Sully Prudhomme

René François Armand (Sully) Prudhomme (Párizs, 1839. március 16. – Châtenay-Malabry, 1907. szeptember 6.) francia költő és esszéíró, az első irodalmi Nobel-díjas.

Sully Prudhomme
Élete
Született	1839. március 16. Párizs
Elhunyt	1907. szeptember 6. (68 évesen) Châtenay-Malabry
Sírhely	Père-Lachaise temető Grave of Sully-Prudhomme
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers, esszé
Kitüntetései	irodalmi Nobel-díj (1901, 150 782 kr) a francia Becsületrend főtisztje Vitet Prize (1877) a francia Becsületrend parancsnoka a francia Becsületrend tisztje a francia Becsületrend lovagja
Sully Prudhomme aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Sully Prudhomme témájú médiaállományokat.

Életpályája

Kereskedő családból származott. Mérnöki pályára készült, de szembaja miatt abba kellett hagynia műszaki tanulmányait. Ezt követően irodalmat és jogot tanult, és egy ügyvédi irodában vállalt munkát. Költeményeit először a „Conférence La Bruyère” nevű diáktársaságban mutatta be, majd az ott kapott bátorítás nyomán a tágabb nyilvánosság elé lépett. Első kötetet, a Stances et Poèmes (1865) kedvező kritikát kapott Sainte-Beuve-ől és megalapozta hírnevét.

Sully Prudhomme filozófiai és tudományos érdeklődéssel ötvözte a parnasszisták formai tökélyre törekvéseit és eleganciáját; ez tükröződik abban, hogy lefordította Lucretius De Rerum Natura című művének első könyvét (1878-79). További verskötetei: Croquis Italiens (1866-68); Solitudes (1869); Impressions de la guerre (1870); Les Destins (1872); La Révolte des fleurs (1872); La France (1874); Les Vaines Tendresses (1875); La Justice (1878); Le Bonheur (1888). Verseire Fauré, Respighi, Gounod és Hubay Jenő komponáltak dalokat. A Les Épaves (1908) című kötete halála után jelent meg. Pascalról írt könyve a La Vraie Religion selon Pascal (1905).

Életműve

Noha a köztudatban remeteként maradt meg, Sully Prudhomme nem fordult el a közélettől: az elsők között állt ki Alfred Dreyfus mellett, és másokkal együtt tiltakozott az Eiffel-torony megépítése ellen. 1881-től haláláig a Francia Akadémia tagja volt, 1901 májusában a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Ugyanebben az évben kapta meg az első alkalommal kiosztott irodalmi Nobel-díjat, melynek összegét a francia írószövetségnek hagyta az elsőkötetes költők segítésére.

Verseit többek között Kosztolányi Dezső fordította magyarra, magyar nyelvű kötete azonban nem jelent meg.

„	Azért nincs okunk, hogy idegenkedjünk ettől a hűvös márványpiedesztálon ülő költőtől. Fehér, átlátszó üveglélek volt, melyet a legkisebb csekélység is megkarcolt, és dallamos zengésbe hozott. Ez a tiszta, zengő üvegzene, ez a lányos hajlékonyság, ez a sensibilité raffinée az, ami Sullyt, e pár excellence lánylelkű költőt igazán jellemzi. A Vase brisé ízléses poétája nem érchúrokat, hanem vékony selyemszálakat kötött a lantjára, melyeken virágokról, enyhe csalódásokról, lányos bánatokról vert ki szelíd, elmélyülő dalokat. Tevékenysége a csipkeverő, az üvegfestő, az ötvös munkájához hasonlított inkább, mint a költőéhez.	”
– Kosztolányi Dezső: Ércnél maradandóbb - Sully-Prudhomme (részlet)

Források

• Sully Prudhomme. The Nobel-Prize in Literature 1901 (From Nobel Lectures, Literature 1901-1967, Editor Horst Frenz, Elsevier Publishing Company, Amsterdam, 1969) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
• Hegedűs Géza. Világirodalmi arcképcsarnok. Budapest, Szentendre: Arcanum, Interpopulart (2000). ISBN 963-86029-8-8. Hozzáférés ideje: 2008. október 12. 
• Szász Zoltán. „Sully Prudhomme”. Nyugat 1908 (1). (Hozzáférés: 2008. október 12.)  
• Sully Prudhomme: Jegyesem (vers). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
• Poèmes: [1] i [2]
• Les Vaines Tendresses Archiválva 2009. szeptember 8-i dátummal a Wayback Machine-ben HTML, PDF in libro veritas Archiválva 2011. február 26-i dátummal a Wayback Machine-ben

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Sully Prudhomme témában.