Stefan Heym

német író, politikus

Stefan Heym (eredeti neve Helmut Flieg; Chemnitz (Németország), 1913. április 10. – En Bokek (Izrael), 2001. december 16.) német író, 1994-től 1995-ig a Demokratikus Szocializmus Pártja, a PDS frakciójában a németországi országgyűlés (Bundestag) képviselője.

Stefan Heym
Heym 1982-ben
Heym 1982-ben
Született Helmut Flieg
1913. április 10.
Chemnitz, Szász Királyság
Elhunyt 2001. december 16. (88 évesen)
Ein Bokek hotel, Tamar Regionális Tanács, Izrael, déli körzete
Állampolgársága
Nemzetisége német, amerikai
Házastársa Gertrude Heym (1945–)
Foglalkozása
Tisztsége
  • President by age
  • a Bundestag tagja (1994. november 10. – 1995. október 31.)
Iskolái Chicagói Egyetem
Kitüntetései
  • A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja
  • Heinrich Mann-díj (1953)[2]
  • Jeruzsálem-díj (1993)
Halál okaszívinfarktus
Sírhelye Weißensee Cemetery

A Wikimédia Commons tartalmaz Stefan Heym témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

FiatalkoraSzerkesztés

Stefan Heym Helmut Flieg néven chemnitzi zsidó kereskedőcsalád gyermekeként született. Már korán antifasisztaként exponálta magát, és Exportgeschäft (Exportüzlet)[3] című verse miatt (mely 1931. szeptember 7-én a helyi, szociáldemokrata irányú Volkstimme újságban jelent meg) 1931-ben kizárták szülővárosa gimnáziumából. Érettségi vizsgáit a berlini Heinrich-Schliemann Gimnáziumban tette le, és Paul Hildebrandt (gimnáziumi igazgatója) segítségével zsurnalisztikát kezdett egyetemi szinten tanulni. A Reichstag felgyújtása (1933) után Csehszlovákiába menekült, ahol felvette a Stefan Heym nevet.

1935-ben zsidó egyetemi ösztöndíjjal az Egyesült Államokba ment, ahol Chicago Egyetem tanult. Magiszteri szakdolgozatát Heinrich Heine Atta Troll című verséről írta. 1937-1939 között a New York-i németnyelvű hetilap, a Deutsches Volksecho főszerkesztője. Az újság közel állt az amerikai Kommunista Párthoz. Miután a lap kiadása 1939-ben megszűnt, Heym mint angolnyelvű szabadúszó újságíró dolgozott. Már első regénye, a Hostages (magyarul Galsenapp-ügy címen jelent meg) nagy sikert hozott számára.

Az Amerikai Egyesült Államok polgáraSzerkesztés

1943-től Heym amerikai állampolgárként részt vett a II. világháborúban. Hans Habe parancsnoksága alatt a Ritchie Boys nevű, pszichológiai hadviseléssel foglalkozó egység tagjaként részt vett a normandiai partraszállásban. Feladatai közé tartozott a német csapatoknak, a Wehrmacht katonáinak szánt szórólapok, katonai újságok írása, hangszórós és rádiós adások készítése.[4] A háború végeztével Heym Essenben a Ruhr Zeitungot vezette, később a müncheni Neuen Zeitung, az amerikai megszállás egyik legfontosabb újságjának szerkesztőségében dolgozott. Szovjetbarát állásfoglalása miatt 1945 végén Heymet visszahívták az Egyesült Államokba. Heym kilépett a hadseregből és újra mint szabadúszó újságíró dolgozott. 1948 végén megjelentette Bostonban The Crusaders (magyarul: Keresztesvitézek) című regényét, melyet a New Yorkerben 1948. december 24-én Heinrich Eduard Jacob ajánlott.

