Stewart Granger

angol színész (1913-1993)

Stewart Granger, született James Lablache Stewart, (Kensington, London, Egyesült Királyság, 1913. május 6.Santa Monica, Kalifornia, 1993. augusztus 16.) brit színész, aki Európában és az 1950-es években Hollywoodban is sikereket ért el, főleg romantikus és kalandfilmek pozitív hősének szerepében. A Karl May műveiből készült kalandfilmek rendszeres főszereplője volt, Old Surehand alakítójaként.

Stewart Granger
Granger 1970 körül
Granger 1970 körül
Született James Lablache Stewart
1913. május 6.[1][2][3][4][5]
Kensington
Elhunyt 1993. augusztus 16. (80 évesen)[1][2][3][4][5]
Santa Monica[6]
Állampolgársága
Házastársa
  • Elspeth March (1938. szeptember 10. – 1948)[7]
  • Jean Simmons (1950. december 20. – 1960. augusztus 12.)[8]
Gyermekei négy gyermek:
Tracy Granger
SzüleiFrederica Eliza Lablache Stewart
Foglalkozása
Iskolái
  • Webber Douglas Academy of Dramatic Art
  • Epsom College
Kitüntetései Theatre World Special Award (1990)[9]
Halál oka
Színészi pályafutása
Aktív évek 1933–1993
Műfajok western

A Wikimédia Commons tartalmaz Stewart Granger témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Származása, tanulmányai szerkesztés

James Lablache Stewart néven született London Kensington negyedében, apja James Stewart őrnagy, a Brit Királyi Hadsereg tisztje, a Brit Birodalom Rendjének kitüntetettje (OBE), anyja Frederica Eliza Lablache. James volt egyetlen gyermekük. Az Epsom College elvégzése után a londoni Webber Douglas színiakadémián tanult. (Ez az intézmény 2005 óta a Londoni Egyetem része). Anyai felmenői olasz előadóművészek voltak, nagyapja Luigi Lablache színész, ükapja Luigi Lablache(wd) (1794–1858) operaénekes volt.[10]

Színészi pályájának kezdete szerkesztés

Orvosi egyetemre járt, első filmszerepét 1933-ban még medikus hallgatóként kapta. A filmesek javaslatára megváltoztatta nevét, hogy ne keverjék össze James Stewart amerikai színésszel. Skót nagyanyjának leánykori nevét, a Grangert választotta új vezetéknevének, apjától örökölt vezetéknevét ezután keresztnévként használta. Barátai és családtagjai továbbra is Jimmynek hívták (eredeti keresztneve, a James után). A nyilvánosság számára azonban haláláig Stewart Granger maradt.

 
Granger egy 1946-os fogadáson

A világháború kitörésekor katonai szolgálatra jelentkezett, skót ezredekben szolgált, majd 1942-ben egészségügyi okból leszerelték.[11] Ezután színpadokon szerepelt, majd 1943-ban szerepet kapott Leslie Arliss rendező A szürke sátán című romantikus horrorfilmjében, James Mason, Margaret Lockwood és Phyllis Calvert mellett. A filmben Granger egy RAF-pilótát játszik, aki a szadista gróftól (Mason) megmenti a szeretett nő (Calvert) életét. A szerep megalapozta Granger karrierjét, a következő évtized egy legkedveltebb romantikus hősévé vált. Phyllis Calvert oldalán egy sor kosztümös kalandfilmben játszott nagy szerepeket, így a Vörös lámpásban (1944) és a Madonna of the Seven Moons-ban (1945), utóbbi a brit filmgyártás legnagyobb kasszasikerét hozta. Megjelent egy-egy történelmi életrajzi filmben is, így pl. Paganini hegedűművészt alakította a Bernard Knowles rendező 1946-os Bűvös vonó című életrajzi filmjében.

1948-ban Basil Dearden Tánc a halott szerelmesekért című romantikus szerelmi történetében, a tragikus sorsú Philipp von Königsmarck grófot és kalandort játszotta Joan Greenwood oldalán, aki a gróf titkos szeretőjét, Zsófia Dorottya braunschweig–lüneburgi hercegnőt alakította.

Hollywoodi karrierje szerkesztés

1949-ben szerződést kapott az MGM-től. Második feleségével, Jean Simmonsszal együtt Hollywoodba utazott. Itt hamarosan a kalandfilmek, különösen a történelmi kosztümös kalandfilmek (az ún. „köpeny és kard”-filmek) népszerű főhősévé vált. George Sanders és a fiatal Pier Angeli mellett főszerepelt Richard Brooks rendező 1951-es Light Touch című bűnügyi filmjében, Deborah Kerr partnereként Allan Quatermaint, a főszereplőt alakította az 1950-es Salamon király kincsében, főszerepeket játszott az 1952-es Scaramouche-ban, az 1953-as Zendai fogoly-ban és A fiatal Bess-ben. 1954-ben Elizabeth Taylor oldalán szerepelt a Brummell kapitányban.

