906	1.885

LátnivalókSzerkesztés

Maga a város a sziget felőli oldalon húzódik, vele szemben az öböl túlpartján a nyaralónegyed terül el.

A város belseje felé vezető tér valaha árkádos térség volt. A velencei időkben épített árkádokat az osztrák uralom alatt lebontották.

Az árkádos térséget a Pod luza-t átszelve a városka büszkeségéhez, a város egykori patricius családjának, a Hektorović családnak a várkastélyához érünk, mely a 15. században épült. a neve "Tvrdalj", mely kétemeletes, szürke kőépület, vaskos "törökváró" falakkal.

Petar Hektorovic költő mellszobra

A Hektorovićok közül kitűnt az 1487 és 1572 között élt humanista Petar Hektorović, filozófus, költő, aki a kastély építtetője volt, aki - akárcsak a mi Berzsenyink niklai birtokára - visszavonulva, földjének és költészetének élt.

A kastély építtetőjének szellemét a főbejárat feletti márványtábla felirata is jellemzi: "Omnium conditori" (a mindenség teremtőjének).

A kastély előcsarnokából a díszkert hangulatos részéhez, a híres halastóhoz jutunk. A kastély kertje - amely márványasztalaival, padjaival, megmaradt fáival ma csak halvány képet nyújt régi szépségéről - a Hektorović Múzeum része. Emeletén képtár található, a halastó melletti épületben pedig kis néprajzi gyűjtemény található.

A Tvrdalj bal oldala mellett áll a Hektorovićok reneszánsz-barokk stílusú magánkápolnája a Sv. Rok (Szent Rókus) templom, melynek barokk stílusú főoltárát Szent Rókus, a bal oldali mellékoltárát pedig egy 18. századi Madonna-kép díszíti. A templomnak kazettás famennyezete van, s 18. századi díszes muránói üvegcsillárja is van.

A Rókus templomon túl a Tvrdalj kertje mögött a várszerűen megerősített egykori dominikánus kolostor található, mely a 15. században épült. A kolostort az Adriát végigsarcoló Ulus Ali török kalóz még 1571-ben felégette. Romjait csak az 1800-as évek vége körül építették újjá. A templomban levő "Krisztus siratása" című kép Leonardo Corona műve, de egyesek Tintoretto-nak tulajdonították. A festményen a művész Arimathiai József képében Petar Hektorović költőt, Magdaléna alakjában pedig ennek leányát Lukréciát festette meg. A kolostor épületében kis helytörténeti múzeum is van.

További nevezetességekSzerkesztés

Stari Grad, Kikötő

Sv. Stepan (Szent István) templom - 1605-ben épült.

Templomtorony - 1753-ban épült. A torony az egykori görög település köveiből készült. A toronyba beépítve egy vitorlást ábrázoló római dombormű található, mely a legrégibb hajóábrázolások egyike.

Óhorvát Sv. Ivan (Szent János) templomocska, mely egy 6. századi ókeresztény templom helyén a 12. században épült. Mögötte tárták fel a korábbi templom görög kereszt alakú keresztelőkápolnáját.

A településtől 1 km-re keletre fekvő Smričić területén transzformátorállomás alapozása közben római villa rustica maradványaira bukkantak. E falaktól északra, a földmunkák során a helyiek mozaik kockákat találtak. A Vrboskához vezető út építése során további falmaradványokat, kerámia töredékeket, ősi oszlopok részeit és a farosi falakból származó kőtömböket találtak. A legtöbb lelőhely lepusztult, de jelentőségének megállapításához tervszerű régészeti ásatásra lenne szükség.^[4]

GazdaságSzerkesztés

A 19. század második felében a városban néhány hajóépítő üzem működött. Működésüknek a gőzhajózás általános elterjedése vetett véget. Egy időben tésztagyár és szélmalom is működött a településen. Egykor a spliti székhelyű Jugoplastika gyárnak is működött üzeme a városban. A helyi borkombinát működése a környék szőlőtermelésére épül.

KultúraSzerkesztés

A városi zenekart 1876-ban alapították, erre a zenekar első épületén elhelyezett emléktábla hívja fel a figyelmet.

A város amatőr színháza a "Petar Hektorović" színjátszó egyesület utódja, mely a helyi kulturális és művészeti egyesület keretében működik.

A városi könyvtár az 1874-ben alapított stari gradi nemzeti olvasókör utódja. A könyvtár ma a Čitovnica-palotában működik, melyet 1893-ban a "Hrvatski dom" részvénytársaság tagjai emeltek. Erre a palota keleti homlokzatán elhelyezett tábla emlékeztet.

A város énekkara a "Faroski kantaduri" 1995-ben alakult. Célja elsősorban a szakrális kulturális örökség megőrzése. Elődje az 1969-ben alapított Garmica énekkar, mely fellépésein a szétválás óta inkább a népzenei dallamok örökségét ápolja.

SportSzerkesztés

A városnak egykor több labdarúgóklubja (mint a "Zrinski", a "Grumen",a "Val", stb.) is volt, de a II. világháború után csak a "HNK Jadran" maradt meg.

Vízilabda klubja a "Faros", mely 1979-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor feljutott a jugoszláv másodosztályba. 2010 óta rendezik meg a "Final four" nevű négyes tornát a négy helyi csapat részvételével.

A város sporthorgász egyesülete az "ŠRD Šarag", vitorlásklubja pedig a "JK Helios".

Minden év augusztusának végén rendezik meg a "Faros Maratona" nemzetközi hosszútávúszó versenyt.

Stari Grad panorámája

Híres emberekSzerkesztés

Itt született, vagy innen elszármazott hírességek:

Ivan Baković pap, költő, műfordító és teológus
Josip Bervaldi történész, régész
Juraj Biankini politikus, újságíró, a horvát nemzeti újjászületés személyisége
Petar Biankini író
Josip Berković orvos, politikus, diplomata
Dominik Budrović domonkos-rendi teológus, tartományfőnök
Petar Hektorović költő
Tomislav Kaljatić Maroević linaresi püspök
Šime Ljubić történész, régész, numizmatikus, a Strossmayer-akadémia alapító tagja
Ivo Maroević Špuntin művészettörténész, muzeológus
Juraj Plačić festőművész
Tonko Šoljan akadémikus, ichtiológus
Jordan Zaninović hvari püspök

GalériaSzerkesztés

A Škor tér barokk épületei
A Szent István tér
A Szent István-templom
A iskola épülete
A Hektorović-ház
A domonkos kolostor
A Ljubić-mauzóleum látképe
Halastó a Tvrdaljban
A Tvrdalj épületegyüttese
A Szent Rókus templom
A Starogrojska-öböl látképe
Öbölparti kép
Látkép az öböl felől
A Szent Rókus körmenet
Kikötői kép

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stari Grad című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.