Heym 1952-ben, más baloldali értelmiségiekkel és művészekkel, mint Charlie Chaplin, Bertolt Brecht und Thomas Mann, a McCarthy-korszak miatt elhagyta az Egyesült Államokat. 1953-ig Prágában élt, majd az NDK-ba költözött.

Visszatérés NémetországbaSzerkesztés

Heym-et kezdetben, mint antifasiszta emigránst, privilegizáltként kezelték az NDK-ban. Szabadúszó újságíróként dolgozott, emellett írásokat jelentett meg újságokban és folyóiratokban. 1953-ben Eisenhower elnöknek címzett nyílt levélben tiltakozott a koreai háborúban való amerikai részvétel ellen – és egyidejűleg visszaadta tiszti jelvényét, valamint 1945-ben kapott Bronze Star kitüntetését. 1953-től 1956-ig Karl Kleinschmidt tiszteletessel együtt a Berliner Zeitung-ba írt. NDK-beli tartózkodásának első éveiben, mint meggyőződéses szocialista, szocialista-realista regényeivel és elbeszéléseivel támogatta az NDK-rendszert. Heym munkái, ugyanúgy mint korábban, először angolul jelentek meg. Német nyelven a Verlag Volk und Welt Kiadó Seven Seas Publisher sorozatban adták ki, melyet felesége, Gertrude Heym szerkesztett és magas példányszámokat ért el. Stefan Heym-et 1959-ben az NDK Művészet és Irodalom díjával tüntették ki.

Ellenállás az NDK állampártjával, a NSZEP-vel szembenSzerkesztés

Az NDK államvezetésével szembeni konfliktusai 1956-ban kezdődtek, amikor a desztalinizáció ellenére az 1953. június 17-i berlini munkásfelkelésről szóló, X Day (később ill. magyarul: 5 nap júniusban) könyvének megjelenését betiltották. A szembenállás tovább fokozódott 1965-től, amikor Erich Honecker, az NSZEP 11-ik kongresszusán erősen kikelt Heym ellen. Ugyanebben az évben Heym megjelenési tilalom alá került. 1969-ben Lasalle című könyvének nem engedélyezett NSZK-beli megjelenése miatt pénzbüntetést kapott. 1978-ban Heym néhány előadást tartott az Egyesült Államokban. A 70-es évek elejétől, ha kis példányszámban is, könyvei újra megjelenhettek az NDK-ban. Ebben az időben műveit csak németül írta.

A kultúrpolitikai enyhülés hátterében, amelynek keretében 1971-től Heym együttműködhetett a NDK-beli kiadókkal, nyilvánvalóan Erich Honecker egy beszéde állhatott. Jó fél évvel azután, hogy Honecker a kormányzás élére került, egy beszédében indirekt utalt a szocialista realizmus merev dogmatikus felfogásának elvetésére. Az NDK állampárt, a NSZEP magasrangú funkcionáriusainak címzett jelszó „Nincs tabu“ néven lett ismert.[5] Ennek ellenére 1974-től az NDK végnapjaiig Heym munkái először nyugati kiadóknál jelentek meg.

1976-ban Heym egy petíciót írt alá, amelyben tiltakoztak Wolf Biermanns állampolgárságának megfosztása ellen.[6] 1979-ben másodszor is megbüntették egy munkájának nem engedélyezett NSZK-beli kiadása miatt (ezúttal a Collin című műve miatt) – és egyúttal kizárták az NDK Írószövetségéből. Stefan Heym az 1980-as években támogatta az NDK-beli polgárjogi ellenállást. 1982-től kiállt a német újraegyesítés mellett – szocialista színekben.