Nagy sikerű főszerepet vitt két látványos, kosztümös, 18. században játszódó kalandfilmben, George Sidney rendező 1952-es Scaramouche című filmjében, Janet Leigh és Mel Ferrer társaságában, majd Fritz Lang rendező 1955-ös kalandfilmjében, a Holdvilágban, filmbéli ellenlábasa George Sanders, partnere Joan Greenwood volt. Fontos alakítása volt még Sandy McKenzie kiöregedett bölényvadász szerepe Richard Brooks 1956-os westernfilmjében, a The Last Hunt-ban (1956), Robert Taylor és Debra Paget mellett. 1960-ban John Wayne-nel alkotott főszereplő-párost Henry Hathaway mozgalmas western-vígjátékában, az Irány Alaszka!-ban. 1956-ban megkapta az amerikai állampolgárságot.[12]

Visszatérés Európába szerkesztés

 
Granger az Utolsó szafári-ban (1967), mögötte Gabriella Licudi és Kaz Garas

Az 1960-as évek közepétől Granger hollywoodi megbízásai megritkultak, ismét Európában próbált szerencsét. Német nyelvterületen különösen nagy népszerűséget vívott ki, mint Old Surehand, a Karl May regényeiből készült nyugatnémet–jugoszláv koprodukciós „indiános” kalandfilmek – Keselyűk karmaiban (1964), Az olajherceg (1965) és Winnetou bosszúja (1965) – főszereplője, a Winnetout alakító Pierre Brice oldalán. Cyril Frankel rendező A fehér apácák titka című 1966-os angol-német bűnügyi thrillerében, mely Edgar Wallace regényéből készült, ugyancsak Granger adta a főszereplőt, Copper-Smith rendőrfelügyelőt.

1970–1989 között főleg tévésorozatokban foglalkoztatták. 1970–1971-ben a The Virginian című, Wyomingban játszódó western-sorozatban szerepelt Doug McClure, James Drury és Lee J. Cobb társaságában. Az 1978-ben bemutatott Vadlibák című háborús kalandfilmben még eljátszotta az intrikus Sir Edward Matheson bankárt, nemzetközi sztárcsapat tagjaként, Richard Burtonnel, Hardy Krügerrel és Roger Moore-ral, de ezután már nem vállalt mozifilmes szerepet. A televízióknak még sokáig dolgozott. 1982-ben a The Royal Romance of Charles and Diana című angol tévéfilmben Fülöp edinburgh-i herceget, a Erzsébet királynő férjét alakította. 1985-ben szerepelt a Szerelemhajó sorozatban és a Gyilkos sorok egy epizódjában, 1986-ban a Danielle Steel: Keresztutak-ban, 1987-ben a német ZDF televízió A Guldenburgok öröksége című családi sorozatában, 1987 a Kockán nyert szerelem tévéfilmben és 1989-ben a Nem mind arany, ami fénylik tévéfilmben. Utolsó szerepét az 1991-ben sugárzott amerikai Pros and Cons sorozat egyik epizódjában játszotta, James Earl Jones és Richard Crenna társaságában.

1993. augusztus 16-án, 80 évesen hunyt el a kalifornia Santa Monicában, prosztatarák következtében.[13]

Magánélete szerkesztés

 
Stewart Granger és Jean Simmons (1955)

Granger háromszor nősült, mindhárom házassága válással végződött:[12]

  • 1938–1948 között Elspeth March(wd) (1911–1999) angol színésznő volt a felesége, két gyermekük született, Jamie (*1944) und Lindsay Granger (†2011). (Utóbbit gyakran összekeverik az 1985-ben született afroamerikai Lindsey Granger újságíró-televíziós műsorvezetővel).[14]
  • 1950–1960 között Jean Simmons (1929–2010) angol színésznővel élt házasságban, akivel az Adam and Evelyne, A fiatal Bess és a Footsteps in the Fog filmekben játszott együtt. Egy leányuk született, Tracy Granger (*1956), aki később filmvágó és -szerkesztő lett.[15]

Fontosabb filmszerepei szerkesztés

Elismerései, díjai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Granger, Stewart (06 May 1913–16 August 1993), actor, 2017. október 9., Stewart Granger
  6. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  7. Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2004
  8. Who's who (brit angol és angol nyelven). A & C Black
  9. http://www.theatreworldawards.org/past-recipients.html
  10. Clarissa Lablache Cheer. The Great Lablache: Nineteenth Century Operatic Superstar His Life and His Times. Xlibris Corporation, 582. o. (2009). ISBN 978-1-4415-0215-5 
  11. Don Shiach. {{{title}}}. Aurum Press (2005) 
  12. a b Stewart Granger. NNDB.com. (Hozzáférés: 2022. október 21.)
  13. Movie swashbuckler Granger dies at 80. Ocala Star-Banner (News.Google.com Archive)
  14. Lindsey Granger Parents, Husband, Children, Sisters, Family, Father, Mother & More. Latestinbollywood.com, 2021
  15. Thomas Carney: Hollywood At Home: Jean Simmons and Stewart Granger. AD Archive (architecturaldigest.com), 2000. 04. (Hozzáférés: 2022. október 21.)
  16. Marriage of Viviane Caroline LeCerf and Stewart Granger with His Son and D. Niven, 1964. Pinterest.com / Getty Images. (Hozzáférés: 2022. október 21.)
  17. Stewart Granger and Caroline LeCerf, 1964. Who’s Dated Who.com. (Hozzáférés: 2022. október 21.)
  18. Caroline LeCerf Photos. Imago-Images.com. (Hozzáférés: 2022. október 21.)

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Stewart Granger témájú médiaállományokat.