Surányi József (újságíró)

(1861–1918) lapszerkesztő, lapkiadó

Surányi József, születési és 1897-ig használt nevén Schwarz József[1] (Pest, 1861. december 12.[2]Budapest, Terézváros, 1918. július 17.)[3] lapszerkesztő és -kiadó, a Pesti Napló főszerkesztője.

Surányi József
Született Schwarz József
1861. december 12.
Pest
Elhunyt 1918. július 17. (56 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Gyermekei Surányi Károly
Surányi Miklós
Foglalkozása
Sírhelye Salgótarjáni utcai zsidó temető
SablonWikidataSegítség

Pályája szerkesztés

Zsidó családban született, mint Schwarz Kálmán (szül. 1835) és megyeri Krausz Karolina fia. Testvérei: Béla és Miklós, később mindhárman Surányira változtatták nevüket; húguk, Regina férjhez ment Egger Gyulához és férje nevét viselte.

Surányi József a gimnázium után Pesten kereskedelmi akadémiát végzett. 1881-ben három évi külföldi gazdasági tanulmányútra ment. 1887-ben kereskedelmi (export-import) céget alapított; övé volt a Swarz József és társa műszaki kereskedés, érdekeltsége volt a Schottola Ernő nevén ismert gumiárugyár és -kereskedésben.[4] Testvéreihez hasonlóan 1905-től egyik részvényese volt a Gizella Malom Rt.-nak.[5] 1907 novemberében a közgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül megkapta az udvari tanácsosi címet.[6]

Gazdasági, vállalkozói tevékenysége mellett irodalommal és újságírással is foglalkozott. Tárcákat írt a Nemzeti Ujságnak és több más lapnak. Hans Harding álnéven német nyelvű verseskötete jelent meg (Lipcse, 1890).

1901-ben átvette a Pesti Naplót, majd a lap főszerkesztője és a Pesti Napló Rt.-nak elnök-igazgatója lett. A régi stílusú lapot jó hírszolgálattal rendelkező, korszerű újsággá alakította. Az általa vezetett Pesti Naplónál tört ki 1911-ben az első és sokáig egyetlen újságírósztrájk, amely sikerrel fejeződött be: a laptulajdonos-főszerkesztő megadta a kért fizetésemelést. Egy évvel korábban történt, hogy Surányi József elbocsátotta a lap közgazdasági rovatvezetőjét, Miklós Andort, aki Az Est címen saját lapot alapított, megteremtve ezzel a Pesti Napló konkurenciáját. Az elbocsátás után a két laptulajdonos között pereskedés kezdődött, de az üzleti titkok kiteregetése egyik félnek sem használt. Miklós Andor 1912 szeptemberében visszavonta a panaszt, és a kölcsönös vádaskodásért a felek nyilvánosan „őszinte sajnálatukat” fejezték ki.

Az első világháború idején a lapkiadási üzlet lényegesen fellendült, Surányi József 1917-ben mégis megvált a laptól, ugyanis váratlanul kedvező ajánlatot kapott Hatvany Lajos cégétől. Döntésében betegsége (szívbaja) mellett közrejátszhatott az is, hogy fia meghalt a fronton. Életének utolsó évét visszavonultan töltötte.

A Salgótarjáni utcai zsidó temetőben található családi sírboltban helyezték nyugalomra.[7]

Felesége Frank Mária (1870–1945) volt, Frank Antal bankigazgató és Ullmann Adél lánya, akivel 1891. március 15-én Budapesten kötött házasságot.[8] Két fiuk született, Károly (1893–1915) és Miklós (1902–?). 1907 májusában elváltak. Idősebbik fia a világháborúban hősi halált halt.

Munkái szerkesztés

  • Aus jungen Tagen, Gedichte. Leipzig, 1888. (Hans Harding álnévvel. Boritékon: Budapest, 1888)
  • Adatok az önálló vámterület kérdéséhez. A Pesti Napló kiadása. Budapest, (1905)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 3852/1897. Forrás: MNL-OL 30805. mikrofilm 278. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1897. év 21. oldal 12. sor
  2. Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 897/1861. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 9.)
  3. Halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 1682/1918. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. augusztus 31.)
  4. Lengyel Géza i. m. 40., 62. oldal.
  5. Klement Judit i. m. 68. oldal.
  6. Magyar Kereskedők Lapja, 1907. november 30. (27. évfolyam, 48. szám)
  7. (1918. július 28.) „Elhalálozás”. Ország-Világ 39 (31). (Hozzáférés: 2022. augusztus 31.)  
  8. Házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita házassági akv. 107/1891. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. augusztus 31.)

Források szerkesztés