Heym az 1989-es békés forradalom hétfői kelet-berlini tüntetéseken több beszédet is tartott, többek között 1989. november 4-én.[7]

„Így van, az egyik ablak ki lett nyitva. A stagnáció – mely szellemi, gazdasági és politikai volt, a tompaság és fülledtség éveit, frázispufogtatást és bürokratikus önkényességet, hivatali vakságot és süketséget jelentett. … Valaki azt írta nekem – és igaza volt – az elmúlt hetek némaságán továbbléptünk és most azon vagyunk, hogy megtanuljunk felegyenesedve járni!“

– Stefan Heym: 1989. november 4-i tüntetésen

1989. november végén az egyik szerkesztője és aláírója volt Für unser Land (Országunkért) című felhívásnak, melynek szerkesztői kiálltak „az NSZK-val való újraegyesülés valamint konföderáció“ mellett,[8] valamint a független demokratikus szocialista NDK megtartásáért[9][10] – amelyet a békés forradalom során addig elért szabadság továbbfejlesztéseként és kibővítéseként értelmeztek.

A szerkesztők közötti szavazás alapján 1989. november 28-án 75 németországi és külföldi újságíró előtt Stefan Heym bemutatta ezt a felhívást,[11] és felolvasta az első aláírók nevét.[12] A felhívást mintegy 1,17 millióan írták alá, annyian, mint semmilyen más petíciót az NDK-ban.[12]

A berlini fal lebontása után 1989 novemberében Stefan Heymot újra felvették az NDK Írószövetségébe, és 1990-ben jogilag rehabilitálták.

A német újraegyesítés utáni politikai tevékenységeSzerkesztés

Az újraegyesítés időszakában Heym véleményét nagyon kritikusan fejezte ki a a NSZK-ba való integrálás során a keletnémetek hátrányos helyzetéről, és az immár össznémet kapitalizmussal szemben kiállt a szocialista alternatíva mellett. 1992-ben társalapítója volt Komitees für Gerechtigkeit (Egyenjogúság Bizottság) társaságnak. Abban reménykedett, hogy egy új pártot sikerül alapítani „amikor minden más párt politikailag csődött mondott, akkor egy teljesen újat kell létrehozni.“. 1992-től erélyesen szerepelt mint író, politikai elemző és megfigyelő [13]

„[…] ha az emberek véleményüket nem tudják kifejezni, akkor a házakat gyújtják meg. És ha nincs demokratikus megoldás, egy baloldali megoldás, akkor jobbra fordulnak, és a fasizmust fogják követni.“

– Stefan Heym: [13]

 
Stefan Heym sírköve

Az 1994. évi szövetségi választáson az NDK-utódpárt, a PDS listáján, mint pártonkívüli jelöltséget kapott, a Berlin egyik választókörzetében pedig személyes mandátumot nyert. 1994-ben mint a parlament korelnöke tartotta a nyitóbeszédet, amelynek végén a CDU/CSU képviselői (a parlament újraválasztott elnöke, Rita Sussmüth kivételével), hivatkozva az NDK titkosszolgálatával való együttműködés akkoriban felmerült vádjára (mely később alaptalannak bizonyult) az elismerő tapsot megtagadták.[15] Helmut Kohl szövetségi kancellár, miközben mások Heym-ben mások az NDK egyik legjelentősebb ellenzéki szerzőjét látták, nem sokkal a beszéd előtt olyannak nevezte, aki zászlóját mindig az aktuális széljárás szerint forgatta.[16] A sokéves szokás ellenére Heym beszédét a szövetségi kormány Bulletin-jében nem tették közzé. [17]

1995 októberében, tiltakozásul a szövetségi képviselők költségtérítésével kapcsolatos alkotmánymódosítás tervezete ellen, lemondott mandátumáról. Ezzel a harmadik legidősebb képviselő a német szövetségi parlament történetében.[18] 1997-ben Heym az Erfurter Erklärung (Erfurti Nyilatkozat) aláírói közé tartozott, melyben az 1998-as szövetségi választásokra egy vörös-zöld koalíciót sürgettek, a PDS tolerálása mellett.

