Surrealistic Pillow

1967 februárjában jelent meg a Jefferson Airplane második albuma, a Surrealistic Pillow. Az együttes eredeti dobosa, Skip Spence 1966 közepén kivált az együttesből, helyét egy Los Angeles-i dzsesszdobos, Spencer Dryden vette át. Hamarosan Signe Toly Anderson énekesnő is elhagyta az Airplane-t. Helyére 1966 őszén Grace Slick került, aki korábbi együttese, a The Great Society két dalát is magával hozta. A White Rabbit és a Somebody to Love az együttes két legismertebb dalává vált (utóbbit Slick akkori sógora írta). Slick és Dryden először ezen az albumon és a hozzá kapcsolódó kislemezeken szerepelt az Airplane tagjaként. Csatlakozásukkal létrejött az együttes legismertebb felállása, ami Dryden 1970-es kiválásáig maradt együtt. Sokan szerint az album az 1960-as évek ellenkultúrájának egyik legfontosabb dokumentuma.

Jefferson Airplane Surrealistic Pillow
stúdióalbum
Megjelent	1967. február
Felvételek	Music Center of the World, Hollywood 1966. október 31–november 22.
Stílus	pszichedelikus rock folk-rock
Nyelv	angol
Hossz	33:40 (1967) 58:39 (2003)
Kiadó	RCA Victor
Producer	Rick Jarrard
Kritikák
AllMusic link Robert Christgau (B+) link
Jefferson Airplane-kronológia
Jefferson Airplane Takes Off (1966) Surrealistic Pillow (1967) After Bathing at Baxter’s (1967)
Sablon • Wikidata • Segítség

Abban az időben a Jefferson Airplane egyedülálló módon ötvözte a folk-rockot a pszichedelikus rockkal, zenéjükben a The Byrds, a The Mamas & the Papas és Bob Dylan eredményeit követték. A Surrealistic Pillow volt az első országos sikerű pszichedelikus album egy San Franciscó-i együttestől: felhívta a világ figyelmét a város pezsgő művészeti életére, ami az 1950-es évek beat-generációjával kezdődött, majd az 1960-as években Haight-Ashbury ellenkultúrájának adta át helyét. Ezzel egyidőben az Airplane és más együttesek sikere nyomán fellépő kíváncsiság alapjaiban változtatta meg a város ellenkultúráját, a média 1968-ban pedig egy teljesen más San Franciscóról tudósított, mint 1966-ban. A borítón látható képet Herb Greene, egy San Franciscó-i fotós készítette.

Többen feltételezik, hogy Jerry Garcia, a Grateful Dead gitárosa is közreműködött az album felvételeiben. Erre vonatkozó adatok azonban nem maradtak fenn az RCA feljegyzéseiben, Rick Jarrard producer pedig tagadta, hogy Garcia részt vett volna a felvételeken. Viszont a Jefferson Starship koncertjein Marty Balin a Comin' Back to Me bevezetőjében majdnem mindig megemlítette a Surrealistic Pillow felvételeit és azt, hogy az eredeti felvételen Garcia gitározott.

A Surrealistic Pillow a Billboard albumlistáján a 3. helyet érte el, 1967. július 24-én pedig aranylemez lett. Két, kislemezen is megjelent dala, a White Rabbit (#8) és a Somebody to Love (#5) pedig bekerült a Top 10-be. Az albumnak mono és sztereó keverése is készült, melyek a 2001 novemberében megjelent új kiadáson egyszerre kaptak helyet (eredetileg az Ignition című díszdobozos kiadásban jelentek meg). 2003. augusztus 19-én egy újabb sztereó kiadás jelent meg, hét új dallal (köztük a White Rabbit és a Somebody to Love mono kislemez-változataival). A 2003-as kiadás producere Bob Irwin volt.

Az albumot 2003-ban a Rolling Stone Minden idők 500 legjobb albumát felsoroló listáján a 146. helyre sorolták. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

Az album dalai

Első oldal

	Cím	Szerző(k)	Hossz
1.	She Has Funny Cars	Marty Balin, Jorma Kaukonen	3:03
2.	Somebody to Love	Darby Slick, Grace Slick	2:54
3.	My Best Friend	Skip Spence	2:59
4.	Today	Marty Balin, Paul Kantner	2:57
5.	Comin' Back to Me	Marty Balin	5:18

Második oldal

	Cím	Szerző(k)	Hossz
1.	3/5 of a Mile in 10 Seconds	Marty Balin	3:39
2.	D.C.B.A. -25	Paul Kantner	2:33
3.	How Do You Feel	Paul Kantner	3:26
4.	Embryonic Journey	Jorma Kaukonen	1:51
5.	White Rabbit	Grace Slick	2:27
6.	Plastic Fantastic Lover	Marty Balin	2:33

Bónuszdalok a 2003-as kiadáson

	Cím	Szerző(k)	Hossz
1.	In the Morning	Jorma Kaukonen	6:21
2.	J.P.P. McStep B. Blues	Skip Spence	2:38
3.	Go to Her (Version Two)	Paul Kantner, Irving Estes	4:02
4.	Come Back Baby	tradicionális; Jorma Kaukonen feldolgozása	2:56
5.	Somebody to Love (Mono Version)	Darby Slick, Grace Slick	2:58
6.	White Rabbit (Mono Version)	Grace Slick	2:31
7.	D.C.B.A. -25 (instrumentális, rejtett)	Paul Kantner	2:39

Az album arany CD-s kiadásán a mono és sztereó változat egyazon lemezen hallható.

Alternatív dalsorrend

A hagyományos, illetve 8 sávos magnószalagokon az eredetitől eltérő sorrendben hallhatóak a dalok.

	Cím	Szerző(k)	Hossz
1.	She Has Funny Cars	Marty Balin, Jorma Kaukonen	3:03
2.	Comin' Back to Me	Marty Balin	5:18
3.	Somebody to Love	Darby Slick, Grace Slick (újabb kiadásokon csak Grace Slick szerepel szerzőként)	2:54
4.	My Best Friend	Skip Spence	2:59
5.	D.C.B.A. -25	Paul Kantner	2:33
6.	Today	Marty Balin, Paul Kantner	2:57
7.	3/5 of a Mile in 10 Seconds	Marty Balin	3:39
8.	Embryonic Journey	Jorma Kaukonen	1:51
9.	How Do You Feel	Paul Kantner	3:26
10.	White Rabbit	Grace Slick	2:27
11.	Plastic Fantastic Lover	Marty Balin	2:33

Néhány kiadáson a My Best Friend észrevehetően lassabb, így hangneme az eredeti D helyett Desz.

Közreműködők

• Marty Balin – ének, ritmusgitár
• Grace Slick – ének, zongora, orgona, furulya
• Paul Kantner – ritmusgitár, ének
• Jorma Kaukonen – szólógitár, ritmusgitár, ének
• Jack Casady – basszusgitár, ritmusgitár
• Spencer Dryden – dob, ütőhangszerek
• Jerry Garcia – gitár

Produkció

• Jerry Garcia – zenei és spirituális tanácsadó
• David Hassinger – hangmérnök
• Marty Balin – album design
• Herb Green – borítókép
• Rick Jarrard – producer