Heym 2001. december 16-n hunyt el Izraelben, a Holt-tengernél hunyt el. Jeruzsálemben járt, ahol egy Heinrich Heine szimpóziumot vett részt. Az első médiahírek szerint halálát egy szerencsétlen baleset okozta, később a halál okaként szívelégtelenséget jelöltek meg.[19]

Díjak és kitüntetésekSzerkesztés

  • Stefan Heym a Berni Egyetem (1990) és Cambridge (1991) díszdoktora volt, valamint Chemnitz díszpolgára (2001). Többek között megkapta 1953-ban a Heinrich-Mann díjat, 1959-ben az NDK Nemzeti díját, 1975-ben, 1982-ben és 1990-ben egy német magándíjat, a BAMBI-díjat [20], 1993-ban a *Jeruzsálem-díjat és 2000-ben a Atomháború Ellenes Orvosok Nemzetközi Szövetségének békedíját.
  • 2004-ben az egyik berlini közkönyvtár felvette a nevét.[21]
  • 2008 óta Chemnitz városa háromévente „Chemnitz város Stefan Heym Nemzetköz díj“-at adományozza olyan kiemelkedő szerzőnek és publicistának, aki „mind társadalmi, mind politikai ellenállást fejt ki, a morális értékek védelmében“.
  • 2010. augusztus 24-n a Schwarzenberg városának városháza előtti parkban szobrot avatták a tiszteletére. A szobrot Hartmut Rademann készítette és egy nyitott könyvet ábrázol Schwarzenberg című könyvéből vett idézettel „a szabadságról mint kötelezettségről“.[22]
  • 2013-ben Heym születésének centenáriuma alkalmából számos megemlékezést rendeztek. A Rosa Luxemburg Alapítvány 2013-at Stefan Heym évének nyilvánította és sok megemlékezést szervezett Heym tiszteletére.
  • 2013 áprilisában, Heym özvegye jelelétében Chemnitzben Stefan Heym teret neveztek el. Ezen a címen található a Régészeti Múzeum is.[23]
  • 2014. november 4-n, az Alexanderplatz-i tüntetés 25-ik évfordulóján, Berlinben teret neveztek el róla. Az átnevezési ünnepségen számos díszvendég, a kerületi polgármesterek és Heym özvegye is részt vettek[24].

MűveiSzerkesztés

Angol nyelvenSzerkesztés

  • Nazis in the U.S.A., New York 1938
  • Hostages, New York 1942
  • Of Smiling Peace, Boston 1944
  • The Crusaders, Boston 1948[13]
  • The Eyes of Reason, Boston 1951
  • Goldsborough, Leipzig 1953
  • The Cannibals and Other Stories, Berlin 1958
  • A visit to Soviet science, New York 1959
  • The Cosmic Age, New Delhi 1959
  • Shadows and Lights, London 1963
  • The Lenz Papers, London 1964 – concerns the failed revolutions in Germany in 1848, specifically the 1849 Baden Revolution.
  • The Architects written c 1963 – 1965, unpublished (published in German as Die Architekten, Munich 2000; published in English under "The Architects" by Northwestern in 2005; ISBN 0-8101-2044-5)
  • Uncertain Friend, London 1969
  • The King David Report, New York 1973[14] - giving many anecdotes of King David's life which did not get into the Bible.
  • The Queen against Defoe, London 1975
  • Five Days in June, London 1977 (concerning the 1953 uprisings in the GDR)
  • Collin, London 1980

NémetülSzerkesztés

  • Collin (1979)
  • Der kleine König, der ein Kind kriegen mußte und andere neue Märchen für kluge Kinder (1979)
  • Ahasver (1981) – published in English as The Wandering Jew (1984)
  • Atta Troll. Versuch einer Analyse (1983 )
  • Schwarzenberg (1984) – novel about the Free Republic of Schwarzenberg
  • Reden an den Feind (1986)
  • Nachruf (1988) – autobiography
  • Meine Cousine, die Hexe und weitere Märchen für kluge Kinder (1989)
  • Auf Sand gebaut (1990) – short stories
  • Stalin verlässt den Raum (1990) – political writings
  • Einmischung (1990)
  • Filz (1992)
  • Radek (1995)
  • Der Winter unsers Missvergnügens (1996)
  • Immer sind die Weiber weg und andere Weisheiten (1997)
  • Pargfrider (1998)
  • Immer sind die Männer schuld (2002)
  • Offene Worte in eigener Sache (2003)

MagyarulSzerkesztés

  • Dávid király krónikája (Der König David Bericht) – Európa, Budapest, 1977 · · ISBN 9630710838 fordította: Görög Lívia
  • Keresztesvitézek (The Crusaders) – Európa, Budapest, 1978 · ISBN 9630711664 · fordította: Bányai Geyza
  • A megfelelő magatartás (Erzählungen, elbeszélések) – Európa, Budapest, 1979 · ISBN 963071888x · fordította: Görög Lívia
  • Ahasvérus (Ahasver) – Európa, Budapest, 1990 · ISBN 9630751208 · fordította: Makai Tóth Mária
  • Mindig a nőnek van igaza és egyéb bölcsességek (Immer sind die Weiber weg und andere Weisheiten) – Taramix, Budapest, 2011 · ISBN 9786155186011 · fordította: Kajtár Mária · illusztrálta: Horst Hussel
  • Mindig a férj a hibás (Immer sind die Männer schuld) – Taramix, Budapest, 2011 · ISBN 9786155186004 · fordította: Kajtár Mária · illusztrálta: Horst Hussel
  • A Glasenapp-ügy (Der Fall Glasenapp) – Európa, Budapest, 1964 · fordította: Sárközy Elga
  • Öt nap júniusban (Five Days in June) – Láng, Budapest, 1989 · ISBN 9630265087 · fordította: Forinyák Éva
  • Sasok és griffmadarak (The Lenz papers) – Kossuth, Budapest, 1965 · fordította: Szíjgyártó László
  • Az értelem világa (The eyes of reason) – Magvető, Budapest, 1966 · fordította: Vajda Miklós
  • A kozmosz korszaka (The Cosmic Age) – Kossuth, Budapest, 1960 · fordította: Révész Gy. István
  • Lassalle – Gondolat, Budapest, 1977 · ISBN 9632805585 · fordította: Vészits Ferencné
  • Aranyváros (Goldsborough) – Európa, Budapest, 1955 · fordította: Vermes Magda

Felhasznált irodalomSzerkesztés

  • Otto Ernst: Stefan Heyms Auseinandersetzung mit Faschismus, Militarismus und Kapitalismus: dargestellt an den Gestalten seiner Romane. Dissertation. Universität Jena, 1965.
  • Kindler Verlag (Hrsg.): Beiträge zu einer Biographie. Eine Freundesgabe für Stefan Heym zum 60. Geburtstag am 10. April 1973. Kindler, München 1973.
  • Walter Dietrich: Wort und Wahrheit. Studien zur Interpretation alttestamentlicher Texte. Neukirchener Verlag, Neukirchen-Vluyn 1976.
  • Reinhard Zachau: Stefan Heym in Amerika. Ann Arbor, Michigan 1978.
  • Reinhard Zachau: Stefan Heym. München 1982.
  • Hans-Peter Ecker: Poetisierung als Kritik. Tübingen 1987.
  • Regina General und Wolfgang Sabath: Stefan Heym. Berlin 1994.
  • Peter Hutchinson: Stefan Heym – Dissident auf Lebenszeit. Würzburg 1999.
  • Herbert Krämer: Ein dreißigjähriger Krieg gegen ein Buch. Tübingen 1999.
  • Anja Reuter: Die Frömmigkeit des Zweifels. Frankfurt am Main u. a. 2000.
  • Marc Temme: Mythos als Gesellschaftskritik. Stefan Heyms „Ahasver“. Berlin 2000.
  • Meg Tait: Taking sides. Oxford u. a. 2001.
  • Doris Lindner: Schreiben für ein besseres Deutschland. Würzburg 2002.
  • Hermann Gellermann: Stefan Heym: Judentum und Sozialismus. Berlin 2002.
  • Peter Hutchinson (Hrsg.): Stefan Heym: socialist – dissenter – Jew. Oxford u. a. 2003.
  • Regina U. Hahn: The democratic dream. Oxford u. a. 2003.
  • Wilfried F. Schoeller (Hrsg.): Diese merkwürdige Zeitung. Leben nach der Stunde Null. Ein Textbuch aus der „Neuen Zeitung“. Frankfurt am Main 2005.
  • Stiftung Jüdisches Museum Berlin & Stiftung Haus der Geschichte der Bundesrepublik Deutschland (Hrsg.): Heimat und Exil. Emigration der deutschen *Juden nach 1933. Katalog zur gleichnamigen Ausstellung im Jüdischen Museum Berlin. Jüdischer Verlag im Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main 2006, ISBN 3-633-54222-1.
  • Stepanka Neumann: Stefan Heym – Literat und Dissident auf Lebenszeit. Biblische Allegorie und der ewige Schriftsteller. (Schriftenreihe Poetica, *Schriften zur Literaturwissenschaft. Band 105). Verlag Dr. Kovač, Hamburg 2009, ISBN 978-3-8300-4593-9.
  • Kurzbiografie zu: Heym, Stefan. In: Wer war wer in der DDR? 5. Ausgabe. Band 1, Ch. Links, Berlin 2010, ISBN 978-3-86153-561-4.
  • Therese Hörnigk (Hrsg.): Ich habe mich immer eingemischt. Erinnerungen an Stefan Heym. Verlag für Berlin-Brandenburg, Berlin 2013, ISBN 978-3-942476-56-0.

JegyzetekSzerkesztés

  1. 1933
  2. http://www.adk.de/de/akademie/preise-stiftungen/H_Mann_Preis.htm, 2015. szeptember 12.
  3. Virtuelles Zentrum der verfolgten Künste zur Förderung demokratischer Kultur.
  4. 70 davon abgedruckt in Stefan Heym: Reden an den Feind, Hrsg. Peter Mallwitz, Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Mein 1988, ISBN 3-596-29250-6.
  5. Harald Kleinschmid: „Die Rache des kleinen Mannes“. Zur kulturpolitischen Situation in der DDR im ersten Halbjahr 1979. In: Deutschland-Archiv. 12 (1979), 673–683.
  6. Stefan Heym: Der Winter unsers Mißvergnügens. Aus den Aufzeichnungen des OV Diversant. München 1996, ISBN 3-442-72366-3.
  7. Reden auf der Alexanderplatz-Demonstration: Stefan Heym (12:54)
  8. Die Aufrufaktion "Für unser Land". invenio.bundesarchiv.de. Bundesarchiv
  9. E. Hoh: Kolloquium für Reinhard Brühl. In: Potsdamer Neueste Nachrichten. 2004. október 9.
  10. Dieter Klein: Für einen alternativen demokratischen Sozialismus. Diskussionsstandpunkt des Arbeitsausschusses zu der von der Basis ausgehenden Neuformierung der SED als moderne sozialistische Partei. In: Neues Deutschland. 1989. december 8.
  11. Aufruf „Für unser Land“ – Herbst der Utopie. www.hausderdemokratie.de
  12. a b „Für unser Land“ mit Hintergrundinformationen. www.ddr89.de (1989. nov. 26.)
  13. Stefan Heym (1948), The Crusaders, Boston: Little, Brown and Company, pp. 642 https://archive.org/details/crusaders00heym_0
  14. Danny Yee: Danny Yee's Book Reviews, 1994. (Hozzáférés: 2010. szeptember 20.) „review”